A Gitáriskola új fogalmai és javaslatai

Javaslat a hangközök újszerű meghatározására

Gondolkodjunk temperáltan!

A fenti rejtélyes, érzelmi felhangokkal is dúsított felkiáltás indulatát később fogom megmagyarázni és ígérem: oly alaposan, hogy még a tanácstalan Micimackó is meg fogja érteni!

A hangköz 2 hang egymástól való távolságát jelenti, hasonlóan a távolság mértékegységeként használt méter esetében. Kiszámításuknál a klasszikus zeneelmélet a dúr skálát veszi kiindulópontul, amelyet mi most C hangról indítunk (C-dúr)...

...ahol az alapértelmezett hangközök a következők lesznek:

• C-C - prím, azaz 1. és 1. fok között (bizony ilyen is van!),

• C-D - szekund, azaz 1. és 2. fok között,

• C-E - terc, azaz 1. és 3. fok között,

• C-F - kvart,, azaz 1. és 4. fok között,

• C-G - kvint, azaz 1. és 5. fok között,

• C-A - szext, azaz 1. és 6. fok között,

• C-H - szeptim, azaz 1. és 7. fok között.

A hangköz-megállapítást folytatni is tudjuk, bár ekkor már "átlógunk" a következő C-dúr skálába:

• C-C' - oktáv, azaz 1. és 8. fok között,

• C-D' - nóna, azaz 1. és 9. fok között,

• C-E' - decima, azaz 1. és 10. fok között,

• C-F' - undecima,, azaz 1. és 11. fok között,

• C-G' - duodecima, azaz 1. és 12. fok között,

• C-A' - tredecima, azaz 1. és 13. fok között,

Elgondolkodhatunk azon, hogy miért alakult ki ez így:

1. teljesen egyértelmű, hogy a rendszerezést egy latinul is tudó zenetudós bácsi követte el még pedig egy zongorán abban az időben, amikor a dúr-moll hangrendszer már uralkodói testtartásban ücsörgött az európai zenészek elméjén.

2. A hangköz-alapú azonosításnak (főként a temperált hangrendszer előtti időkben) az adott létjogosultságot, hogy bennük, a zenére oly jellemző konszonancia-jelenségként különböző matematikai aránypárokat fedezhetünk fel. Erről részletesen írok a Mi is a zene - I. rész című fejezetben.

Ez a rendszerezés azonban a temperált hangrendszer bevezetésével elveszítette szinte minden racionalitását, illetve már keletkezése pillanatában sem volt optimális, mert a kvintkör-kvartkör szerint a dúr skála minél több módosított hangot tartalmaz, annál nehezebb kiszámolni benne a hangközöket. Próbáljuk csak a zongorán behelyettesíteni ezen hangközöket mondjuk a 6b előjegyzésű Gesz-dúr skálán! Sok sikert!

Az első gyenge pont felfedezése után mutassunk rá a másodikra: a fenti megállapítás csak a fehér billentyűk hangközeire vonatkozik. A további hangközök természetesen a dúr-skálához viszonyítva vannak meghatározva. Az alábbi táblázatokban -attól függően, hogy a C hangot milyen mértékben és hová módosítjuk-, az alábbi hangközök jönnek ki 1 oktávon belül:

Ezek brutálisan nehezen érthető táblázatok egy kezdő, de még egy "alsó középhaladó" számára is.

Harmadik gyenge pont, hogy mivel a dúr-skála lett az alapértelmezett, nem lehet ezen hangközöket következetesen, a szabályok nyílt és egyenes alkalmazásával a többi (mondjuk modális) skálára is alkalmazni. (A modális skálák a Pénzes-féle módszertanban az alapskálák.) Ugyanis már a másik legfontosabb, a moll-skálánál is lesznek problémáink.

Amikor én zongorázni tanultam, a klasszikus zeneelméleten nevelkedett zongoratanárnőm skálázáskor nem a természetes moll hangsort adta fel leckének, hanem annak harmonikus moll változatát. Amikor ennek okára rákérdeztem, csak annyit felelt: "Mert ez így helyes."

