A Gitáriskola új fogalmai és javaslatai

Kritikai megjegyzések László Attila szolfézsjavaslatára

Először nézzük meg az alábbi videót (címe: László Attila Abszolút Szolmizációs Rendszere):

László Attila jazz-gitáros (aki egyébiránt mérnök) szintén észrevette azon problémát, amit az előző, A szolfézshangok elnevezései című fejezetben már részletesen ismertettem: a szolfézshangok elnevezésének szinte már kaotikus, de legalábbis teljesen idejétmúlt jellegét.

Javaslata a probléma megoldására lényegében a következő:

1. C - szé

2. C# - szi

3. Db - de

4. D - dé

5. D# - di

6. Eb - re

7. E - ré

8. E# - ri

9. Fb - fe

10. F - fá

11. F# - fi

12. Gb - me

13. G - mé

14. G# - mi

15. Ab - lo

16. A - lá

17. A# - li

18. Bb - bé

19. B - já

20. Cb - sze

László Attila tehát nem szakít a hagyománnyal gyökeresen, megtartja az eredeti, Guido-alapú szolmizációs elnevezéseket, sőt (részben) figyelembe veszi az enharmonikus hangneveket is. A 2 fejezetben tehát 2 különböző megoldási javaslat bukkan elő:

• az egyik radikális, mert gyökeresen kidobja az eddigieket és újra cseréli (12 db növekvő számnév)

• a másik a már meglévőt igazítja az új ötlethez, mintegy "modernizálja" az.

Mindkettőnek egyértelműen vannak előnyei és hátrányai. A magam kritikai analízise nem az én feladatom, ezért néhány gondolat erejéig László Attila rendszerét analizálnám ki.

1. A rendszer kiindulópontja a régi hangelnevezés. Azonban mivel ez eredetileg csak 7 hangra vonatkozott, elkerülhetetlen a toldozás-foldozás 12 vagy még több hang esetén. De láthatjuk, hogy az enharmónia bevezetésével 20 hangnevet kell rendszerbe illesztenünk.

2. Az enharmónia alkalmazása ugyanakkor teljesen felesleges, hiszen voltaképpen csak 12 db egyenletesen kiegyenlített (temperált) félhangunk van. De ha már ezt megtesszük, mi van a kétszeresen módosított hangokkal (például Fiszisz)? Ugyanakkor megértettem a mögöttes szándékot: a jazz-, éppúgy mint a klasszikus zeneelmélet figyelembe veszi az enharmonikus elnevezéseket, ez azonban azt mutatja, hogy a probléma mélyebb: rendszerszintű.

3. Alapjában véve a László-féle szolmizációs rendszer logikus próbál lenni, például:

   • fehér billentyű -é végződés,

   • félhanggal felfelé módosítás (#) -i végződés,

   • félhanggal lefelé módosítás (b) -e végződés,

   • ...ezt a következetességet azonban már F hang környékén elveszti (miért nem lehetett akkor a követett rendszer szerint fá helyett fé?) és onnantól felfelé szintén toldozásra-foldozásra kényszerül.

4. László Attila kiindulópontként az angolszász hangelnevezéseket használja. Az eljárással alapvetően magyar-német kultúrkörön belül nem értek egyet, erről részletesen írok a Gyakran Ismételt Kérdések - Magyar H és angol B című fejezetében.