Az improvizáció gyakorlata XVI.
Mennyiben határozza meg a technika és a hangszer az improvizációt?
Legelőször ismételjük meg a már többször elhangzott megállapítást:
semmit sem tudunk kizenélni magunkból, ami nincs benne az ujjainkban.
Ez persze nem azt jelenti, hogy az improvizáció pusztán technika volna, de megkerülhetetlen tényező, az bizonyos; nélküle egyszerűen nincs improvizáció, sőt számottevő hangszertudás sem.
Ennél érdekesebb kérdés, hogy a hangszer jellege, felépítése vajon befolyásolja-e az improvizáció minőségét, jellegét?
Elméletileg nem szabadna befolyásolnia, azaz a belőlünk áradó zenének hangszerfüggetlennek kéne lennie. (Van erre egy mostanában divatos informatikai fogalom: a platformfüggetlenség.) Ez azonban testetlen elmélet marad több okból:
-
a kérdés megválaszolásához minimum 2 hangszeren kell megtanulnunk magas szinten improvizálni. Csak ezután kezdhetjük meg összehasonlítani a különböző hangszeres improvizációkat annak érdekében, hogy tapasztalunk-e közöttük olyan különbségeket, amelyek magukból a hangszerek felépítéséből, jellegéből származhatnak. Mesterszintű improvizáció elsajátítása 1 hangszeren is nehéz, hát még 2 vagy több hangszeren, erre szerintem a legtöbb zenész nem vállalkozik.
-
Minden hangszer jellege magában hordoz bizonyos szintű "materializálódott" zenét. Egy hegedűvel például sokféle zenei környezetben találkozhatunk, parasztlakodalomban éppúgy, mint komolyzenei koncerten, de a blues zenéhez alapértelmezésben valahogy nem tartozik hozzá.
-
Mindezen felül a hangszereken lecsapódó konkrét skálaszerkezetek magukban is hordoznak egy olyan belső zenei-technikai irányultságot, amely más és más jellegű improvizációt fog eredményezni.
Az utóbbi állítás igazolására először nézzünk meg egy C-dúr skálát a zongorán:
Könnyű ezt megtennünk, hiszen éppen a zongora fehér billentyűi alkotják azt. Tehát ha a zongorán C-dúrban szeretnénk improvizálni, semmi más dolgunk nincs, mint a fehér billentyűkön motoszkálni (egy egyébként nagyon jól alkalmazható ujjrenddel).
Ugyanez a skála a standard hangolású gitáron már így csapódik le:
Jól látható a 2 skála közti totális technikai különbség:
-
a skálák terjedelmében,
-
a hangszeren lecsapódó konkrét skálaszerkezetükben,
-
finommechanikus megszólaltatásukban.
Nézzünk 1 másik példát is!
A-moll pentaton skála zongorán és standard hangolású gitáron:
Végső következtetésünk csak az lehet, hogy a hangszer jellegéből következő technikai lehetőségek-korlátok nagyon nagy valószínűséggel kihatnak az improvizátor zenei fantáziájára, befolyásolva azt.
Ennek kiküszöbölésére már említett módon csak 1 lehetőség adódik: 2 vagy több hangszer mesterszintű tesztelése improvizációs szempontból. Ennek során talán kísérletet lehetne tenni arra, hogy iszonyúan fárasztó munkával az improvizátor hangszerfüggetlenné fejlessze improvizációs tudását. Az azonban bizonyos, hogy pusztán a kísérlet kedvéért ebbe nincs sok értelme belevágni.
Pénzes László