Pentaton skálák VIII.
A blues skálák
A blues manapság már zenei és technikai meghatározója a gitárcentrikus könnyűzenének. Ennek több oka van:
-
a blues az amerikai szabadságeszmény zenéje s mint ilyen -amint a zene legtöbbször az volt-, ideológiai és kulturális közvetítőközeg.
-
Az amerikai mentalitás jelentős mértékben átértelmezte a blues zenét, az eredetileg rabszolgák alkotta egyszerű moll-pentatóniát, amelyből olyan zene kerekedett, amely keletkezése óta folyamatos világsikernek örvend, ilyen például a Led Zeppelin, a Deep Purple, stb.
-
Mindehhez Amerika gazdaságilag még mindig a világ legerősebb állama, ez többek közt rendkívül exportorientált marketingstratégiákban is jelentkezik. Ma már majdnem minden világsláger angol nyelvű és az angolszász országok valamelyik multikiadójától jön, természetesen nem véletlenül. Nyilvánvalóan ez nem több, mint színtiszta üzlet, csak csillogó ideológiapapírba csomagolva; rá is bukik (mindegyik) generáció.
Nos, csak így lehetséges, hogy Georgie bácsi nyekergő blues-frázisai előbb-utóbb olyan monumentalitássá tetőzzenek, mint mondjuk a Led Zeppelin The song remains the same című albuma (alább egyik dala a Moby Dick főriffje eredeti D-pentatonban):
Ezenfelül Georgie bácsi kritikai megjegyzésére...
"Why isn't any blues scale in your damned guitar school, my son? - Miért nincs blues-skála abban az ... Gitáriskoládban, fiam?"
...és konkrét tanítványi igényekre reagálok, amikor kibővítem a pentaton fejezetet.
Kezdő tanítványoknál már viszonylag hamar erőltetem a blues-improvizáció tanulását, ha ugyan nem szeretne ő maga azonnal, egészen kérlelhetetlen lendülettel annak nekikezdeni. A pentaton sablonokat, főleg az alapértelmezett 1. fokot (itt E-pentaton)...
...így szükségszerű célirányosan "blues-hangokkal" kibővíteni, bár nyilvánvalóan működnek azok önmagukban is. Az alábbi 2 tükörkép a kezdőknek, általam ajánlott blues-hangsorokat tartalmazza. Ahogy már említettem: ne felejtsük el, hogy egy blues-improvizációba valójában bármilyen hang bejátszható megfelelő időben és előkészítéssel. Ne lepődjünk meg tehát azon, ha más helyeken azonos elnevezéssel más blues-skálaszerkezettel találkozunk.
Az eredeti skálaszerkezet feketével, az új, (blues)hangok pirossal vannak jelölve. A különböző színek ugyanakkor a hangok között egyfajta alá-fölérendeltségi viszonyt is érzékeltetnek. Ez azt jelenti, hogy a fekete hangok maradnak továbbra is a legfontosabbak, a pirosak csak átvezető, színező, "fűszerező" szerepet játszanak.
Tapasztalatom szerint ebből a sablonból és instrukcióból bármelyik kezdő gyakorló nyugodtan kiindulhat.
Ezen technikai elemek létfontosságúak blues-improvizációnál, de természetesen más olyan stílusoknál is, amelyek (sok esetben) szintén moll-pentatóniában gondolkodnak. Ilyenek:
-
korai jazz,
-
jazz blues,
-
funky és soul,
-
shuffle,
-
swing,
-
70-es évek rock zenéje,
-
stb., azaz lényegében majdnem minden amerikai gyökerű zene.
Ez egyébként azt bizonyítja, hogy a blues, mint önálló zenei kategória nem létezik. Véleményem szerint a blues gyűjtőfogalom.
Most mondjuk az E-blues pentaton skála...
...közepe tájáról ragadjunk ki "önkényesen" egy hangcsoportot!
B. B. King, az authentikus blues egyik legnagyobb öregje az ilyen blues-alapú hangcsoportokat boxoknak hívta. Georgie bácsi már el sem nevezte őket, csak azt mondta, hogy töltsem meg a rumos poharát. Én ezen hangcsoportokat inkább sablonnak hívom, mivel előregyártottak és a mi dolgunk pusztán a sablon improvizatív "műveltetése". Erről részletesen írok az Improvizáció gyakorlata II. című fejezetben és éppen ezért javaslom az improvizációs fejezetek aktív feldolgozását, hiszen a blues megtanulása felé leginkább az improvizáción keresztül közelíthetünk.
A fentiekből következően mindenkinek (hosszútávon) saját magának kell felfedeznie a skálafokok közti zenei-technikai összefüggéseket, azaz a sablonokat, a boxokat. Ezt általában a gyakorló zenei fantáziája, technikai felkészültsége határozza meg. Én például szeretem a nagy hangközös sablonokat, mert hosszú és fürge ujjaim vannak, ám ezt nem várhatom el egy kiskezű kezdő tanítványtól. A gitároktatói mottó tehát csakis ez lehet:
Fedezd fel saját sablonjaidat, boxaidat (és Georgie bácsit, ha eltévedt a kukoricásban)!
Ez a boxban és a fenti blues-pentaton skálában való zenei gondolkodás érhető tetten a Zenés bemutatkozás című fejezet saját blues-improvizációiban. Az egyszerűség kedvéért egyet ideszerkesztek:
Hendrix style blues backing - improvizáció 2 - részlet
...amely során végig H-blues pentatonban vagyok. Az első blues-körben a fenti (itt H-hangról indított) blues-skálából nem is lépek ki, utána pedig skálafokokat és vele boxokat váltok a pillanat spontaneitása szerint.
A blues-féle box-mentalitásról a továbbiakban az egyik improvizációs fejezetben olvashatunk (Az improvizáció gyakorlata VI. - B. B. King boxai).
Pénzes László