Az improvizáció gyakorlata IX.

Az emberi gondolatok mindig fonalasak!

Gyakran kérdezik tőlem, hogy jó-e az ilyen roaming - zenei gondolatkeresés:

Ennek a roamingnak az a baja, hogy a hangok nagyon ugrálnak egymás után. Itt azonban megint ellentmondásba kerültünk önmagunkkal, hiszen azt mondtuk, hogy a roamingban bármit megtehetünk. Ez igaz, ám ezt a kijelentést most tovább kell finomítani.

Fel kell tennünk a kérdést: milyenek a (kimondott) emberi gondolatok? Milyen például egy beszélgetés? Sokféle jellegzetessége lehet, ám egy közülük rendkívül lényeges:

a beszéd, azaz kimondott vagy leírt gondolatok egymásutánja mindig tartalmilag logikus egységet alkot.

Ha ez nincs meg, akkor mindenki csak mellébeszél vagy "melléír". (Hozzáteszem, hogy tipikusan ilyen és éppen ezért érthetetlen az őrültek beszéde is.)

A belső logikai következetességet neveztem én a gondolatok "fonalasságának".

A bálnák délutáni párbeszéde már 20 méteres mélységben egészen lenyűgözően hangzik...

...amely témaváltásra a Tisztelt Olvasó nyilvánvalóan néz egy nagyot, hiszen miért is kerül mindez ide attól függetlenül, hogy valóban lenyűgöző lehet, amint a bálnák adott mélységekben mennyire remek társalkodópartnerei egymásnak?

Nos, a gondolatátvezetés egyszerűen nem volt fonalas, azaz a mondatok nem kapcsolódtak logikai fonalak formájában egymáshoz. Ezen kapcsolódási pontokat kis fogalmazási rutinnal és diplomáciai érzékkel könnyen be tudjuk illeszteni, ha további előmondatokkal egészítjük ki az eredeti szöveget:

Nézze Kedves Olvasó! Belátom, hogy ez a gondolati fonalasság egy kissé unalmas vagy nehézkes lehet Önnek. Bár ez egy gitáriskola, ám én mostanában sokat olvasok a bálnákról, szerintem ez sokkal érdekesebb téma a jelenleginél. Például tudta Ön, hogy a bálnák délutáni párbeszéde már 20 méteres mélységben egészen lenyűgözően hangzik...?

Az igaz, hogy alaposan elő kellett készítenünk a témaváltást, de végül is sikerült zökkenőmentesen, azaz logikusan megtennünk, így már értelmet nyer minden látszólagos értelmetlenség. Ugyanilyen módon a zenei gondolatokban sem követhetünk el gondolati-logikai bakugrásokat. A gondolatokat egymással szépen, harmonikusan össze kell kötnünk. Persze átugorhatunk egy távolabbi hangra is, ám ez az ugrás legyen része egy mélyebb zenei gondolatnak vagy legyen kezdete egy újnak.

Az egyik tanítványom előző (jazz)gitároktatójától hasonlót hallott a következő formában: "a nagy improvizátor gitárosok mindig kis-, és nagyszekundban (a lehető legkisebb hangközlépésekben) bontják ki a zenei gondolatokat." Valójában ez átgondolatlan megjegyzés, mert a lényeg nem a kis-, és nagyszekundban van, hiszen azok szintén csak okozatok, azaz valaminek a következményei. Az ok, amiből az egész kiindul és kibomlik, az a gondolati fonalasság. Amikor erre tanítványom figyelmét felhívtam, az addig számára teljességgel érthetetlen instrukció hirtelen teljes és mindent beragyogó megvilágosodást okozott a gitártúdióban.

Állítom, hogy a közönség az általa jónak ítélt zenei gondolatokban magukat az emberi (nyelvi) gondolatokat fedezi fel.

Ez nagyon fontos megállapítás, mert itt csatlakozik be a valójában rejtélyes zenébe az emberi (nyelvi) gondolat.

A később ismertetésre kerülő szólótechnikai megoldások, zenei töredékek, "figurák", csupán annyira lesznek értékesek, amennyire az emberi gondolat kifejezésére alkalmasak.

Tehát a bemutatáskor sohasem az lesz lényeges, hogy mi is a technika (ez persze része lesz az ismertetésnek), hanem hogy mit lehet kifejezni vele.

Lezárásként hallgassunk meg egy lehetséges, Pénzes-féle "gondolati fonalaskodó" megoldást, amely természetesen csak egy a végtelen számú lehetőség között: