A Gitáriskola új fogalmai és javaslatai
Kritikai megjegyzések László Attila szolfézsjavaslatára
Először nézzük meg az alábbi videót (címe: László Attila Abszolút Szolmizációs Rendszere):
László Attila jazz-gitáros (aki egyébiránt mérnök) szintén észrevette azon problémát, amit az előző, A szolfézshangok elnevezései című fejezetben már részletesen ismertettem: a szolfézshangok elnevezésének szinte már kaotikus, de legalábbis teljesen idejétmúlt jellegét.
Javaslata a probléma megoldására lényegében a következő:
-
C - szé
-
C# - szi
-
Db - de
-
D - dé
-
D# - di
-
Eb - re
-
E - ré
-
E# - ri
-
Fb - fe
-
F - fá
-
F# - fi
-
Gb - me
-
G - mé
-
G# - mi
-
Ab - lo
-
A - lá
-
A# - li
-
Bb - bé
-
B - já
-
Cb - sze
László Attila tehát nem szakít a hagyománnyal gyökeresen, megtartja az eredeti, Guido-alapú szolmizációs elnevezéseket, sőt (részben) figyelembe veszi az enharmonikus hangneveket is. A 2 fejezetben tehát 2 különböző megoldási javaslat bukkan elő:
-
az egyik radikális, mert gyökeresen kidobja az eddigieket és újra cseréli (12 db növekvő számnév)
-
a másik a már meglévőt igazítja az új ötlethez, mintegy "modernizálja" az.
Mindkettőnek egyértelműen vannak előnyei és hátrányai. A magam kritikai analízise nem az én feladatom, ezért néhány gondolat erejéig László Attila rendszerét analizálnám ki.
-
A rendszer kiindulópontja a régi hangelnevezés. Azonban mivel ez eredetileg csak 7 hangra vonatkozott, elkerülhetetlen a toldozás-foldozás 12 vagy még több hang esetén. De láthatjuk, hogy az enharmónia bevezetésével 20 hangnevet kell rendszerbe illesztenünk.
-
Az enharmónia alkalmazása ugyanakkor teljesen felesleges, hiszen voltaképpen csak 12 db egyenletesen kiegyenlített (temperált) félhangunk van. De ha már ezt megtesszük, mi van a kétszeresen módosított hangokkal (például Fiszisz)? Ugyanakkor megértettem a mögöttes szándékot: a jazz-, éppúgy mint a klasszikus zeneelmélet figyelembe veszi az enharmonikus elnevezéseket, ez azonban azt mutatja, hogy a probléma mélyebb: rendszerszintű.
-
Alapjában véve a László-féle szolmizációs rendszer logikus próbál lenni, például:
-
fehér billentyű -é végződés,
-
félhanggal felfelé módosítás (#) -i végződés,
-
félhanggal lefelé módosítás (b) -e végződés,
-
...ezt a következetességet azonban már F hang környékén elveszti (miért nem lehetett akkor a követett rendszer szerint fá helyett fé?) és onnantól felfelé szintén toldozásra-foldozásra kényszerül.
-
-
László Attila kiindulópontként az angolszász hangelnevezéseket használja. Az eljárással alapvetően magyar-német kultúrkörön belül nem értek egyet, erről részletesen írok a Gyakran Ismételt Kérdések - Magyar H és angol B című fejezetében.