A Gitáriskola új fogalmai és javaslatai

Javaslat új hangelnevezésekre

 

A hangok elnevezései szintén magukban hordozzák a több évezredes zeneelméleti toldozást-foldozást.

 

A hangok elnevezései szintén magukban hordozzák a több évszázados zeneelméleti toldozást-foldozást...

 

A hangsor-elnevezés nyilvánvalóan az A betűről indult (A-B-C-D-E-F-G), de aztán mégsem B-vel folytatódik. Ez már egyértelműen újkori változtatás, mert valószínűleg a Guido-féle hexachord-rendszer (amelyről a Tisztelt Olvasó részletesen olvashat az Alapskálák eredete című fejezetben), még sokáig a B-t használhatta H helyett. A dúr és moll tonalitás előretörésével a C hang vált a legfontosabb kiindulóponttá és ez az elnevezésekkel együtt azóta sem változott (C-D-E-F-G-A-H).

 

Ám a hangelnevezések körül lényegében szintén igazi káosz tombol. Szinte minden meghatározó európai kultúrkör ugyanarra a zenei hangrendszerre külön elnevezéseket kreált magának:

 

Nemzeti hangelnevezések

 

Szabványosítás tehát elsősorban ezért nem lehetséges, hiszen ahhoz le kéne bontani a több évezredes, ropogó padlójú építmény alapjait is.

 

Ebből következően a javaslatom nagyon egyszerű:

A megoldás:

 

Kromatikus skála számazonosítással

 

Igen, számok...

 

Igen, számok...

 

Én már hallom a matekból bukdácsolók visítozását: már így is túl sok a szám a rendszerben! Való igaz. Ám a matematika képes leírni a körülöttünk lévő világot vagy ahogy a mondás tartja: "Isten matematikus." Én matematikával és annak járulékos tulajdonságaival (logika, absztrakció és modellezés) olyan dolgokat tudtam felfedezni és leírni (valamint egységes rendszerben tartani!), amely eddig egyetlen zenésznek sem sikerült. Ez ad létjogosultságot a hangok számmal való jelölésére, mert olyan, eddig kihasználatlan lehetőségek rejlenek benne, amelyekről csak nagy (Fermat) sejtéseim vannak . Erről már írtam az Egyéb zeneelméleti skálák című fejezetcsomagban.

 

Tehát: a számokkal számolni lehet és ez behozhatatlan előny még a zenében is.