Nem zenei skálák VII.
Pozícionáló gyakorlatok
A pozícionálás azt jelenti, hogy képesek vagyunk biztonsággal váltani a skálák között és hirtelen gyors váltás esetén sem tévesztjük el a gitárnyakon történő pozícióváltást. A nyers skálázás általában megadja az ehhez szükséges technikai tudást, de akinek ez nem elég, az bátran kipróbálhatja ezeket a gyakorlatokat is. Az elv egyszerű: ugrálni kell a gitárnyakon tetszőleges hangok és húrok között, tetszőleges ujjrenddel. A lényeg, hogy a pozícióváltás nagyobb legyen az ujjakkal áthidalható távolságnál, azaz kénytelenek legyünk ugrálni a hangok között.
Induljunk ki E6 húr F hangjáról:
Szerintem nincs olyan nagykezű gitáros, aki ha 1. ujját erre a hangra leteszi, akkor képes a kvintjét (C a 8. fekvésben) is lefogni 1. ujjának lenthagyásával:
Ezért kénytelen lesz 1. ujját felemelni és ugrálni a hangok között. Tehát pozicionáló gyakorlatoknál nyugodtan kiindulhatunk minden olyan (fizikai) hangtávolságból, amely nagyobb minden maximálisan kitágított ujjrendnél. Ez például a fenti kiindulópontunk esetén nagyjából így néz ki:
A feladat tehát az ujjrendi ugrálás a piros F hang és minden, a fekete hangoktól jobbra elhelyezkedő hang között. Az ugrálást először kezdjük egyetlen (itt E6) húron, ezt 1 oktávig megmutatom videóban is:
Utána bevonhatunk húrváltást is, például:
Természetesen mindig vigyázzunk a húrváltástól független, folyamatos fel-lepengetésre, hiszen mindez csupán nyers, technikai megközelítés. A pengetés sorrendje szintén lehet tetszőleges, de szerintem ezen gyakorlatsorozat legmarkánsabb szekvenciája mindenütt egyetlen hang pengetése.
Pénzes László