Az improvizáció gyakorlata XV.

Eladható-e a skála zenei tartalomként?

A válasz nagyon egyszerű, ha belegondolunk a következő kérdésbe: eladható-e előre megtanult mondat (idézet, szöveg, stb.) saját mondatként, azaz úgy, mintha akkor találtuk volna ki? Nyilvánvalóan igen, de azért léteznek ennek határai. Tágabb értelemben erről szól a színészet, de most nem csupán erről van szó.

A magam részéről olyan rutinos oktató vagyok, hogy egész órákat képes vagyok előre legyártott zeneelméleti mondatpaneleket pufogtatni olyan módon, hogy a tanítványnak fel sem tűnik az előre betanultság. Nem probléma ez, elvégre számára minden információ új és ebben az esetben kizárólag ez a lényeg.

Az előregyártott skála ízléses zenei ajándékba csomagolva bizony szintígy jól bevethető. Érdekesmód sok zenész éppen ezt nem használja ki, nagy valószínűséggel inkább nemtörődömségből, hiszen a skálákat leginkább gyorsan lehet jól eladni, ahhoz viszont tudnunk kell gyorsan játszani, amely mozzanat már komolyabb technikai erőfeszítéseket igényel. Például Mozart mester mennyei zenéiben sok gyors skálaelemet felhasznált, de természetesen attól, hogy számos helyen felfedezhetünk lendületes skálafutamokat, ettől még zenéje nem csupán skálagyakorlat, hanem annál jóval több.

Az alábbi videókon egy középgyors, Gary Moore-stílusú backing track fölé olyan improvizációkat játszom be, amelyekben sok gyors skálaelem is lesz (A-moll tonalitásban):

A fenti 2 videó után általános következtetésünk az lehet, hogy igenis el lehet adni a skálát zenei tartalomként, de csakis gyors játékkal és bizonyos formai határok között. Talán már a fenti improvizációk is kissé túladagoltak voltak skálaügyileg (amit a másik a oldalon, a tempóban lassítással és hajlításokkal kellett ellensúlyoznom). A skálát pedig lassú sebességgel abszolút nem lehetséges eladni, az bizony nem képes helyettesíteni a dallamot.