tolna.gitariskola.hu

Jam session XV. 

Németh Attila

 

A közlekedésmérnök úr az előző fejezetben publikált Streets of Philadelphia című világsláger körüli zenei és informatikai tapasztalatait egy rövidebb írásban is összefoglalta nekünk. Szerintem érdemes elolvasnunk...

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Németh Attila

 

Streets of Philadelphia

Egy F-dúr próbálkozás fejlődésének lépései

 

Ez a dalfeldolgozás alapvetően egy gyakorlatnak és szoftver próbának indult. Egyik gitárórám után egyik barátommal beszélgettem és azt taglaltam neki, hogy vettem egy MIDI-billentyűzetet és szeretnék vele kísérletezni, hogy ne csak gitárrészek felvételével tudjak foglalkozni, hanem komplett hangszereléssel és dalkészítéssel is. Beszélgetésünk során ő említette, hogy egy ismerőse Cakewalk szoftver segítségével készített megrendelésre MIDI-számokat. Ennek a beszélgetésnek a kapcsán szereztem meg a Cakewalk Sonar X3 szoftvert és gondoltam, megtanulom ennek használatát (megjegyzem, amilyen egyszerűnek tűnik, annyira sokszínű és oly sok lehetőség van benne, így az ember azzal a tipikus esettel találkozik, hogy minél többet hisz, hogy már tud, annál több új lehetőség kerül napvilágra előtte. A manual közel 2000 oldal).

Nyilván, mint minden próbálkozás és kezdet elején, úgy gondoltam, egy egyszerűbb dal feldolgozását veszem célba. Így került a választásom Bruce Springsteen Streets of Philadelphia című dalára, amely nem túl bonyolult és ráadásul nem is gyors ahhoz, hogy a kezdeti nehézségeket áthidaljam.  Az alapvető cél az volt, hogy a dal hangszereit egyenként leszedjem és reprodukáljam, így gyakorolván azt, hogy az egyes hangszerek hogyan kezelhetőek a szoftverrel és a MIDI-billentyűzettel.

 

Először a dob került lemásolásra, ami nem volt túl bonyolult, csak a sok hangzási lehetőségből való kiválasztás volt körülményes. vagyis megtalálni azt a dob hangzást, amely a legközelebb áll az eredetihez. A felvételnél szoftver lehetőséget biztosít arra, hogy elkészítsük a dobot a billentyűzet segítségével, akár részletenként is (pl. először csak a lábdob, majd a pergő stb.), amit loop-olással (vagyis az ütemrész ismételt újrajátszásával, és az újabb rész „felütésével”) egyszerűen megtehetünk. Ez tovább finomítható, vagyis a felütött hangok helye pontosítható, ha már az ember nem született dobosnak.

 

A következő lépésként a basszusmenet került felvételre, amelyet szintén MIDI- hangsorként vettem fel billentyűzettel, ám ez már egyszerűbb volt, mivel a basszusgitár hangmenetét gitáron sokkal könnyebben lekezelhetjük és „midisíthetjük”. Persze itt is szükséges volt a pontosításra a szoftver segítségével, de itt csak kisebb csúszásokat, pontatlanságokat kellett kezelni. Ez persze a basszusmenet egyszerűségének is köszönhető, ám a húros hangszerekre jellemző hajlítások nagyon nehezen reprodukálhatóak egy zongorabillentyűzettel, de szerencsére ezzel itt nem kellett megküzdenem.

 

A következő lépés a szintetizátor akkordmenetének felvétele, melynek nehézsége számomra az volt, hogy a billentyűs hangszerek hangzatépítkezésével kapcsolatosan erősen hiányosak az ismereteim. Az akkordmenet „leszedésében” segítségül hívtam Youtube-barátomat. A dal egyszerű és lassú mivoltának köszönhetően ezzel gyorsan boldogultam, persze itt is szükségem volt a szoftver által nyújtott pontosításokra, amely főleg abból eredt, hogy az akkordok hangjait nem tudtam pontosan egyszerre, egy időben leütni és ezeket kellett pontosítanom.

