Ajánló és gondolatok a zeneelméletről

 

A hatalmas, rejtélyes és igen szerteágazó zeneelméletről, mint érthetetlenné varázsolt tudományról kissé elítélően, de már nyilatkoztam Gitáriskolám Előszavában és a Gitáriskola új fogalmai és javaslatai című fejezetekben s amely témakör egyébként is a kezdő tanítványok réme. Természetesen magával a tudománnyal semmi bajom, inkább annak önjelölt, vagy éppen jelöletlen képviselőivel. Beethoven, Mozart, Bach, Mahler zenéjének zeneelméleti szétboncolása ugyanis -szerény meggyőződésem szerint-, bizonyos mélységekben már haszontalan, sőt koncepcionálisan téves dolog, néha egyenesen ízléstelen. Ezen szemléletemet (merész párhuzammal) leginkább a szakácsművészettel tudnám megmagyarázni: minket nem a húsleves összetevőinek íze érdekel külön-külön, hanem maga az elkészített húsleves. Még továbblépve: a húsleves összetevőinek együttese még nem adja ki az igazi húsleves aromáját. Kit érdekel a só és bors önmagában vagy egy kupacban?

Bach zenéjének szétboncolásakor -ami egyértelműen egyfajta zenekritikai cselekedet-, tehát én ezt érzem: adva van egy kevésbé tehetséges (általában kritikus - zenetudós), aki mivel soha életében nem fog tudni igazi "Bach-i húslevest" kotyvasztani, hát elkezdi kielemezni, hogy mitől is lett csodálatos az a főzet.

A múltban néhány alkalommal engem is megkísértett a gondolat, hogy bizonyos zenéknek a "végére járok". Emlékszem, egyszer teljesen beharmonizáltam Chopin E-moll prelűdjét és majdnem nekiálltam Beethoven Holdfény-szonátájának is. Közelebb jutottam-e a csodához? Nyilvánvalóan soha nem álltam távolabb tőle. Ezen zenéknek nincs megoldásuk, nincs végük. Ezeket a zenéket nem lehet tökéletesen lejátszani sem. Az ember hallja belülről a tökéletességet, mégsem sikerül megvalósítania. A művészet ugyanis nem a beteljesültség állapota, hanem egy életen át tartó rugaszkodás.

Természetesen nem árt néha egy jó szakácskönyv. De bolond az, aki a jó receptet összetéveszti a mesterszakács ízlelőbimbóival, sőt a frissen főtt, jó húslevessel...

Ami a zeneelmélet és Gitáriskolám kapcsolatát illeti: soha ne tévesszük össze az elméletet a gyakorlattal, elvégre a gitáros a színpadon áll vagy (éppen a tanítvány előtt ül) és neki elsősorban a gitárjátékával és pedagógiai tapasztalatával, nem pedig elméleti szaktudásával kell győznie. Ebben különbözünk mi gitároktatók az ének-zene tanároktól. Mit is mond erre Karinthy Frigyes? "Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja, aki pedig nem ért semmihez, abból lesz a tornatanár!"

Én azt állítom: a zene intuitív dolog. Ezt magasabb szinten kötelező zeneelmélettel is megtámogatni, amit én honlapomon folyamatosan teszek, de a lényeg a szívből fakad és nem az elméből. Aki ezt másképpen gondolja, az ne zenéljen, vagy ami még rosszabb: annak zenéje már most egészen 21. századi, azaz lelketlen, gépies. Vagy egyen szakácskönyvet húsleves helyett.

 

Javaslatom gitárosok számára:

  1. Mindig tudjuk és értsük, hogy zeneelméletileg mi történik a gitáron (skála, akkord, TSDT-pozíció, stb.)

  2. Szerezzünk be jó és érthető (ez nagyon fontos!) zeneelméleti szakkönyveket.

  3. De soha ne felejtsük el: a zene nemcsak zeneelmélet, sőt valójában a csoda még papírra sem vethető, csupán meglehetősen ízléstelenül kianalizálható.

  4. Igyekezzünk "szívből-lélekből" zenélni! (Ott van az, csak el lett nyomva.)

Ezen tanácsok fényében ajánlom a következő, viszonylag jól megírt zeneelméleti könyveket a téma iránt érdeklődők figyelmébe.

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Kesztler Lőrinc - Zenei alapismeretek

 

A fenti könyv összhangzattani szempontból csak a hármashangzatokat tárgyalja. A könyv összhangzattani folytatása Kesztler Lőrinc azonos című könyve:

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Kesztler Lőrinc - Összhangzattan

 

Ha esetleg nem kapható, a hiány pótlására ajánlatom az alábbi füzet. Ezen kiadvány legfőbb értéke az összhangzattani magyarázatokban rejlik, bár az ahhoz kapcsolódó magyarázó zeneelméleti vázlat meglehetősen rövid és még az is eléggé zavarosra sikerült. A könyv végén található alapszintű improvizációval ne a könyv útmutatásai szerint foglalkozzunk.

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Ludvig - Akkordok

 

Az alábbi kiadvány rendkívül értékes összegzése annak a tudományos és művészeti komplexitásnak, amit manapság a zeneelmélet gyűjtőfogalmával fémjelzünk. Ebben a minőségében a kiadvány a teljesség igényével lép fel, ám emiatt tartalma egy kissé (nagyon) tömörre, sok helyen rendkívül nehezen emészthetővé vált. Ennek ellenére tanulmányozását határozottan javaslom, de inkább haladóknak.

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Atlasz - Zene

 

Az alábbi három kötetes Brockhaus-Riemann lexikon teljes és akadémikus hangvételű tájékoztatást ad a zenéről. Legjobb tudomásom szerint csak antikváriumokban kapható vagy jegyezhető elő. Bármennyit is kérnek érte, mindenképpen megéri...

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Brockhaus-Riemann - Zenei lexikon

 

Az alábbi könyv bár az éneklés művészetéről szól, ám magyarázó stílusa olyan alapos és tudományos szintű, témakörében annyira szerteágazó, hogy elolvasásával rengeteget gazdagodhat zenei világnézetünk.

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Kerényi Miklós György - Az éneklés pedagógiája és művészete