Pénzes-féle Gitáriskola - Ádám, az első zenei zsenitől a mai temperált hangrendszerig

Ádám, az első zenei zsenitől a mai temperált hangrendszerig IXa.

Az alábbi írás a Hihetetlen Magazin tulajdona és publikációja előzetes írásos engedéllyel történt.

Kis történelmi kitekintés: A püthagoreusok titkai

Egy filozófus rend dicsősége és bukása

Amint azt Cicero írta, Tarquinius Superbus római király uralkodása idején egy messziről érkezett, öreg bölcs szállt partra az itáliai görög városban, Krotónban. Előbb gyerekek, majd ifjak tanításával foglalkozott. Idővel létrehozott egy zárt, kiválasztottakból álló közösséget, amelynek tagjai rövidesen felforgatták a város politikai rendjét, és magukhoz ragadták a hatalmat. Ennek a titkos társaságnak a képviselői néhány év alatt szinte minden nagyobb itáliai és szicíliai görög városban megdöntötték a demokratikus rendszert, és átvették azok vezetését. A bölcset Püthagorasznak hívták, tanítványait pedig püthagoreusoknak.

A krotóni kikötőbe érkezett idegen annak a Démokedésznek ajánlásával érkezett, aki a kor leghíresebb orvosa volt, és aki előbb a Polükratészt számoszi türannoszt, majd az akkori világ legnagyobb birodalmának királyát a perzsa Dareioszt gyógyította. Így érthető, hogy Püthagoraszt a város nagyhírű atlétája Milo fogadta házában, és rábízta gyermekei nevelését. A távoli országokat, Föníciát, Egyiptomot, Perzsiát, Indiát bejárt bölcs híre hamar elterjedt, és a város leggazdagabb, legtekintélyesebb emberei mind gyakrabban gyűltek egybe, hogy hallgassák tanításait.

Az első kiválasztottak

Miért éppen Krotónt választotta Püthagorasz? A város híres volt atlétáiról, testedző pályáit más városokból is sokan látogatták. Úgy gondolta, mint később a rómaiak: „Ép testben, ép lélek”. Fiatalkorában maga is sportolt, az egyik olimpiai játékon ökölvívásban még nyert is.

A tanítványnak jelentkezők első próbatétele a hosszú, gyakran öt évig tartó megszólalási tilalom volt. A jelölteknek különböző megaláztatásokat kellett eltűrniük, ami miatt sokan kétségbeesve mondtak le belépési szándékukról. Püthagorasz szerint ők méltatlanoknak bizonyultak a tiszta bölcsesség megismerésére. Ezzel a kijelentésével sokakat megsértett, és magára haragított. Több tényező mellett ez is hozzájárult későbbi bukásukhoz.

A csoportba felvettek vagyonukat a közösségnek adták. Az összetartozás külsőségekben is megnyilvánult. Az egyiptomi papokhoz hasonlóan fehér ruhát viseltek, és a fejüket kopaszra nyírták. Ő maga is így öltözött, és arany koronát viselt. Egy sor étkezési szabályt vezettek be. Vegetáriánusként éltek, de még a növényi táplálékok között is volt olyan, amit tilos volt fogyasztani, például babot. Az egyiptomi és föníciai papokhoz, az indiai brahminokhoz, és a perzsa mágusokhoz hasonlóan a fokozatos oktatást alkalmazták. Püthagorasz bevezetett egy, akkoriban forradalminak tűnő újítást, miszerint nőket is felvett tanítványai közé. Közülük került ki a felesége.

