A picado-technika I.
Bevezetés
A Pénzes-féle módszertan központi honlapja néhány kivételtől eltekintve szólótechnikai megoldásokkal foglalkozik, amely során a gitárt szólóhangszerként értelmezzük és pengetővel szólaltatjuk meg. A flamenco-, és a klasszikus gitárstílus a gitárra más koncepció szerint tekint (erről részletesen írok a című fejezetben), és így technikai repertoárja, valamint alkalmazott skála-, és akkordmegoldásaik a szólótechnikától különbözni fognak, legfőképpen abban, hogy a hangképzés pengető helyett ujjakkal történik. Ha azonban ezen 2 stílust technikáit analízis alá vesszük, akkor értelemszerűen fel fogunk fedezni bennük szólótechnikai elemeket is.
A klasszikus gitárstílus szólótechnikai eleme az ún. tirando-pengetés. A spanyol eredetű szó szó szerinti jelentése: huzigálva. Ha jobban megnézzük, a klasszikus gitárstílus szinte összes technikája tirando-pengetés. Jellegzetessége, hogy az ujjak körömmel, de a húrok felett egy sajátos kört leírva alulról pengetik meg a húrokat. Ekkor tehát a pengetés nem hatol a húrok közé, hanem az ujj(ak) által leírt kör húr felőli része, mintegy érintőlegesen pengeti meg a húrokat. Az alábbi rajzon:
-
a 6 függőleges kör a 6 gitárhúr keresztmetszete, felfelül az E6 húrral,
-
a nagy kör az ujjak útja pengetés közben,
-
a piros nyíl a pengetés iránya és pillanata:
Az alábbi videóban 1 ilyen pengetést figyelhetünk meg 1 oktávos G-dúr skálán lassan alkalmazva:
A pengetést a flamenco is használja, ám a technika nagy hátránya az erőtlenség, a dinamika hiánya, amelyen egyébként nem is nagyon tudunk változtatni.
Ezzel szemben a flamenco-gitárstílus szólótechnikai eleme az ún. picado-pengetés. A spanyol eredetű szó szó szerinti jelentése: csipkedve, csipegetve, de azt is jelenti, hogy bökdösve. Ekkor a pengetés erőteljesen behatol a húrok közé, már szó sincs az ujjak által leírt körívről, hiszen az ujjak pengetés közben átlósan felfelé haladó, egyenes vonalon haladnak, amely egyenes vonalnak pontosan a közepén helyezkedik el a húr:
Ez a technika már rengeteg rejtett és kihasználható dinamikai energiát tartalmaz.
Itt jegyzem, meg, hogy a sokat emlegetett "pengessünk körömmel" utasítás sem pontos. Legtöbbször nincs kizárólagosan körömmel megvalósított pengetés, mert pengetéskor ujjaink felső bőre kissé hozzáér a húrhoz. Ellenőrizzük le ezt az állítást pengetéskor! Ettől függetlenül el tudok képzelni olyan gitárost, akinél ez nem fordul elő, az esetek döntő többségében azonban voltaképpen bőr + körömpengetésről beszélhetünk. A flamenco természetesen ismeri ezt a technikai szituációt és callo y una, azaz bőr és körömnek nevezi.
A 2 pengetést összehasonlíthatjuk technikai és tartalmi szempontból. Az utóbbit valójában azért nem érdemes megtennünk, mert mindegyik pengetés jó valamire. Ha a zenedarab lágy, dinamikailag visszafogott pengetést kíván meg, nyilvánvalóan tirando-technikát fogunk alkalmazni, ha csak nem akarjuk agyonütni a zenedarabot a masszív picado-technikával. (Sőt, néhány zenei szituációt egyszerűen nem is lehet mással megszólaltatni, ilyenek például az arpeggio-k, a gyors akkordfelbontások.) Azt hiszem ilyesfajta zenei ízléstelenségről a tudás egy adott szintje felett le is fogunk mondani. A 2 pengetést tehát csakis technikai szempontból érdemes megvizsgálnunk. Ekkor a szempontok a következők lehetnek:
-
technikailag melyik a homogénebb mozdulatsorozat?
-
melyik ad gyorsabb pengetést?
-
melyik ad biztonságosabb pengetést?
Homogenitás
Míg a tirando-technika körív mentén halad, a picado egyenes vonal mentén. Ezért a tirando-technika fiziológiailag bonyolultabb mozdulatsorozatot jelent, mert az ujjat az izmoknak köralakban kell dolgoztatniuk (kiemelés-előremozgatás-lepengetés-hátrahúzás). Picado esetében az ujjak csupán előre és hátramozognak, ez ujjanként maximum 2 mozgatóizom. (Bocsánat, nem vagyok sebész, de valami ilyesmi történhet.) A picado tehát a homogénebb pengetés.
Gyorsabb pengetés
Ennek tisztázásához a Pénzes-féle módszertanban megszokott módon alapszintű matematikát hívunk segítségül. De előtte a fenti, a pengetések homogenitásával kapcsolatos megállapítások már sugallják a választ: a picado-technikát annak jobb homogenitása miatt jobban fel lehet pörgetni, azaz gyorsabb pengetést tesz lehetővé. Ezt az állítást az alapszintű matematika további bizonyítékokkal is alátámasztja.
A picado-technika alkalmazása során az ujjak által megtett standard úthossz nagyjából 3 centiméter. Ez a becslés nem elrugaszkodott a valóságtól, nyugodtan leellenőrizhetjük pengetés során. Ekkor az útnak pontosan a felén, 1,5 centiméternél fog megtörténni a húrpengetés.
A tirando-technika alkalmazása során viszont az ujjak körív mentén haladnak. Ennek a körívnek az átmérője szintén nagyjából 3 centiméter. Ebben az esetben az ujjak által megtett út kiszámításához vennünk kell a kör kerületét, amelynek általános képlete K = 2r * Π = (2*1,5) * Π = 9,42 cm.
Az eredmény önmagáért beszél: a megtett utak közti különbség több mint háromszoros!
Ebből a hátrányból a tirando-technika csakis úgy tud lefaragni, ha kisebb körívben penget, ez azonban garantáltan a dinamika rovására megy, hiszen a kisebb kör kisebb pengetési dinamikát von maga után, illetve bizonyos fiziológiai határok alatt már nem is tudunk precízen (azaz egyre kisebb) körívben pengetni.
Biztonságosabb pengetés
Főként a homogén mozdulatsorozat miatt minősítem a picado-technikát biztonságosabb pengetési módnak.
A fentiek egyértelműen a picado-technikát kiáltják ki győztesnek. Az alábbi, kapcsolódó fejezetek tehát ezen technika alapszintű kigyakoroltatására lesznek kihegyezve.
Egyébként szakmai tapasztalatom szerint érdemes a picado-technikát vennünk alappengetésként, mert aki ezt megtanulja, az sokkal könnyebben lesz képes váltani tirando-technikára. Voltaképpen a tirando-technikát a picado-technika higított formájának tekinthetjük. Fordítva azonban a dolog nem szokott működni: a tirando-technika után a picado-technika szinte új gyakorlatként hat még a haladó gyakorló számára is.
Az alábbi videót semmiféleképpen sem nevezhetem végeredménynek, de mindenesetre megmutatja a technika szinte behozhatatlan előnyeit. A technikának tehát csakis maga a gyakorló szabhat határt (azzal például, hogy keveset gyakorolja).
Pénzes László