Gitár és pszichológia XII.
A zene, mint terápia
A zene általános pszichikai hatása
"Azért legfontosabb a zenei nevelés, mivel a ritmus és összhang merül alá
leginkább a lélek mélyébe, és a legerősebben ragadja meg azt, szépérzetet
támasztva benne és mivel a rút alkotást a zenében nevelt ember érzi meg
és – méltán háborogva – a szépet dicséri és örömmel a lelkébe fogadja, s
belőle táplálkozva maga is széppé és jóvá válik.” - Platón
A tárgykört a híres ógörög filozófus nemes gondolatai vezetik be.
Alapjuk az a szépségmítosz, amelyet művészetük minden ága tükrözött: az ógörögök soha sem választották ketté a szépet (esztétika) és a jót (erkölcs), azaz szemléletük szerint a szép alkotás eredendően erkölcsileg is jó, ezért követendő. Erre külön szót is alkottak a καλός (kalosz) = szép és az αγαθός (agathosz) = jó szavak összevonásával: kalokagataia.
Ugyanerre utalnak minden idők legnagyobb művészei, mesterei: számukra a szép zene valamilyen módon az ember legmagasztosabb eszményeit hordozza magában (Menuhin). S innen csupán egy lépés, hogy felfedezzük:
a szép zene ilyen szemléletben sokszor már nemcsak jó, hanem jobbít is.
Így érkeztünk el a zene gyógyító terápiaként való alkalmazásához. Lentebb majd látni fogjuk ennek igen széles spektrumú lehetőségeit, ám mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy manapság, a 21. század elején már nem beszélhetünk egységes zenéről (noha sokan így hivatkoznak rá).
A zenét rengetegféleképpen lehetséges
katalogizálni (komolyzene – könnyűzene, hangszeres zene – énekelt zene,
egyházi – világi zene, stb.) és úgy tűnik, hogy ez, tehát a zene sokféle
értelmezése már modernkori találmány, hiszen ennyiféle zenei
megközelítéssel egyik történelmi korban sem találkoztunk.
Legelső megállapításunk szerint tehát a különbség a jelenkor és a letűnt
korok között az, hogy míg az utóbbiak viszonylag egyetlen egységként
tekintettek rá, addig mi már ezt szavatoltan nem tehetjük meg. Ez csupán
annyiban lényeges, hogy levonjuk ebből a nyilvánvaló következtetést:
manapság a zene már nemcsak gyógyító, hanem néhol egyenesen romboló is
lehet, bár rögtön szükséges hozzátennünk, hogy ilyen következtetéseket
alapszinten letűnt korok elemzői is tettek (ezzel kapcsolatos
magánvéleményem a Sötét oldal című
fejezetben olvasható). Például Platón Állam című
művében hangsúlyozza a zene lélekemelő hatását, ugyanakkor óva int
bizonyos skálák használatától, mondván "azok részegségre és lustaságra"
ösztönöznek.
Állítólag tanítványai felhasználták a zenét néhány pszichológiai és agyi rendellenesség gyógyítására (hisztéria, agyvérzés). Tették ezt anélkül, hogy tisztában lettek volna a zene gyógyító mechanizmusaival.
Szakmai meggyőződésem, hogy bár a (materialista)
tudomány immár jóval fejlettebb a letűnt korokénál, de ezzel sem jutott
közelebb a megoldáshoz. Azaz míg nem sikerül tisztáznunk a zene emberre
gyakorolt, sokszor eksztatikus erejű testi-lelki hatásának okait, addig a
zene gyógyítási folyamatait sem vagyunk képesek megérteni. Márpedig erre
még mindig nincs magyarázat. Ezzel kapcsolatban én jónéhány pszichológiai
és neurológiai könyvet olvastam el, de véleményem szerint a rejtélyt igen
mély tudományos igényesség sem tudta ezt felfedni előttem (legfeljebb
egyre tudományosabban körülírni).
Nem tudom említés nélkül hagyni a Misszió című film egyik fantasztikus
jelenetét, ahol ősi és modern emberek találkoznak a zenén keresztül:
Letűnt korok krónikásai a zenéről általánosságban mindig a legmagasztosabb mondatokban beszéltek. Soha nem volt olyan magas szinten a zene értelmezése, mint az ősi Kínában, ahol erre külön zeneügyi minisztérium szakosodott. Ekkor a zene egyúttal az államot összetartó ideológiák eszköze is volt (taoizmus, konfucianizmus), amelyben az 5 hangból álló dúr-pentaton skála alkotta zene képviselte az ember legmagasztosabb eszményeit (Kína zenéje című fejezet), míg a heptaton (7 hangból álló) skálák a világias zenei megközelítésekre maradtak. Kína kultúrájának tanulmányozása során észrevehetjük, hogy ezen alapelvek alapjában véve azóta sem változtak, bár zenéje azóta hihetetlen mértékben "hígult fel". Természetesen ezen folyamatok más kultúrák, nemzeteknél is felismerhetők, főként a globalizáció, vele az európai gyökerű tonális zene világszintű hódítása miatt.
