Pentaton skálák I.
A fejezet hivatalos támogatója és kritikusa az alabamai Georgie bácsi
A pentatónia rövid ismertetése
A pentatónia rövid ismertetése
"Csupán öt zenei hang létezik, ám ennek az öt zenei hangnak oly sok a változata, hogy nem győzzük hallgatni." (Szun-ce: A háború művészete - I.e. kb. III. század)
Én nem értek egyet néhány zeneelméleti könyv azon kijelentésével, miszerint a pentatónia, azaz az ötfokú skála, amely skálaalkotás szempontból tiszta kvintek sorozata, NEM az emberiség legősibb hangsora. Modern fogalmakkal nézve: a kvintlépéseket (jelképes) C hangról indítva voltaképpen megkapjuk a tiszta hangolású kvintkör hangjait (és közvetve skáláit), sőt mind a 12 különböző hangot:
C - G - D - A - E - H - Fisz - Cisz - Gisz - Disz - Aisz - Eisz - (Hisz)
Ez az építkezés a pithagoraszi hangrendszer alapja. Ez a rendszerezés nyilvánvalóan sok (pontosabban 8) oktávnyi terjedelmű, ám az első 5 hangot 1 oktávba és hangmagasság szerint sorba rendezve megkapjuk a tiszta dúr-pentaton hangsort:
C - D - E - G - A
Ebből a hangsorból már csak 2 hang hiányzik, hogy létrejöjjön az egyszerű, fehér billentyűs C-dúr skála...
C - D - E - (F) - G - A - (H) - C
...bár megjegyzem: a kvintépítkezésből valójában nem ez a skála, hanem a C-líd következik:
C - D - E - (Fisz) - G - A - (H) - C
Ezt már az ókori kínaiak is észrevették. Az ősiségről még egy adalék: a régi görögök ismerték a negyedhangos lépéseket is (ezzel kapcsolatban lásd az Az alapskálák eredete című fejezetet), sőt századunkban egy Alois Hába nevű cseh zeneszerző is kísérletezgetett ilyen hangközökön alapuló hangrendszerrel, ám én ezt a zenei hatást inkább egyfajta énekbeszédszerű jelenségnek értékelem, semmint tiszta zenének, tehát hallgassa azt kellő műélvvel, aki mellette érvel.
Ezúton jelzem, hogy a későbbiekben ilyen jellegű, azaz különböző hangrendszerekhez köthető kísérleteket nekem is szándékomban áll megtenni és publikálni a Bundnélküli gitár II. című fejezetben.
Egy másik, a fentinél átláthatóbb, a pentatóniáról szóló zenei értelmezés a zongora billentyűin figyelhető meg (OPRE-klaviatúra)…
…és ha kizárólag a fekete billentyűket szólaltatjuk meg, akkor egy pentaton hangsorban mozgunk. Ez a hangsor a „Kozmosz zenéje”; ezt bárkinek bebizonyítom, aki hajlandó meghallgatni az én pentatonikus zongora-improvizációmat. S mint ilyen, tiszta zeneiségében a legősibb. Bizonyítja ezt azon tény, miszerint a világ egyik legősibb civilizációja, a kínai évezredek óta használja a pentatóniát egyfajta misztikus alaprendszerként. (Az első írásos emlékek i.e. 3000-ből származnak!) Sőt, a szintén ősi magyar népzene (nem a nóta!) és a feketék alkotta blues-zene is pentatóniára épül. Ősiségből és az ehhez kapcsolódó zenei ösztönösségből tehát nincs hiány. Az iménti felsorolásból elsősorban a blues-pentaton hangsorra van szükségünk, ezt fogom tehát elemzésnek alávetni, bár szerintem a kínai pentatónia éppoly izgalmas volna. Sok különbség nincs is köztük, nagyobbrészt pusztán kezdőhangjában (dúr-pentatónia - moll-pentatónia), bár a kínai zenében azért mutatkoznak más (hétfokú, heptaton) zenei jegyek is, aminthogy voltaképp maga a blues is megalkotta önnön műfajbeli jellegzetességeit.
De bárminemű zenei szofisztikánál többet ér a következő 5, tulajdonképpen tiszta pentaton hangsort alkotó skálafok. A kérdéseket mellőzve inkább ne is tegyünk mást, mint játsszunk és bízzuk bátran magunkat fülünkre!