Korokat megelőző tudás

A próbákat kiálló, és a szabályokat elfogadó tanítványok tudományos oktatásban részesültek. Mivel Püthagorasz rendszerét a számokra alapozta, tanítását matematikával kezdte, majd geometriával és asztronómiával folytatta. Azt vallotta, hogy a Földön minden lényeg titka a számokban rejlik. Abban az időben egy sor olyan felfedezés született, amit neki tulajdonítanak, köztük a Püthagorasz-tétel. Bizonyosnak látszik, hogy személyesen fedezte fel a rezonancia alaptörvényét, miszerint a hang magassága a rezgő húr hosszának függvénye. Az elsők között állította, hogy a Föld gömb alakú, és az égen minden támasz nélkül, önmagától lebeg. Tudomása volt annak forgásáról, és a földtengely ferdeségéről. Állította, hogy a Hold sötét, és nem magától világit. Ő ismerte fel, hogy a Phószphorosznak nevezett Hajnalcsillag és a Heszperosz, az Esthajnalcsillag ugyanaz az égitest, vagyis az, amit ma Vénusznak ismerünk. A Mester ő maga egy sort sem írt, tanításait halála után a követői jegyezték le.

A bölcsek napirendje

Maga a filozófus szó is tőle származik. Korábban a gondolkodók bölcsnek nevezték magukat, ő viszont, némileg szerényebben filozófusnak, azaz a bölcsesség kedvelőjének tartotta magát. A csoport tagjai délelőtt zenével és énekkel foglalkoztak, a nap következő részét bölcsészeti vitáknak szentelték, majd testgyakorlatok következtek. Ezek után részt vettek a város ügyeinek intézésében, este pedig a mesterüknek tulajdonított verseket énekelgették. Lefekvés előtt még egy csoportos beszélgetés keretében aznapi tetteik helyességét vizsgálták meg: „Mit csináltam rosszul? Mit értem el? Mit mulasztottam el, amit meg kellett volna tennem?”

A lélek hosszú vándorútja

Püthagorasz a lélek halhatatlanságát, és annak örökös vándorlását hirdette. Híveinek azt mondta, hogy előző életében ő volt Aethalidesz, Hermész fia, akinek az isten felajánlotta, hogy bármilyen ajándékot kérhet tőle, csak halhatatlanságot nem. Aethalidesz azt kívánta, hogy lelke a halála után őrizze meg emlékeit. Kétszázhét évig volt a Hádészben mielőtt visszatért erre a világra. Euphorbusz trójai hősben született újjá, akit Menelaosz ölt meg. Majd Hermotimuszban, aki igazolta állítását, mert felidézte korábbi életét, és felismerte Menelaosz pajzsát Apollón templomában, Branchidae-ban, ahova a király Trójából visszatérve áldozatként elhelyezte. Később Pürrhosz lett, egy déloszi halász, aki emlékezett arra, hogy már volt először Aethalidesz, majd Euphorbusz, majd Hermotimusz. És amikor Pürrhusz meghalt, és Püthagorasz lett, még mindig emlékezett az összes említett tényre. Sőt arra is, hogy volt már növény, állat, és egy gyönyörű nő, dúsgazdag emberek szeretője.

Azt állította, hogy még az új testükben is felismeri a régiek lelkeit. Egyszer látott egy férfit az utcán, aki a kutyáját ütlegelte, mire Püthagorasz odarohant, és rákiáltott: „Hagyd abba! Ne bántsd! Egy régi barátom lelke lakik benne.”

A csodatevő szent

Püthagorasz személyéhez tanítványai már életében egész mitológiát kapcsoltak. Születését isteni csodának tartották, némelyek szerint Hermész, míg mások szerint Apollón isten fia volt. Az utóbbi bizonyítására azt hozták fel, hogy aranyból volt az ágyéka, mint az isteneknek. Azt terjesztették róla, hogy a hangjával irányítani tudja az állatokat. Egyetlen szavával megfékezett egy medvét, és suttogásával visszatartott egy tehenet attól, hogy lelegelje a veteményt. Akaraterejével ábrákat rajzolt a Hold felszínére. Egy időben, ugyanazon a napon, ugyanabban az órában egyszerre két városban tartott előadást. Amikor átkelt egy folyón, annak istene úgy köszöntötte, hogy: „Üdvözöllek Püthagorasz!“ Ő, nemhogy gátat vetett volna ezeknek a híreszteléseknek, hanem kijelentette, azt, miszerint: „Vannak emberek és istenek, és olyan lények, mint Püthagorasz”.

