Az improvizáció gyakorlata IX.
Az alapértelmezés C-dúr pentaton.
-
1. fok - C (T)
-
4. fok - F (S)
-
5. fok - G (D)
Érdekes esetnek lehetünk tanúi: a C-dúr pentaton hangsor...
...amely tehát C-D-E-G-A hangokból áll, nem tartalmazza a szubdomináns F hangot! Ám mégis érdemes kidolgozni őket, mert a tonális, tehát voltaképpen az ősi, "authentikus" jazz backing track-ekre (nagyjából 1900-tól 1940-ig) az alábbi skálafokok az ismertetett zeneelméleti összefüggésekkel kiválóan felhasználhatóak. Próbáljuk ki ezt úgy, hogy improvizáció során alapjában a dúr pentaton skálaszerkezetet követjük, ám esetleges szubdomináns jellegű akkordnál (elsősorban F-F7-F7/9, stb.) játsszuk be az F hangot vagy az F akkord bármely hangját. Természetesen ez egy elég butácska instrukció volt, ezt tapasztalt jazz-zenészek nem fogják megköszönni (persze a többit sem, amit a modern jazz zenéről a Kritikai fórumban említek), mert hisz mindeközben nagyon lényeges az improvizáció gondolati íve, így nem is biztos, hogy az illető hangot-hangokat egyáltalán be kell játszani, ám sajnos ezt nem tudom másképp elmondani.
A magam részéről a fennálló problémát úgy igyekszem orvosolni, hogy a tükörképen először a dúr pentaton skálafokot mutatom be, majd utána ugyanazt a skálafokot F hanggal bővítve. Próbálgassuk a skálákat, bízzunk zenei hallásunkban és rá fogunk érezni!
1. fok
2. fok
3. fok
...és üres húros pengetésekkel:
4. fok
5. fok
Pénzes László