Mivel a mai gitárcentrikus könnyűzene nagyobbrészt a blues-zenére alapul, ezért annak egyik népszerű hangsoráról, az E hangról indított, úgynevezett lá (moll) pentaton hangsort választottam alapértelmezettnek. Azért népszerű ez a skála, mert a standard hangolású gitár legalsó hangja E, valamint szintén a standard hangolásból következően könnyen tudjuk belőle a további E-pentaton skálafokokat származtatni. Ezeket a lehetőségeket alább részletesen megvizsgáljuk.
A skála hangjai: E - G - A - H - D
Skálát alkotó hangközei: kisterc - egész - egész - kisterc - egész
Ez az 5 hang ömlesztve így jelentkezik egy 24 érintős (2 oktávos) gitáron:
Először nézzük meg a skálát dinamikus Flash-animációban...
...majd szétbontva statikus, Pénzes-féle tükörképekben is. A felvázolás villámgyors eszköze a saját gyártmányú skálarendszerező és skálavariációs szoftver, neve OSIRE. Ezt a szétbontást -a rendszer alapelemeit villámgyorsan megértve-, később egyik kezdő tanítványom, Süle Zoltán Attila tanítványom nagyon ízlésesen így fogalmazta meg:
A táblázat immanens módon tartalmazza a skálatöredékekhez tartozó optimális ujjrendeket, amelyeket majd alább is tanulmányozhatunk.
Az alábbi rész címében a fok zeneelméleti fogalmát láthatjuk. Mit jelent ez? Emlékezzünk vissza a skála eredeti, latinból származó jelentésére: lépcső, lépcsőfok, létra, zeneelméletileg pedig a hangok hangmagasság szerinti elrendezése. A klasszikus zeneelmélet gyakran hivatkozik a skála hangjaira a skála "fokaiként". Tehát például E-pentaton 1. skálahangja = E-pentaton 1. foka.
kisterc - egész - egész - kisterc - egész
Ezt a fokot nevezik moll-pentatonnak is. Sok mással együtt az amerikai feketék és a magyar népzene alaphangsora. Ügyeljünk a zárt és következetes ujjrendre, amelyek mindig a képek alatt lesznek feltüntetve!
-
0-3
-
0-2
-
0-2
-
0-2
-
0-3
-
0-3
egész - egész - kisterc - egész - kisterc
Ezt a fokot nevezik dúr-pentatonnak is. A kínai zene misztikus alaphangsora.
-
2-4
-
1-4
-
1-4
-
1-3
-
2-4
-
2-4
egész - kisterc - egész - kisterc - egész
-
2-4
-
2-4
-
2-4
-
1-4
-
1-4
-
1-3
kisterc - egész - kisterc - egész - egész
-
1-4
-
1-4
-
1-3
-
1-3
-
2-4
-
1-4
egész - kisterc - egész - egész - kisterc
-
2-4
-
2-4
-
1-4
-
1-4
-
2-4
-
2-4
E-pentaton hangsor 1. fok 12. fekvésben
Mivel itt már nincsenek üres húrok, ezért az ujjrend:
-
1-4
-
1-3
-
1-3
-
1-3
-
1-4
-
1-4
Klasszikus gitáron történő gyakorlás esetén nehezen tudunk benyúlni a 4. ujjal a 12. fekvés fölé, hiszen éppen ott kezdődik a gitár elég vaskos teste, ezért az ajánlott ujjrend:
-
1-3
-
1-3
-
1-3
-
1-3
-
1-3
-
1-3
Szikora Dániel tervező grafikus tanítványom...
..."fellázadt" a fenti tükörképek ellen, mondván, nem méretarányosak. Számára a képek értelmezési zavarokat okoztak. Megoldásképpen legyártotta a Pénzes-féle Gitáriskolának a fentiek méretarányos, tehát temperáltan csökkenő-növekvő tükörképeit. Dániel, köszönöm munkádat!
E-pentaton teljes skála alkalmazott ujjrendekkel
E-pentaton teljes skála
E-pentaton 1. fok
E-pentaton 2. fok
E-pentaton 3. fok
E-pentaton 4. fok
E-pentaton 5. fok
E-pentaton 1. fok 12. fekvésben
Rocktörténeti érdekesség, hogy Hendrix ugyanilyen módon és ugyanilyen (tehát balkezesre húrozott) Fender-gitárral fogta le ezeket a skálafokokat...
