A Gitáriskola új fogalmai és javaslatai
A szolfézshangok elnevezései
A szolfézs a zenei hallás célirányos fejlesztését jelenti. Erről részletesen írok a Gitárcentrikus szolfézs című fejezetcsomagban; itt és most a tárgykör egy furcsa problémáját és lehetséges megoldását szeretném felvázolni.
A zene-, és énekoktatók a hallásfejlesztő, illetve énekgyakorlatoknál sokszor nem a hangok abszolút elnevezéseiből (C - Cisz - D - E - stb.) indulnak ki, hanem a relatív elnevezéseikből (dó - ré - mi - fá - szó - lá - ti). Ezt nevezzük szolmizálásának. A hangok szolmizációs helyettesítése Arezzoi Guido-féle találmány, így nagyjából ezer éves. Az ötlet a maga idejében korszakalkotó volt, erről részletesen írok az Alapskálák eredete VI. - A középkor hangrendszere című fejezetben.
A lényeg, hogy a relatív hangnevek használata megkönnyítheti a kottáról való éneklés gyakorlatát, hiszen az alapértelmezett dúr skálának (tágabb értelemben bármilyen szerkezetű skálának) egy olyan standard elnevezéscsomagot ad, amely aztán az összes lehetséges hangnemben felhasználható. Gyártsunk is erre gyorsan egy szemléltető táblázatot!
A táblázat megalkotásánál egyébiránt semmit nem kellett tennem, mint a jól ismert és évek óta folyamatosan alkalmazott, valamint minden húros hangszeren abszolút bevált egyesített alapskála-táblázat...
...skálaneveit (dór, dór, fríg, stb.) a szolmizációs elnevezésekre cserélni.
Szakmai véleményem szerint azonban ettől még nem lesz könnyebb a kotta értelmezése, azaz attól függetlenül, hogy kiválóan tudunk énekelve szolmizálni, éppúgy nehéz marad például egy 6# Fisz-dúr hangnem kottában való kibogarászása és szolmizációs helyettesítése, gyerekek esetében pedig egyenesen reménytelen, hiszen ahhoz a gyerekeknek tökéletesen meg kell érteniük a kvint-kvartkör belső összefüggéseit.
A gyakorlat csakis akkor működőképes, ha azt egy tapasztalt énekpedagógus folyamatosan koordinálja, azaz a dallamot szolmizálva előénekli. Nagyjából ezt láthatjuk-hallhatjuk tehát egy átlagos énekórán.
Nos, mindezen azért nem fogunk összeveszni, mert hiszen nekem nem is ezzel, hanem a szolmizációs nevekkel van a bajom.
Az elnevezéscsomag alapja egy ezer éves latin nyelvű himnusz versszakaiból kiemelt szótagok:
Ennek használata 2012-ben már önmagában véve módszertani abszurdum és nem létezik, hogy ne volna a hangok relatív hangmagasságának jelölésére logikusabb mód. Azt is észrevehetjük, hogy a 7 szótag csupán 7 hangot képes megjelölni, ezért további (még pontosabban további 5), az eredetin alapuló elnevezésekre van szükség. Az utóbbi megjegyzés rendkívül lényeges, hiszen ha a maradék 5 hang elnevezése nem lesz hasonló az eredetihez, akkor végképp elveszik a rendszerben lévő csipetnyi logika is. Ez viszont azt jelenti, hogy a relatív hangelnevezéseknek (sajnos) alkalmazkodniuk kell a klasszikus zeneelmélet enharmónia nevű jelenségéhez (amely éppúgy elavult módszertani megközelítés, mint a szolmizációs elnevezések, erről részletesen írok a Javaslat a hangközök újszerű meghatározására című fejezetben).
Íme a szolmizációs hangok listája, kiegészítve az enharmóniához igazított elnevezésekkel:
Látható, hogy a következetlen toldozásból-foldozásból adódóan nem sikerült az enharmóniához való tökéletes illeszkedés, hiszen az enharmonikus hangnevek lehetnek kétszeresen módosítottak is (## vagy x és bb), erről viszont a táblázat hangjaiból nem értesülünk. Sőt a lefelé módosított hangok (b) névválasztása, tehát az -a végződés) olyan szerencsétlenül sikerült, hogy LÁ hangnál kénytelenek vagyunk következetlenül LU-t használni.
Nos, ugye jól látható hogy milyen ákom-bákom ez az egész?
Mi lehet a megoldás? Hát persze, hogy a számok!
Mivel európai temperált hangrendszerünkben 12 db zenei hang van és ez a tény az elmúlt 300 évben nem változott meg, illetve nagyon nagy valószínűséggel nem is fog megváltozni, a lehető leglogikusabb lépés a zenei hangokat számokkal helyettesíteni.
1-2-3-4-5-6-7-8-9-10-11-12
Jól láthatjuk, hogy mennyire egzakt, pontosabb a számokkal való meghatározás, hiszen egyúttal félhanglépéses sorozatot modellez, azaz egyszerű aritmetikai műveleteket is bevethetünk a skálában való mozgáskor. Például ha az alaphangtól 4 félhangot számolunk, akkor eljutunk a kisterchez:
Ilyenkor mindig azt javaslom, hogy az 1. lépés mindig a kezdőhang legyen, így az elvet megértve a műveletek az általános iskola építőkocka-összeadás-, és kivonás szintjére redukálódnak:
Íme tehát először a standard számszolmizációs sor:
-
- alaphang
-
- kisszekund
-
- szekund
-
- kisterc
-
- terc
-
- kvart
-
- bővített kvart / szűkített kvint
-
- kvint
-
- kissszext
-
- szext
-
- kiszeptim
-
- szeptim
Most nézzünk 1 egyszerű összeadást:
3 félhanglépés + 2 félhanglépés = 5 félhanglépés (3 + 2 = 5), azaz nagyterc hangköz (C - E):
Vegyük észre, hogy a szolmizációs nevek számolásra abszolút nem alkalmasak, sőt egy következetes 12 hangból álló elnevezéscsomag sem jön ki belőle, hiszen az alapértelmezés 7 hangú, azaz 7 fokú.
Természetesen a korrekt, pontos számolgatás az alapelvek megértése után -amely egyébiránt elemi iskola 2.-3. évfolyamának szintje-, minden lehetséges hangnemben működik.
A szolmizációs neveknek csupán egyetlen előnyük van: mindegyik egyszótagú, amely alapkövetelmény énekes felhasználásukkor. A magyar számnevek közül viszont öt (2, 3, 9, 11, 12) több szótagú, amely nem engedhető meg szolmizálás során. A megoldás a problémás esetek egyszótagúvá átalakítása lehet:
-
2 - két
-
3 - há
-
9 - javaslatom: kil
-
11 - javaslatom: te
-
12 - javaslatom: tő
Ennél nagyobb hatékonysággal lehet az angol tőszámneveket felhasználni, hiszen ott 1 és 12 között csupán két szám több szótagú, a 7 és 11, ráadásul az angol világnyelv.
Nos, ezek után miért ragaszkodunk a régi elnevezéshez?
Pénzes László