Igen, ez a klasszikus zeneelmélet: évszázados konvenciók, sőt sztereotípiák tekintélyelvű és sokszor logikátlan egyvelege.

Szóval, a harmonikus mollhoz visszatérve, annak folyamatos 7. fokú felfelé módosítása miatt (amely módosítás bár folyamatos, de még sincs jelezve a kotta előjegyzésénél, helyette az előfordulás helyén, mintegy lokálisan mindig ki kell írni), a dúr-alapú hangköz-megállapítás szintén tótágast áll.

A negyedik gyenge pont pedig a hangközök gitáron (tágabb értelemben bármilyen hangolású húros hangszeren) való beazonosítása, hiszen ott enyhén szólva nem rajzolódik ki egy jól értelmezhető és magyarázható dúr-skála (erről a technikai sokféleségről szól az Alapskálák IV. című fejezet). A fenti táblázat valójában az enharmonikus elnevezéseket tartja szem előtt, ezáltal hangsúlyozva azt, hogy tiszta hangoláskor a különböző hangnevek egyúttal különböző hangokat is jelölnek, csak ez a temperált hangrendszerben 1 hanggá csúszik össze. Nézzünk erre egy példát!

A C és C' hang között oktáv a hangköz, ám egyúttal a táblázat egy bővített szeptim C-Hisz hangközt is megállapít, amelyet voltaképp ugyanazon C és C' hangokkal kell megszólaltatnunk.

Még egyszer: tiszta hangoláskor C és Hisz hang nem ugyanaz, de temperált hangoláskor a kettő eggyé csúszik össze!

Igen, már rettentő okosak vagyunk, ha ezt elméletileg átlátjuk, sőt az enharmonikus rendszer ismeretében a zeneelméleti vizsgáztatók a végletekig le is tudják alázni a felkészületlen növendékeket, ám mindez felesleges gonoszkodás.

Az európai temperált hangrendszer J. S. Bach idejében került bevezetésre, tehát több mint 300 éves. A legnagyobb zenei elmék, többek közt Bach is "tesztelte" (Das Wohltemperierte Klavier 4 kötete, bár erről igencsak megoszlanak a zenetörténészi vélemények), és többszörösen megfelelt az egyre árnyaltabb és zabolátlanabb zenei igényeknek, arról nem is beszélve, hogy az európai könnyűzenének, főként a szintén temperált bundbeosztású gitárnak végképp tökéletes. (Vagy nem? Aki esetleg elégedetlen volna vele, az kérem mielőbb jelezze felém és egyúttal tegyen javaslatot új hangrendszerre vonatkozóan.) Mellette egyedül ez a rendszer képes bizonyos hangolási anomáliák (zeneileg nem bántó) megoldására. A rendszer tehát nem fog változni, mert 300 év óta folyamatosan bevált és érvényben van.

Akkor miért nem gondolkodunk temperáltan?

A fentiekből  és a Pénzes-féle módszertanból következően nekünk lehetőségünk van az összes említett anomália megszüntetésére. Mivel az európai temperált hangrendszer 12 félhangból áll, semmi más dolgunk nincs, mint minden egyes lépéshez hozzárendelni egy számot.

Ne felejtsük el, hogy ezt a matematikai megközelítést éppen a temperált hangrendszer kezdte el, mert a természetes hangolást elvetve a 12 félhang matematikailag van kiszámolva!

A számsor a következő lesz (C-dúr esetén):

1. C-C

2. C-Cisz/Desz

3. C-D

4. C-Disz/Esz

5. C-E

6. C-F

7. C-Fisz/Gesz

8. C-G

9. C-Gisz/Asz

10. C-A

11. C-Aisz/B

12. C-H

13. C-C'

14. C-Cisz'/Desz'

15. C-D'

16. C-Disz'/Esz'

17. C-E'

18. C-F'

19. C-Fisz'/Gesz'

20. C-G'

21. C-Gisz'/Asz'

22. C-A'

A számsor tehát mindig a mindenkori alaphangtól indul 1. sorszámmal és nyilvánvalóan tetszőleges hosszúságban folytatható...

