A Gitáriskola új fogalmai és javaslatai
A ritmikai jelzések problémái és megoldásai
Most pedig rátámadunk a ritmikára, pontosabban a ritmikai jelrendszerre!
Nem oly nehéz jobbat találni helyette, hiszen annyira logikátlan (azaz a modellezett jelenségből nem következő) ez a csirkefejezés...
A zene pontos lejegyzésére "globális szinten" 3 attribútumát kell megjelenítenünk:
-
ritmika,
-
hangmagasság,
-
egyéb, a zene tartalmi vonalát mutató jelzésrendszer.
A globális szintnek a zene lejegyzésének egységes, minden (az európai temperált hangrendszerhez tartozó) hangszerre kötelező érvényű szabályrendszerét kell tartalmaznia. A hangszerek szerkezeti és akusztikai sokfélesége miatt azonban egyértelmű, hogy létezik egy ennél lejjebb lévő szint is, nevezzük el ezt most "hangszerszintnek". Ez a globális szint hangszerspecifikus, tehát minden hangszeren (inkább hangszercsaládon) különböző lecsapódása.
A jelen fejezetben csakis a ritmikával foglalkozom, a hangmagasság megjelenítésének komplex problémái külön fejezetbe fognak kerülni.
A klasszikus ritmikai jelrendszer legfontosabb jellegzetessége, egyúttal leggyengébb pontja, hogy valójában nem kompatibilis magával a ritmikával. Tehát jelzései a lemodellezett zenei ritmikához képest fiktívek, ezt azonnal észrevehetjük: egy kettős zászlóval jelölt tizenhatod értékű hangjegy jelzése például...
...éppen annyira semmitmondó, mint egy negyedhanggé...
...vagy egy félhanggé:
Ha ugyanis ezeket a jelzéseket alsó osztályos gyerekeknek megmutatnák, előzetes magyarázat nélkül nem lennének képesek kitalálni ezen zenei szimbólumok jelentéseit. (Jelzem: legtöbbje valójában magyarázat után sem érti sokáig.)
A fiktív jelzésrendszer kialakulása szerintem a rendszerszemlélet teljes hiányát bizonyítja, tehát az fokozatosan, a zenei igények fokozatos bővülésével keletkezett. Magyarán valaki mindig hozzátett a "rendszerhez" valamit, persze a maga korlátain belül. Ilyen önkényes toldozás-foldozás hosszabb távon mindig a rendszer koherenciája ellen hat, ami azért fontos tényező; ezt vehetjük észre lépten-nyomon a klasszikus zeneelméletben, holott mindenkor van lehetőségünk logikusabban gondolkodni. Például a fenti hangjegyek közti ritmikai értékek egyszerű hasábarányokkal mutatva pontosan ennyi...
ahol:
-
1 = egészhang,
-
2 = félhang,
-
4 = negyed,
-
8 = nyolcad,
-
16 = tizenhatod.
A klasszikus ritmikai jelrendszernek vannak más gyenge pontjai is, egyről részletesen írok a A metronóm problémái című fejezetben.
A fenti problémákból aztán gyorsan következik a megoldás: igenis van arra lehetőségünk, hogy a ritmikai jelzésrendszer megmutassa a hang lecsengésének valós idejét, olyan szinten, amely egy alsós gyerek is azonnal megérthető.
Az ötlet valójában nem tőlem származik, hiszen az Interneten már foglalkoznak ezzel az újfajta jelöléssel:
Itt van például Bach - Nun komm der Heiden Heiland című korálelőjátékának vége kottaformátumban (zongoraátirat, utolsó ütem, de a C hang legato átkötése miatt az utolsó előtti ütem C és A hangjait kénytelen voltam belevenni az ábrázolásba):
A legato átkötések miatt ember legyen a talpán, aki ezt értelmezni tudja. Az alábbi jelöléssel viszont minden kitisztul:
Az ábra magyarázata:
-
jól láthatjuk az utolsó ütem függőleges vonala (középtől kissé balra) és záróvonala (vastagított a jobb oldalon) közti 16 db vízszintes négyszöget, amely voltaképpen tizenhatod értékű hangjegyeket reprezentál.
-
Az ábra baloldalán egy függőleges zongora-klaviatúra el nem téveszthető módon mutatja a ritmikához köthető konkrét hangmagasságot. Az ábra függőleges kiterjedése tehát temperált félhanglépés.
-
Az ábráról egyéb értékes információk is leolvashatók: itt van például egy hatalmas, bachi G-dúr akkord, amelynek belső szerkezete (nagyterc + kisterc) a függőleges adatokból könnyen leolvasható:
-
Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy belefutottunk a másik sarkalatos problémába, a hangmagasság jelölésébe, amelyben még nagyobb zavarok tapasztalhatók. A fenti kép temperált félhanglépésekben mutatja meg a hangmagasság lejegyzésének újraértelmezését, ám ez további vizsgálatokat igényel, amelyet a későbbiekben a Javaslat új hanglejegyzési (kotta) módszerre című fejezetben dolgozok ki.
Ezenfelül az újfajta jelzésrendszer további lehetőségekre is képes, hiszen ki tud váltani számos további segédjelzést. Azaz az új ritmusjelölés logikája át tud szivárogni a zene lejegyzésének további komponenseibe is. A klasszikus kottajelölés például nem képes önmagában megmutatni a hang lecsengésének lehetőségeit, mert egyetlen csirkefej...
...sem mutat többet, mint konkrét hangmagasságot. (Jelzem, ezt sem teszi meg egzakt módon, hiszen a #, b, x, bb jelölések változtathatnak rajta.) Az újfajta jelrendszer viszont képes a legtöbb dinamikai jel kiváltására. Vegyük sorra alapszinten a lehetőségeket!
Az orgona hangja idealizált megjelenítés esetén (ahol az ábra függőleges kiterjedése / y tengely a hang amplitúdója, a vízszintes kiterjedése / x tengely pedig az idő) egy téglalaphoz hasonlít: a billentyű lenyomásával levegő kerül a sípba, amely azonnal megszólal, annak tehát nem lesz felfutási és lefutása görbéje (nincs fokozatos hangosodás-halkulás, legfeljebb a katedrális visszhangjától):
A megpengetett akusztikus gitár hangjainak idealizált hanggörbéje derékszögű háromszög...
...egészen addig, amíg a csengő húr le nem lesz tompítva:
A fentiek érvényesek a zongorára is.
Egyedül a vonós hangszerek és a fúvósok képesek piramis alakú hanggörbét produkálni, amely tehát fokozatos hangosodás-halkulást fog jelenteni:
Itt jegyzem meg, hogy az utóbbi "piramis-hangeffektet" az elektromos gitár is képes megvalósítani, ám ez már elektronikai manipuláció.
Pénzes László