Krotón felemelkedése

A Mester nyilvános előadásait gyakran hatszáz ember hallgatta. Egyértelműen antidemokratikus nézeteket vallott. Püthagorasz saját bevallása szerint, olyan embereket akart nevelni, akik alkalmasak az egész világnak parancsolni. Kijelentette, hogy a város ügyeinek intézésénél ostobaság lenne sok ember véleményét figyelembe venni. Akkor Krotónt egy ezertagú szenátus vezette, de rövidesen olyan törvényeket hoztak, hogy az irányítást átvette az arisztokraták közül válogatott háromszáz fős csoport, melynek tagjai között többségben voltak Püthagorasz tanítványai. Azt hirdette, hogy nép vezetésére csak a nagy tudással rendelkező, parancsolásra képes kiválasztottak alkalmasak. A krotóniak sikerén felbuzdulva újabb és újabb arisztokratákból álló püthagoreus csoportok alakultak az itáliai és szicíliai városokban: Tarantóban, Metapontumban, Szübariszban, Lokriban, Rhégiumban, Tauroméniumban, Kataniaban és Szürakuzában. Volt, ahol sikerült átvenniük a hatalmat, és volt ahol nem.

A szübariszi vérfürdők

Az itáliai kereskedelem hegemóniájáért három város versengett: Krotón, Metapontum, és Szübarisz. Metapontumban rövidesen a püthagoreusok ragadták magukhoz a hatalmat. Szübariszban azonban az elégedetlen kisbirtokosok egy Thélisz nevű népvezér vezetésével lemészárolták Püthagorasz híveit. A város ötszáz leggazdagabb családjának vagyonát lefoglalták, földjeiket szétosztották, majd kiűzték őket a városból. Az elűzött arisztokrata családok Krotónba menekültek. Thélisz megüzente, hogy vagy kiszolgáltatják a menekülteket, és visszaküldik őket a biztos halálba, vagy pedig elpusztítják a várost. Fenyegetésének megvolt az alapja, ugyanis Szübarisznak akkor százezer lakosa lehetett, és a környékén még további huszonöt kisebb város tartozott uralma alá. Így a segélycsapatokkal együtt összességében 300000 katonát küldhetett csatába, köztük több mint ötezer lovast. A krotóniak, noha csak százezer embert tudtak kiállítani, Püthagorasz tanácsára mégis úgy döntöttek, hogy a hozzájuk szökött menekültek védelmében vállalják a háborút.

Kr. e. 510-ben csapott össze a két hadsereg. Az volt annak a kornak a legnagyobb csatája. A szübariszi csapatokat maga Thélisz vezette, a krotóniakat pedig Milo, aki Héraklészt utánozva, oroszlánbőrbe burkolózva, egy hatalmas buzogánnyal a kezében haladt a sereg élén. Püthagorasz még az ütközet előtt Szübariszba küldte egyik tanítványát, aki ott kileste, miképpen okítják a város lakói a lovaikat zenére táncolni. A dallamokat megjegyezte és otthon betanította azokat a zenészeknek. Amikor a két hadsereg összecsapott, a krotóni zenészek hangos játékára a szübarisziak lovai táncba kezdtek, kezelhetetlenné váltak. A támadók csatarendje felbomlott és menekülni kezdtek városuk felé. A krotóniak követték őket a falakig, de egyetlen foglyot sem ejtettek, mindenkit megöltek. Közben a városban a vereség hírén feldühödött nép Thélisz egész családját felkoncolta. De hiába kértek békét, a krotóniak tovább folytatták a harcot. Miután hetvennapi ostrom után betörtek a városba, a polgárok legtöbbjét lemészárolták, az életben maradottakat eladták rabszolgának, a város pedig földig rombolták.

