Skálavariációk IVa.
Haladó skálavariációk
A kezdő és haladó gyakorlatok között a 2 legfontosabb különbség:
-
a haladók alapciklusa, képlete jóval nehezebb a kezdőkénél,
-
az ujjrendek bonyolultabbak.
Az ujjrend optimális megválasztása létkérdés, mert gyors játéknál a rossz ujjrend akadályt, sőt minőségbeli felső korlátot fog jelenteni.
Magyarán, bizonyos sebesség felett nem fogunk tudni játszani rossz ujjrenddel. Ezért léteznek külön kezdő és haladó ujjrendek. A haladó ujjrendeknél legtöbbször többféle megoldás is megfelelő. Ezt a legtöbb tanítványom is észreveszi, ám sokszor hangoztatom, hogy mindez nem elég, mert nekünk az optimális ujjrend kell. Ennek kiválasztása már nem könnyű feladat, de aki képes rá, az már lényegében átlátja a rendszert, azaz képes kialakítani saját ujjrendi stílusát. Az ujjrendi stílus 2 összetevőből áll:
-
a Pénzes-féle módszertan kigyakorolt alapelvei,
-
a tanítvány saját személyisége, fiziológiai lehetőségei (ujjterpesz, ujjlazaság) és aktuális tudásszintje.
Az alábbi skálavariációk mind haladó szintűek elsősorban az ujjrendi megoldások miatt és/vagy már önmagukban véve nehéz a lejátszásuk. Egyúttal könnyen észre lehet venni rajtuk, hogy többségükben zenei megközelítésűek és csak kis részük rendszerezett matematikai skálavariáció, azaz a fentiektől jelentős mértékben különböznek. Nem probléma ez, mert nem mindegyik skálavariációt lehet matematikailag leírni, illetve az eljárásnak jónéhány esetben nincs is sok értelme. A tökéletes határeset iskolapéldája a hamisított triola, hiszen ezt a képletet ösztönösen már a flamenco-zene is jól ismeri, tehát bátran nevezhetjük zeneinek, noha matematikával nekitámadva könnyen felfedezhetjük, hogy voltaképpen csupán egyetlen képlete egy 316 = 43.046.721 darabszámú megacsoportnak.
Igen, 43 millió..., egyszer kidolgozom, kiteszem az Internetre és akkor a fejezet a Holdig fog érni!
Összefoglalva: a zene és matematika közt lehetséges az egyensúlyozás, ez elsődlegesen az én felelősségem.
A skálavariációkat Móczár Zsuzsa művésznő játszotta fel nekünk kényelmes, közepes tempóban. Ennek ellenére nem állítom, hogy ezzel a fejezettel és magyarázataival feldolgozhatók volnának; a cél inkább csak a magasabb szintű (mega)lehetőségek vázlatos bemutatása volt. A legfontosabb haladó ujjrendek a Haladó ujjrendű skálavariációk című fejezetcsomagban érhetők el.
A skálavariációk alapskálái pacsirtamezei G-dúr...
... és/vagy arisztokratikus G-harmonikus moll (Mozart! "Nagy" G-moll szimfónia! KV. 550!):
Fontos még megjegyeznünk, hogy az alábbi haladó gyakorlatok csupán elenyésző töredékei a teljes rendszernek. Ha a skálavariációnak létezik matematikai azonosítása -már pedig a legtöbbre lehet ilyen absztrakciót alkalmazni-, akkor garantáltan csak egyetlen kiragadott része az őt tartalmazó skálavariációs megahalmaznak. Az egyes megahalmazok nagysága pedig könnyen kiszámítható az ismétléses variáció képletével. Akinek van kedve, ilyen módon is lehet kotorászni a végtelenben...
...de ha skálázás közben elfáradtunk, pihenjünk egy kicsit...
-
Bevezetés
Pénzes László