Gitár és pszichológia V.

Tanítványi pszichológia - A vakáció-jelenség

Számos tanítványom szabadkozott már, hogy bár évközben milyen keveset képes gyakorolni, ám a vakáció alatt majd minden lemaradást behoz! Az ilyesfajta ígéreteket általában több okból sem szoktam elhinni (ez nem azt jelenti, hogy a tanítvány hazudik, hanem kevéssé ismeri még magát ebben a tanulási folyamatban):

• a tanítványi fejlődés szempontjából nem jó a kiegyensúlyozatlan gyakorlás. Az elhanyagolt, majd hirtelen ömlesztett skálahegyek azért nem előnyösek, mert nem szoktatták hozzá a tanítványt a mindennapos gyakorláshoz. A néhány napos, általában érzelmi felhangokkal is dúsított fellángolások ("Na most majd megmutatom!") után hirtelen jött dögunalom szokott következni. Igaz, kis számú ellenpélda is akad, de még több a szabályt erősítő eset.

• A tanítványok többsége évközben valóban jelentős szellemi és fizikai leterhelés alatt van. Egyértelmű, hogy ezt ki kell pihenni, ha máskor nem is, a vakáció alatt, mert a vakáció erre való. A vakáció tehát fontos kikapcsolódási pont, ne rontsuk el nem tudatos önbecsapással vagy tudatosan ömlesztett skálahegyekkel.

• Én 2 nagy vakációs intervallumot említenék meg: az egyik a nyár valamely 3-4 hete, a másik a téli ünnepek 1-2 hete. Vegyük észre, hogy ezen 2 időintervallumhoz elménk és testünk pihenésre vágyó része már kora gyermekkorunk óta hozzászokott. Ebből következően nem meglepő, hogy a legtöbb tanítványi bejelentkezés, azaz a tanulmányok felvétele mindig szeptember-októberben és január-februárban van, attól függetlenül, hogy a tanítvány esetleg nem is diák, hanem dolgozó felnőtt!

• A legbölcsebb magatartás, ha megpróbálunk mindennap egy kicsit foglalkozni a gitárral. Ha erre hosszú távon nem vagyunk képesek, akkor inkább támasszuk a sarokba, így legalább nem csapjuk be önmagunkat.

• Természetesen nyugodtan gyakorolhatunk a vakáció során is, ám ez az időszak nyilvánvalóan nem helyettesítheti a mindennapos gyakorlást...