Gitár és pszichológia IX.

Közönségi pszichológia - A tömeg tulajdonságai

Mottó: "Egyénileg egész okos emberek, ha belekerülnek egy tömegbe, hirtelen tökfejjé válnak." (Friedrich Schiller)

Miért járnak az emberek koncertekre, nagygyűlésekre a CD, Hi-Fi, TV és az Internet korában?

1. A koncert vagy gyűlés élő varázsa nem pótolható CD-minőségű felvételekkel, sőt élő (online) közvetítéssel sem.

2. A tömeg élőben is látni szeretné szeretett emberét és számít olyan spontaneitásra, amely a felvételeken legtöbbször nem hallható.

3. Ezt sokan nem lesznek hajlandók elfogadni, de így igaz: jó együtt lenni (csordaösztön).

4. Sok, könnyűzenei koncert vagy politikai gyűlés esetében lehetőség van az őrjöngésre (gőzkieresztés és tágabb értelemben az egyéni felelősség felfüggesztése).

Az egy közös cél - érdeklődési kör - zenei ízlés érdekében összegyűlt emberek tehát olyan csoportot-tömeget alkotnak, amelyben valójában minden egyén bizonyos lélektani határok között alkalmazkodni kíván és már megtalálta irányítóját, az pedig ott áll vagy ül előttük a színpadon. Ez a kijelentés nyilvánvalóan bármilyen csoportosulásra igaz, lett légyen az kulturális, politikai vagy egyéb jellegű. Az alkalmazkodás igényéből következően a tömeg "alulra" kerül, azaz alárendeltté, irányítottá válik. Ha alárendeltté válik, akkor befolyásolható lesz, már csak azért is, mert a szeretett célszemély egyértelmű irányítóként lép fel. Valójában a befolyásolás nem a csoportosulás (értsd gyűlés, koncert, stb.) pillanatában, hanem már jóval előbb elkezdődött, amikor a tömeg tagjai azonosultak a vezető zenéjével, nézeteivel.

A következő, rendkívül fontos tisztázandó kérdés, hogy miért nem lehet észérvekkel hatni a tömegre?

Nem beszélek félre, csak nézzük meg napjaink marketing-stratégiáit.  Már az ókori retorika sem volt logikai következtetések szilárd halmaza, helyette inkább észérvek mögé bújtatott érzelmi csomagok gondos adagolása. Ez ma sincs másképpen. Néhány éve az egyik, valószínűleg kezdő reklámcég óriási hibát követett el, amikor az Ötöslottó népszerűsítésére olyan marketing-stratégiát választott, amely során a szereplő a TV-reklámban jópofán, de észérvekkel megmagyarázta a hirtelen gazdagodás előnyeit. Óriási volt a felzúdulás; mindenki a már megszokott, kissé kótyagos, kissé (nagyon) vesztes, de annyira aranyos középkorú bácsit követelte vissza (mert igazából mindenki önmagát látta benne).

Az átlagember tehát -bár lehetne más is-, valójában ösztönlény, akit pszichológiailag nézve inkább az ösztönei, érzelmei és ezekből megszilárdult szokáskötegei vezetnek. Mindezen felül a csoportosulás alkalmával beindul egyrészről az alkalmazkodás kényszere, másrészről egy még erősebb tényező: a csordaösztön.

A csordaösztön az alkalmazkodásból táplálkozik és lényege, hogy mindenki ugyanazt csinálja és ez borzasztóan jó dolog, mert eltűnik az egyéni gondolat és az egyéni felelősség. Ennek legszélsőségesebb megnyilvánulása a tömegverekedésbe fajult tüntetés, amely során -nem számítva a született bajkeverőket-, sok tüntető nem is tudja, hogyan keveredett bele a verekedésbe.

A csordaösztön tehát felfüggeszti az egyén egóját és azt részlegesen (vagy teljesen) a csoport alá rendeli. Újból hangsúlyozva: ez egyszerre jelenti az egyén gondolatai és cselekedetei döntési felelősségének önkéntes eldobását. Csakis kizárólag ezért tudnak működni még olyan közvetett csoportosulások is, mint például a divatfellángolások, ahol minden nő ugyanolyan jellegű cipőt kezd el hordani és minden férfi ugyanazon márkáért lelkesedik...

Összességében: a befolyásolás nem intellektuálisan, azaz észérvekkel megy végbe (legfeljebb abba bújtatják), tömegre logikus észérvekkel nem lehet hatni, ezt minden okosabb közszereplő jól tudja. Ha ez a manipuláció sikerül, a tömeg szinte bármerre befolyásolható.

Ehelyütt szeretném hangsúlyozni, hogy a befolyásolás nem egyenlő a hipnózissal; a közszereplő nem fogja tudni rávenni a tömeget extrém cselekedetekre, hacsak már a gyűlés pillanatában nincsenek rendkívüli körülmények, például háborús helyzet → uszítás, pogrom, stb. A lényeg az irányító akaratának érvényesítésén van.

A tömeg tehát:

1. nem értelmi, hanem érzelmi motivációk alapján cselekszik,

2. alárendelt, ezért befolyásolható, tágabb értelemben irányítható,

3. tehetetlen, mert nem tud oly gyorsan reagálni az őt ért eseményekre, mint például a villámgyorsan irányt váltó halrajok. Ebből következően döntésképtelen.

4. Mivel döntésképtelen, vezetésre vár és itt vissza is érkeztünk az irányító szerepéhez.

Hát igen, eddig elég "fasiszta" volt az elemzés, ám ezen ne lepődjünk meg: sajnos nagyon jól értették a nácik a tömeg manipulálásának összes módját  és ezt a végletekig ki is használták, csak vessük össze a Goebbels-i propagandakellékek különálló montázsait. Bár megjegyzem: ez ma sincs másképpen...

A fenti gondolatokat alapszinten összevetettem a mai csoportelméletekkel és úgy vélem, hogy nem trafáltam velük mellé. Ettől függetlenül szívesen publikálnék színvonalas, a témát előremozdító értekezéseket, csupán egyetlen feltételem van: a fejtegetés ne a csimpánzok csoportelméletéből induljon ki...