 

Miközben ezeket feljátszottam és összeraktam, még egy érdekességgel találkoztam. Az a felvétel, amit alapul használtam, egy koncertfelvétel, és ennek eredménye, hogy a dal sebessége minimálisan ugyan, de változik, 93 és 95 bpm között. Ez hallgatva nem tűnik fel, de a számítástechnika pontos működése során gyorsan kiütközik, hiszen a szoftveres hangszer-sebesség rögtön elcsúszik az élő zenéhez képest. Mivel az elképzelésem az volt, hogy az éneket és vokált megőrzöm, csak az általam feljátszott hangszereket hangosabbra veszem, és az eredeti hangszereket ezáltal elnyomom, ezt a változást is le kellett kezelnem. Ez nem bonyolult dolog, csak kicsit körülményes. Mivel a szoftver lehetőséget biztosít arra, hogy egy hanganyag sebességét grafikonos formában megjelenítse, így könnyebben kezelhetőek ezek a változások. Ez a menet közben felmerült probléma tulajdonképpen kezembe adta azt a lehetőséget, hogy egy tanulandó dal sebességének meghatározásában hogyan használható fel a számítástechnika ezen remek alkotása.

 

Mikor a dal hangszerelésével elkészültem, felmerült a „belső igény”, hogy szeretném ezt a dalt „kiegészíteni” olyan dolgokkal, amelyek bennem születettek. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezek hiányoznának ebből a dalból, hiszen nálam sokkal képzettebb és tapasztaltabb emberek készítették ezen alkotást, de szerintem minden zenészben, zenét szerető emberben, benne van az az érzés, hogy ha egy dal kivált benne érzelmeket, hangulatot, vagy ha az hozzá közel áll, óhatatlanul hozzá akarja adni ezeket az érzéseket, amelyek benne képződnek, és azokat hangok és hangsorok formájában hallhatóvá akarja tenni mindenki számára.

 

Az eredeti dalban nincs gitáralap és ez hiányzott nekem leginkább. Így került felvételre egy tiszta akkordos gitáralap és egy torzított ritmusalap. Ezek után úgy gondoltam, hogy egy gitárszólóval is kiegészítem a felvételt. Itt az alappal kapcsolatos nehézség az volt, hogy az eredeti számban nincs idő hagyva a szám végén a szólóra, így az általam késztett alapot az eredeti felvételhez minél közelebb kellett hozni, hiszen a szóló alatti és az azt megelőző alap már nem az eredeti, hanem az általam készített felvétel. Hogy az eltérés a hangzásban minél kisebb legyen, a készített alap már a legelejétől fogva hallható, melynek során az eredeti felvétel halkabbra lett keverve, így az ének és vokál jól hallható, de a hangszeres alap már el lett nyomva az általam készített felvételekkel, így a végén a változás kevésbé észlelhető.

 

A felvételek készítése után a keverés még egy nagyobb procedúra, hiszen hangszerenként változik a hangerő a dal folyamán. Nem tűnik a dolog túl bonyolultnak, de nagyon sok időt el lehet vele tölteni. Talán a legnehezebb az, hogy gitárosként a saját magam által feljátszott hangszeres részeket szeretném hallani, így szívem szerint azokat jó hangosra vettem volna, azonban az összhatás sokkal fontosabb, így meg kell találni az egyes hangszerek hangereje közötti egyensúlyt, melynek során félre kell tenni azt a tényt, hogy mit játszok én és mit nem. Ez nem volt számomra egyszerű, és jópár keverési változat után maradt meg az alábbi „végleges” állapot. Azért írom így idézőjelben, mert véleményem szerint soha sincs készen egy szám. Akárhányszor újrahallgatom, mindig felmerül bennem, hogy mit kellene kicsit megváltoztatni vagy módosítani, vagy újra felvenni stb. Vagyis egy dal publikálása egy ideiglenes állapot, melynek során a közönség így ismeri meg azt és ezt fogadja el végleges állapotnak, azonban egy szerzemény szerintem soha sincs 100%-ig befejezve. A veszély a publikálás utáni módosításokban az, hogy a közönség a már publikált állapotot tekinti véglegesnek és az előadások folyamán is azt keresi, így minden utóbbi változtatást nehezebben fogad el, még akkor is, ha az jobb, mint az eredeti.

 

Minden nehézség ellenére mindenkinek ajánlom, hogy hasonló próbálkozásokat végezzen, hiszen sokat lehet belőle tanulni és egyben nagyon jó szórakozás is. Azonban még egy ilyen egyszerű dallal is nagyon sokat kell kísérletezni, mire eljutunk arra a szintre, amellyel már elégedettek lehetünk (nekem ez a dal kb. 1 hónapig tartott), de megéri a vesződséget, hiszen megtanulható egy dal felépítésének menete, az egyes hangszerekre történő szétbontása és hozzá is adhatjuk a saját ötleteinket. Ebben ma már nagy segítségünkre lehet a számítástechnika is, hiszen ezelőtt 10-20 évvel számomra egy ilyen kompozíció elkészítése lehetetlen lett volna.

 

És legvégül még két dolgot szeretnék megjegyezni:

A videó előkészületben