Tetrachord-skálák II.
Alapskálák tetrachord-skálaszerkezetben
Néhány gondolat erejéig ismételjük meg az előző fejezet bevezetőjét!
A Pénzes-féle logikuskodás következő állomása a tetrachord-skálák modellezése (2009. február). A tetrachord szó négyes hangcsoportot jelent, azaz 4, valamilyen zenei elv szerint összetartozó hangot. (A szónak még pontosabb zenei jelentése is van, amit most nem részletezek.) Szakmai véleményem szerint ezen tág jelentéstartalmat felhasználhatjuk gitárcentrikusan is, ebben az esetben a görög eredetű szó azt jelenti:
a skálát úgy építjük fel, hogy egy húrra 4 skálahang (vele pengetés) fog jutni.
A dúr skála összes lehetséges megközelítése című fejezetcsomag matematikailag kiszámolja egy dúr skála összes lehetséges technikai megközelítését. Ebből az irdatlan mennyiségű skálahalmazból azonban a többség szabálytalan szerkezetű, azaz nem nagyon érdemes foglalkozni velük. Amit ezekből érdemes megemlíteni, az a Pénzes-féle módszertanban már modellezve és rangsorolva van:
-
az optimális technikai skálaszerkezet egyértelműen a terces (trichord) építkezésű skálák (Alapskálák I.),
-
de lehetséges a skálákat egyetlen húron is lejátszani (Egyhúros gyakorlatok),
-
illetve szakmai analízis alá vettük az Egyfekvéses skálákat is, de inkább elrettentő példaként.
A negyedik említésre érdemes csoport a mostani tetrachord-skálák.
Több, említésre és rangsorolásra érdemes technikai skálaszerkezet a standard hangolású gitáron nincs, illetve ha van, akkor az a szerkezet ezek kombinációja.
A tetrachord-skálák valójában már részletesen kidolgozásra kerültek az összes, vonóshangszerekkel foglalkozó fejezetben. A párhuzam egyértelmű, hiszen a hegedű-brácsa-, és csellóskálák gyakorlatilag ugyanígy néznek, a hegedű-brácsa-cselló kvint hangolásából következően ugyanis az optimális technikai skálaszerkezet ott szintén a tetrachord. Először vessünk egy gyors pillantást a Hegedűskálák V. című fejezetben részletesen kidolgozott végtelenített vonósskálára:
Már ebből is könnyen következtethetünk a "standard" kvint hangolású tetrachord-szerkezetekre, valójában skálatöredékekre. Lássuk ezeket egyetlen oktávra szétbontva!
Dúr
Dór
Fríg
Líd
Mixolíd
Moll
Lokriszi
Ha gitárunk kizárólag kvint hangolású volna, akkor a fenti ábrából következően egy pacsirtamezei G-dúr skála így nézne ki egy 12 érintős (például akusztikus) gitáron:
Sőt, a fenti tükörképből a tetrachord-skálaindításokat is ki tudnánk olvasni (a líd kivételével):
-
E húr - dúr,
-
H húr - mixolíd,
-
Fisz húr - dór,
-
Cisz húr - moll,
-
Gisz húr - fríg,
-
Disz húr - lokriszi (hiányos)
-
líd hiányzik (valójában felső része az E húron lévő G-A-H-C tetrachord).
De mivel a standard gitárhangolás nagyobbrészt kvart hangközökre épül, ezért az eredetileg egymás fölött és alatt lévő tetrachordok a tükörképen folyamatosan jobbra fognak tolódni. Ezt a permanens, de teljesen apolitikus jobbra tolódást tapasztalhatjuk majd az alábbi tetrachord-skálákon.
Mivel ezek a skálák terjedelemben igen hosszúnak ígérkeznek és hogy teljesen kiférjenek a tükörképen, mindegyiket F hangról indítottam. Így lesz tehát F-dúr, F-dór, F-fríg, stb. skálánk. Ez a központi F hangról való indítás bizony komoly zavarokat okozna más gitárstúdiókban, mert csak igen keserves szellemi munkával tudnák megállapítani a skálákhoz tartozó alapskála-kapcsolatokat, de hála Istennek hirtelen elénk ugrott a hegyomlásszerű Pénzes-féle módszertan, amely ma már oly megkerülhetetlen, akár a japánoknak a Fujiyama...
...hogy most is, mint mindig: azonnali megoldást adjon a felvetődött problémára. Az alábbi táblázat voltaképp már régesrég publikálva lett az Alapskálák IIIb. című fejezetben "A szólógitáros (vele a húros hangszeres) legfontosabb táblázata" címmel.
Semmi más dolgunk nincs, mint a táblázatban kiemelni az összes F hangról indított skálát (amit én sárga színnel tettem meg).
Tapasztaltabb (például a Pénzes-féle módszertanon nevelkedett) gitárosok a skálákat továbbgondolva azonnal a következő kérdést tennék fel: "Mi a skálák ujjrendje?" Valóban, mert ők már látják: ujjrendi probléma van!
Persze a válaszra való várakozás helyett rögtön el is kezdenék megtervezni az optimális ujjrendet a Szólótechnikai alapok II. - Szólótechnikai alapelvek című fejezetben meghirdetett "Egy optimális mindig van, míg a többi nem az!" elvet követve. Az optimális ujjrend most nem kerül ismertetésre, mert valamit hagynom kell a Teljes verziós anyagoknak is, de annyit elárulhatok, hogy mivel a megoldásokat haladó ujjrendnek értékelem, a már megszokott módon a skálában felfelé más lesz, mint lefelé...
Ezek után villámgyorsan lássuk a 7 db tetrachord-alapskálát az OSIRE programmal!
Az érdeklődők kedvéért jelzem, hogy a fenti táblázatban nemcsak az alapskála-kapcsolatok, hanem vízszintesen a skálák minden egyes hangja is leolvasható.