Gitár és pszichológia III.
Tanítványi pszichológia - A placebo-jelenség
Minden orvos és ápolónő tudja, hogy a gyógyszeres szekrényekben mindig található egy kisüveg gyógyszer placebo felirattal. Ennek a tablettának különleges hatásmechanizmusa van, ugyanis pusztán pszichikailag hat, mert nem gyógyszer, csupán ugyanúgy néz ki. A beteg azt hiszi, hogy orvosságot vett be és ettől megnyugszik, valamint később meg is gyógyul. És erre mondják azt, hogy a hit nem gyógyít! Ó, ha tudnánk, hogy életünk során "gyógyszerkezelés" címszóval milyen sok placebótól gyógyultunk meg!
(X. gyógyszerész barátom-tanítványom elmesélt egy ehhez hasonló esetet. A nyolcvanas években volt egy gyógyszerkezelési eljárás egy bizonyos betegségre, amely eljárást minden orvosnak pontosan ugyanúgy kellett levezetnie. Ma már ezen betegség kezelésére pontosan az ellenkezőjét kell alkalmazni, ami azt bizonyítja, hogy rengeteg múltbéli és jelenkori gyógyszer placebo-hatással működött és működik...)
Nos, egy időben sokat foglalkoztam gyerekekkel és jelzem, hogy a placebo-jelenség enyhe rosszullétek, például fejfájás, szédülés, kamaszkori menses-panaszok, hascsikarás esetén megbízhatóan működik.
Hogyan tudjuk kamatoztatni a placebo-jelenséget a gitároktatás során?
Az alábbi eljárást már többször teszteltem és az esetek döntő többségében bevált.
A tanítvány arról panaszkodott, hogy bizonyos sebesség felett nem megy a skálavariáció. Ekkor vettem a metronómot és a taktusszámot fokozatosan növelve elérkeztünk ehhez a lélektani határhoz. Valóban hiába erőltettem: ezt a határt a tanítvány nem tudta túllépni. Ekkor kissé rezignáltan azt mondtam neki: "Erre a sebességre még tényleg nem vagy képes. Egy kicsit lejjebb veszem." Persze eszem ágában sem volt és lőn égi csoda: a tanítvány gond nélkül lejátszotta a skálavariációt!
Sőt, amikor tájékoztattam őt önnön kishitűségéről, el sem akarta hinni, bizonyítván ezzel azon megfigyelésemet, miszerint az emberek többsége merő egoizmusból ragaszkodik tévedéseihez...
Nos, motiváció ez vagy manipuláció?
Hát, úgy látom, hogy nekünk inkább elménkkel van harcunk, semmint az ujjainkkal...
Pénzes László