Manapság már viszonylag jól ismert a zene, főleg annak ritmikája és
bizonyos mélyebb agyi területeken lévő, a finommotorikus tevékenységet
végző ideghálózatok közti kapcsolat. Mivel a Parkinson-kór ezen
hálózatokat (is) támadja, kézenfekvő terápiás megoldás lehet a
zenehallgatás és/vagy a zene ritmikai leképezése. Ilyen jellegű terápia
után jelentős mértékben javul a beteg járása, testtartása és koordinációs
képessége.
Jelentése "beszédtelenség". Minden olyan betegséget magában foglal,
amelynek tünetei a nyelvi zavarokhoz vezet, ilyenek: gyenge szó és/vagy
mondatértés, kiejtési problémák, akadozó beszéd, tárgymegnevezési
nehézségek, stb.
Az afázia leggyakoribb kiváltó oka a bal agyfélteke valamilyen szintű
sérülése legtöbbször agyvérzés, tumor, agyi érkatasztrófa vagy fizikai
behatás miatt. Ugyanakkor tapasztalhatók határozott átfedések a beszédért,
valamint a zenei készségekért felelős agyterületek működése között. Ez az
alapja a Melodikus Intonációs Terápia (Melodic
Intonation Therapy (MIT) for Severe Aphasia & Apraxia) nevű gyógymódnak, amelynek
alkalmazása során a nehezen fogalmazó, beszélő beteg a szöveget
megpróbálja először ritmikusan elénekelni. Ehhez először (opcionálisan)
bal kezükkel lekopogják a kiejtésre váró szavak, mondatok ritmikáját,
hozzá pedig sokszor dúdolják, majd ki is éneklik azokat, hogy a zenéből
kerüljön levezetésre a kimondandó szöveg.
Az agyi memóriakapacitás szörnyű leépülésére, amely sokszor időskorban fordul elő (például Alzheimer-kór esetén), sajnos a zene sem ad terápiás lehetőséget, de sokat segíthet az állapot elviselésében. Klinikai megfigyelések igazolják, hogy a megjegyzett zenék a többi emlékhez képest kevésbé épülnek le; a demenciában szenvedő beteg az ifjúkorban megjegyzett zenét is képes valamilyen szinten reprodukálni, sőt, sokszor a zenében szereplő érzelmi motívumokat is felismeri.
Klinikailag igazolt, hogy nyugtató komolyzene hatására jelentős mértékben csökken a rohamokat kiváltó agyi elektromos aktivitás. Ezt a vizsgálatot éppen a Mozart-effektust tesztelő tudóscsapat végezte el. Lásd még A Mozart-hatás című fejezet Szakmai véleményem című részében.
A zene általános pszichikai hatása
Klinikai tapasztalatok alátámasztják, hogy zene folyamatos hatására az
újszülöttek éppúgy, mint felnőttek, többet és jobban alszanak, hamarabb
gyógyulnak, többet esznek, összességében kevesebb betegidőt töltenek a
kórházakban. Általános eljárás például műtétek közben nyugtató komolyzene
sugárzása. Lásd még
A Mozart-hatás című fejezet Szakmai véleményem című
részében.
Az ilyesféle zenék egyértelműen hosszútávú pozitív hatást gyakorolnak a lélekre és testre egyaránt. Jellegűk szerint rendkívül sokfélék lehetnek, a tibeti szertartászenétől kezdve...
...a különféle meditációs zenéken át...
...a szakrális geometriából következő, "szent" frekvenciák használatával (a frekvenciák valós értékeit nem ellenőriztem le):
Itt említem meg, de ebben a kategóriában a zene már nem terápiás, hanem
helyette ösztönző jellegű. A cél legtöbbször a test fizikai leterhelése,
amely persze hosszabb távon terápiás hatással bír, hiszen test és lélek
éppúgy egészségesebb lesz tőle (Mens sana in corpore sano - Ép testben ép
lélek). A kiválasztott zenék egyértelműen "pörgős", dübörgő, határozott,
masszív ritmikával, néhol tán agresszívebb is. Én rendszeresen járok
edzőterembe és a nagyobb teljesítményhez semmiféleképpen sem való Mozart;
én edzés alatt speciel mindig Malmsteent hallgatok, ami tökéletes ötvözete
a lendületesség és gitárcentrikusságnak:
Mások edzőzenének értelmezik az agyatlan, fekete rap-zenét, amelyet én a magam részéről zeneinek alig nevezhető szemétnek tartok; ilyen "zenékkel" szintén tele van az Internet.
Pénzes László