A Gitáriskola új fogalmai és javaslatai

Koncepcionalitás

A csúnya idegen szótól nem kell megijedni, szerintem tisztes mértékben lefedi azt, amire gondolok.

Az eddig publikált zeneoktatási anyagok elsöprő többsége sohasem vett egyszerre több előfeltevést. Egyikük sem így kezdte:

"Szerintem induljunk ki ebből, mert meglehet: egy másfajta megközelítéssel máshová lyukadunk ki."

A mérnökök tudják, hogy miről beszélek. Nem elég egy hidat megtervezni, mert annak ezernyi változata lehetséges még az egyetlen megtervezési helyen is. Az előfeltevések vizsgálatainak hiányában még a ceruzát is felesleges felemelni, mert az első lépés mindig a nagy, kerek asztalt körbeücsörgő, mérlegelő észmunka. Ez több dolgot bizonyít (az és/vagy logikai kapuk tetszőleges kapcsolgatásával):

• a szerzők speciális (mondjuk hangszerspecifikus) zeneoktatási anyagok írását határozták el, ezért általános kérdésekkel nem foglalkoztak. Ezzel persze szépítgetem pedagógiai munkásságukat, hiszen -ha eltekintünk a globális zeneelmélet legáltalánosabb kérdéseitől-, egy hangszeriskolánál nincs általánosabb megközelítés. Én személy szerint nem hiszem, hogy bármelyikük ennél távolabb jutott volna.

• A szerzők nem láttak rá az általános (globális zeneelméleti) kérdésekre, magyarán nem látták át teljesen a magyarázandó anyagot.

• A szerzők átlátták a magyarázandó anyagot, de ortodox hagyománytiszteletből (tekintélyelv) nem nyúltak újdonsághoz.

• A szerzők mindennel tisztában voltak, de nem volt kellő fantáziájuk az újdonság megteremtéséhez.

Véleményem szerint csakis úgy lehet jó és előremutató oktatási anyagot írni, ha mindig ilyesféle kérdéseket teszünk fel magunkban:

• Jót tanított nekem a tanárom?

• Miért innen és onnan indult ki?

• Biztos, hogy ez volt az optimális megoldás?

• Lehetne-e jobb a megközelítés?

• A problémára hány megoldás létezik?

• stb.

Amíg ezzel a feszült ön-, és másfigyeléssel nem rendelkezünk, bizony az ősök szokásrendjét követjük, amely többször tartalmaz a fantáziát gúzsba kötő szokáskötegeket, mint értelmet. A koncepcionalitás tehát az egyszer megtanultak folyamatos és kíméletlen felülvizsgálatát jelenti az optimalitás érdekében, ha ilyen egyáltalán létezik. Miért? Hogy végre a dolgok végére járhassunk, ha tanáraink ezt nem tették meg...