Ugyanilyen márkájú és húrozású gitáron improvizálok például egy híres Hendrix-dal a Woodoo Child backing track-jére:
A pentaton skálafokoknál szembetűnő jelenség –főként a tapasztaltabb gitárosok számára-, az idegenszerű ujjrend (ami azért nem hendrixi). Ez egyrészt része a nagy, Pénzes-féle szólótechnikai egésznek, amely a bombabiztos alapozás érdekében zártabb és következetesebb ujjrendet alkalmaz, másrészt természetesen egy blues-improvizáció során bármilyen ésszerű ujjrendet alkalmazhatunk.
Én személy szerint nem kedvelem a „dirty” blues-stílust, ahol a játékos már annyira blues-os, hogy rossz ránézni a játszó kezeire, miközben halálraunt zenei közhelyeket pufogtat valamiféle megvilágosodott arckifejezéssel (azaz még rá is játszik). Ez tipikusan a tornácon üldögélő atlantai ültetvényes Georgie nagybácsi stílusa, amelyet azonban úgy tűnik a blues szempontjából sok esetben el kell fogadnunk hitelesnek.
Ennek ellenére ez számomra olcsó hatásvadászat, akár nagynevű gitáros teszi, akár „kicsi” és a show-business szóljon csak a tömegekhez. Épp ezért én ezen egyszerű skálákhoz is egy kissé szigorúbban állok hozzá és ebből a szigorból a későbbiekben majd még vígan visszavehetünk, aminthogy a „dirty” blues-stílushoz már nem fogunk tudni Vivaldit hozzátenni.
Időközben nagyon komoly szemrehányást kaptam az alabamai Georgie bácsitól a fenti kijelentések miatt, ezért megkövetem őt. Egyúttal szeretném őt bemutatni kedvenc hintaszékében, még kedvenc hurrikánjának érkezése előtt.
Forgive me, dear uncle!
A pentaton skáláknál is felhasználható némelyik skálavariáció, bár egy kis ésszel és Georgie bácsi zenei tapasztalatával könnyen alkothatunk saját pentaton skálavariációkat. Ám hozzátenném, hogy a pentaton skálavariációk önmagukban nem is oly fontosak, hiszen a skálavariációk alapskálákon történő tömeges gyakorlása eredményeként a technika stabilitása, biztonsága a pentaton skálákon (és persze a blues-improvizáció során) is jelentkezni fog. A nyers technika tehát szólótechnikai alapként segíthet, ám a zenei fantázia beindítása már egy másik gyakorlatsorozat. Erről részletesen írok az összes, az improvizációval foglalkozó fejezetekben.
A fenti E-pentaton hangsor esetében egyébként nagy valószínűséggel a következő 3 akkord fog felmerülni:
E7 – A7 – H7
A köztük lévő átmeneteket persze lehet így is, úgy is variálni, a lényeg, hogy ezen 3 akkord körül fog forogni a kíséret és dallam. Szerintem kellő ízléssel és időzítéssel egy blues-improvizációba voltaképp bármely hang bejátszható.
Nagyon óvatosan tegyük be az alaphang feletti félhangot, amely E blues esetén F hang, A esetén B, stb.
Egyes zenei kiadványok ezeket a „bővíthető” hangsorokat pentatonikus moll-hangsoroknak is nevezik. Egy moll vagy pentatonikus moll hangsorba a fent részletezett pozíciójú hang tehát bejátszható. Lásd például Johannes Brahms Kettősversenyének nyitó csellószólóját:
Akik számára a fenti zenei példa nem volt megfogható, itt van egy másik, ma már szintén "klasszikusnak" nevezhető blues-szám: Led Zeppelin - Since I've been loving you. Ez a dal szerintem a 70-es évek improvizatív rockzenéjének egyik csúcspontja. Zeneelméleti érdekessége, hogy bár C-moll / C-blues pentatonban íródott, mégis főleg a basszusmenetben következetesen megjelenik a fent említett legkényesebb hangpozíció, ebben az esetben Desz!
Megjegyzésemmel sokan nem fognak egyetérteni, mert lehetséges érvelésük szerint ekkor már elveszik a tiszta blues-pentatónia. Erre azt válaszolom, hogy én már hihetetlenül unom a klasszikus blues-frázisokat és adják el azokat inkább a botfülűeknek. (Ezen mondat létjogosultságáról rengeteget veszekedtem Georgie bácsival, de nem vagyok hajlandó visszavonni.)
Mindent egybevéve: hallgassunk Hendrixet, kiváltképp koncertes blues-improvizációit és jegyezzük meg híres mondását:
"Blues is easy to play but hard to feel."
A bluest könnyű játszani, de nehéz érezni.
-
Pentaton skálák I.
Pénzes László