A bukás

Krotón lett az itáliai görög városok vezetője. A köznép, egy krotóni arisztokrata, Külon vezetésével, aki akkor éppen az újjáépített Szübarisz kormányzója volt, azzal a követeléssel állt elő, hogy az elfoglalt földeket a nép között osszák szét. Amikor ezt a tanács megtagadta, felkelést szerveztek a püthagoreusok ellen. Külont személyes sértettség is tüzelte, bosszút akart állni a Mesteren, amiért az alkalmatlannak ítélte arra, hogy felvegye az iskolájába. A tömeg felgyújtotta az arisztokraták házait, köztük Miloét, ahol éppen negyven püthagóreus gyűlt egybe. A tüzet csak hárman élték túl. A Püthagorasz haláláról szóló egyik hagyomány szerint ő maga is ott vesztette életét. Ezek után hasonló lázadások törtek ki az általuk vezetett többi városban. A püthagoreus csoportok szétszóródtak a görög világban.

A Mester öröksége

Püthagorasz az istenek közül Apollón tiszteletét helyezte előtérbe. Az egyetlen oltár, amelynél imádkozott, az Életadó Apollóné volt. Felújította az alvilágot megjárt Orpheusz kultuszát. A papi kollégiumok helyébe azonban a filozófusok csoportját állította.

A történészek szerint Püthagorasz végzetes hibát követett el, amikor a társadalom megváltoztatását célzó törekvéseiben az arisztokráciára, és azok közül is csak néhány kiválasztottra támaszkodott. Komoly reformot, főképp vallási alapokra helyezett újításokat csakis széleskörű népi mozgalom segítségével lehet véghezvinni. A püthagoreusok gazdagsága, megkérdőjelezhetetlen törvényhozó hatalma, és állandó titkolózása ellenük fordította a népet. A kortársak szerint bukásuk nem egy pártnak, hanem a nép felkelésének tulajdonítandó. A Mester halála után filozófiai iskolája tovább élt, követői megtartották életmódjukat, és tovább folytatták tudományos tevékenységüket, de többé nem avatkoztak politikai ügyekbe.

BOJTOR IVÁN

Érdekességek

Pihenés után édes a nyugalom!

Szübarisz lakóinak életmódja szöges ellentétben állt a püthagoreusokéval. Nyugalmukat annyira nem hagyták zavartatni, hogy egyetlen kakast sem tűrtek meg a városukban, nehogy azok korán reggel felzavarják őket szendergésükből. Talán hihetetlenül hangzik, de való igaz, hogy a pompakedvelő város lakói rózsaszirmokkal szórták tele az ágyukat. így akarták elérni, hogy a fekhelyük minél puhább és illatosabb legyen. Megtörtént, hogy egy éjszakán nagy jajveszékeléstől lett hangos az egyik utca. Szminiridesz polgár rohant ki a házából és az összesereglett járókelőknek sírta el milyen hatalmas csapás érte: az ágyát borító rózsaszirmok közül egy összegyűrődött, amikor ráfeküdt.

A titkos tudás hordozói

Az irracionális számokat felfedező Hüppaszosz nevű matematikus megszegte a nyilvánosságra hozatal tilalmát, és ezért „az istenek vízbe fúlással büntették”. Ami azt jelentette, hogy a püthagoreusok egy hajóról a tengerbe hajítva rituálisan kivégezték. „Akik elárulták az irracionális számok létezésének titkát, mind egy szálig elpusztultak egy hajótörésben. Az alaktalannak és kimondhatatlannak rejtve kell maradnia, akik pedig fellebbentik a fátylat a valóságnak erről az arcáról és megérintik azt, halálnak fiai, és testük az örök hullámverés játékszere lesz”.