Az upside down stílus
Nemrégiben az egyik, a Gitáriskolához írott köszönőlevél számomra furcsa dolgot tartalmazott: írója Lukács Ákos...
...upside down módon tanult meg gitározni, azaz balkezes lévén nem húrozta át a gitárt, hanem balkezes megfordítása után minden húr maradt ugyanúgy. Ezáltal a legvastagabb E6 húr került fizikailag legalulra, technikai skálaszerkezet pedig ilyenné vált (például F-dúr skála esetében):
Ákos gitárja tehát effektíve a statikus tabulatúra szerint működik. Ráadásul Ákos Fendere balkezes, de át van húrozva upside down stílusra! Azonnal arra gondoltam, hogy ezt a páratlan kompilációt nekem mindenképpen látnom kell!
A látogatás eredményét a Tisztelt Olvasó alább egy színvonalas blues-improvizáció formájában élvezheti, egyúttal megkértem Ákost, hogy írjon néhány sort magáról és eme "gitárcentrikus furcsaság" előzményeiről. A Pénzes-féle Gitáriskola felé irányuló dicsérő szavakat ezúton nagyon szépen köszönöm, de itt és most jelzem, hogy nem én biztattam erre Ákost.
"Üdvözlöm a Kedves Látogatókat!
Valahogy mindig úgy éreztem, hogy a gitár választott engem, és nem én őt.
Gyerekkoromban találkoztam először ezzel a csodálatos hangszerrel, de még
éveket kellett várnom arra, hogy saját gitárom legyen. A legjobban a
rockzene világa vonzott. Ezen az úton akartam haladni a továbbiakban.
Amikor megkaptam az első gitáromat, elválaszthatatlan barátok lettünk.
Mivel balkezes vagyok és a gitárok többsége jobbkezes, így szembe találtam
magam azzal a jelenséggel, hogy a vékony húrok felülre kerültek. Ez akkor
még nem tűnt fel és megtanultam rajta haladó szinten játszani, ami már
sikerélményt szerzett nekem. Később felhívták a figyelmemet arra, hogy
fordított húrozással játszom. Ez némileg elbizonytalanított, de
eldöntöttem, hogy alkalmazkodom a kialakult helyzethez és megmaradok a
"problémás" gitártartásnál és húrozásnál.
Volt egy közel 4 éves periódus, amikor szinte egyáltalán nem zenéltem. Nem
volt sem erőm, sem motivációm, hogy fejlődjek és nem szerzett számomra
örömöt a ráfordított idő.
Sajnos tartósnak bizonyult ez az állapot, ám nagyjából fél évvel ezelőtt
rátaláltam Pénzes László honlapjára, ahol megismerkedtem olyan
zeneelméleti ismeretekkel, amiben korábban nem volt részem, ugyanis
autodidakta módon tanultam gitározni. A Pénzes-Gitáriskola a profizmusával
és filozófiájával újra meghozta a kedvem a zenéléshez. Elkezdtem azokat a
skálákat gyakorolni, amiket javasolt a megfelelő technika kidolgozásához,
és új dimenziókat fedeztem fel a zenében.
A legfontosabb, hogy szeretettel forduljunk a hangszerhez és legyen mindig
cél, hogy fejlődhessünk.
Mindenkinek jó muzsikálást kívánok!"
Pénzes László