Ebben a szent pillanatban:

• kiiktattuk a fenti, 2 elmeháborodott táblázatot, vele az összes enharmonikus elnevezést,

• kiiktattuk a dúr-skála alapértelmezettségét, így a hangköz-megállapítás bármely skálán kompatibilis, amely nálunk, gitárosoknál fontos tényező, hiszen a modális, másnéven az alapskálák a Pénzes-féle módszertanban egyenértékűek egymással,

• kiiktattuk a zongora (látszólagos) előnyét, mert az alapelveket megértve a számmal történő azonosítás a gitáron is működik, feltéve persze, hogy a gitáros legalább a zenei hangokat felismeri hangszerén,

• a hangközökkel számolni is tudunk, ha figyelembe vesszük, hogy a számsor 0-át megillető helyén praktikus okból 1 van (mert egy mérőszalag nem 1-gyel, hanem 0-val kezdődik). Ezért az eredményből 1-et mindig le kell vonnunk. Például: nagyterc + kisterc = kvint, azaz 5 + 4 = 9 - 1 = 8, kvint + kvart = oktáv, azaz 8 + 6 = 14 - 1 = 13.

A fenti táblázat tehát az alábbiak szerint módosul. Illetve sem teljesen igaz, hiszen nyugodtan elhagyhatnánk a további elnevezéseket is, például nagy, kis, szűkített, stb., de az érthetőség végett most még egyesítsük a régi és az új rendszert:

Most jön a már megszokott és jól bevált példálózás!

Vegyük először a Fisz kvintjét. A kezdő (gitáros) itt a zongorán azonnal passzol is, mert nem ismeri a Fisz-dúr skálát. Gitáron kis rutinnal talán ráfogja a technikai hangközszerkezetet...

...amely végeredmény tehát Cisz lesz. Amikor azonban azt mondom neki, hogy mutassa meg a C szűkített szextjét, nagy valószínűséggel gitáron is passzol, elsősorban azért, mert a kifejezéstől halálra rémül...

...bár valójában nem kell mást tennie, mint a módosított táblázat szerint a C alaphangtól kiindulva 8 lépést kiszámolni.

Ezt a lassú, nyolclépéses, nyugdíjas csoszogást alapjában véve a zongorán is meg tudja tenni, ha ismeri a kezdőhang pozícióját:

A gombócokat összeszámolva mindig 8 lesz a végeredmény.

Voltaképpen ez a közvetett oka annak, hogy a számsor nem 0-val kezdődik, hanem 1-gyel, mert 1-től indulva sokkal könnyebb egyesével lépkedni és utána összeszámolni a gombócokat.

Az első táblázat szerint a C szűkített szextje Aszasz a G helyén. Valóban: a hang ott van. Bár igazából a kérdés feltevése már önmagában értelmetlen: az új rendszerben nincs is ilyen nyakatekert hangközünk. És itt ütközünk bele a kiiktatott elnevezések problémájába: mi lesz ezekkel a dadogó nevekkel, mint például Aszasz?

Javaslom, hogy a kvintkör-kvartkör előjegyzéseit figyelembe véve, de szükség esetén már abszolút pozícióban nevezzük meg a hangot. Ebből következően legyen ennek a hangnak neve G egészen addig, amíg nem találkozunk vele enharmonikus jelölés formájában egy archív kottában, például Chopinnél.

Alapvető aritmetikai ismeretek birtokában tehát (1-től 22-ig való számolás tudománya ☺) az összes hangköz könnyen beazonosíthatóvá vált.

Nyilvánvalóan nem lesz ebből rendszer, mert egyrészt az ötlet és annak elterjedése szerzői jogaimhoz kötődik és ehhez ragaszkodom, másrészt a klasszikus zeneelméletet nemcsak közepes tehetségek, hanem a legnagyobbak is használták. Feléjük irányuló tiszteletem jeléül nem minősítem az egészet pedagógiai baklövésnek (pedig az).

Mindent egybevéve, tanítványaim a régi és az új rendszert is meg fogják ismerni, ez az ő érdekük, mert így számukra sokkal könnyebbé válik a hangközök kiszámítása.