A klasszikus gitárstílus II.
A múltkoriban érdekes dolog történt velem. Éppen végeztem az előző fejezet "Gitár-, és egyéb átiratok" című részével, amelyben enyhén szólva elmarasztalom a klasszikus gitárátiratok készítőit (példaként Chopin mestert hozom fel), amikor kaptam egy e-mailt Szabó Krisztiántól, egyik internetes ismerősömtől, hogy éppen most végzett klasszikus gitáros Chopin-átiratával, nézzem meg és mondjak róla véleményt. Ledöbbentem ezen a kínos egybeesésen és azon kezdtem el gondolkodni, hogy mindezek után mit is válaszolhatok neki. Persze ilyen egybeesések nem történnek véletlenül, legalábbis az én meggyőződésem szerint, így végül megnéztem a videót. Benne pedig azonnal felfedeztem, ami a kritikai analízisből kimaradt:
Krisztián átirata tökéletesen azonos volt személyiségével. Magyarán: ez a fajta gitárjáték Krisztián életének értelme.
A nyers, kissé lelketlen, analitikus kriticizmust tehát legalább 1 fejezet erejéig félre kell tennünk egy ennél jóval fontosabb kedvéért: az emberközeli humanizmusért.
A nevem Szabó Krisztián. 1978-ban születtem, Debrecenben élek, gitározással 19 éve foglalkozom, eleinte autodidakta módon, később Béke Csaba lantművésznél tanultam és számos zenekarban megfordultam.
Játszottam kezdetben rock, metal zenét, tánczenét. Egyszer a TV-ben láttam valakit klasszikus gitáron játszani és az akkor ott nagyon szíven ütött. Akkor tudatosult bennem, ezt kerestem, ez vagyok én, így szeretnék játszani. Nagy hatással van rám Snétberger Ferenc gitárjátéka technikailag és érzelmileg, az utóbbi években pedig Vincente Amigo és Al Di Meola. Számomra zenéjük a világ közepe, mert minden benne van, amit máshol nem találtam. Tartalom, technika, forma, dallam, ritmus, erő és alázat. Hatalmas kihívásnak tartom egy gitáron „mindent” játszani, mindenféle technikai eszköz mellőzésével. Nagyon intim és közvetlen helyzetet teremt ez a zene. Segít a gátlásokat feloldani, jobb esetben legyőzni. Magamat menedzselem - ez sok időt elvesz a gyakorlásból-; a munkám mellett gitározom a megélhetésemért, hogy eltartsam magam. Ha játszom, mindent egy lapra teszek fel, mert nincs mögöttem senki és semmi sem. Minden energia egy helyről jön, egy ponton koncentrálódik. Szeretek úgy játszani, hogy felveszem a hangulatot, „megkeresem a hely, az emberek hangnemét”. Sok gitárdarabot megtanultam az évek során, eleinte segítséggel, majd magamtól. Vért lehet izzadni némelyiken, viszont mind tanulságos. Minél több szerzőtől tanulok, annál jobb, mindig van új és ismeretlen, amit be tudok építeni az eszköztáramba. Ezt nagyon fontosnak tartom. Ezek sokszor végtelenül egyszerű, szinte "bagatell" dolgok, mégsem látom meg magamtól.
Krisztián néhány évvel ezelőtt meghívott vendég volt az egyik tanítványi koncerten. Az Általa előadott 3 dal itt nézhető meg.
Pénzes László