Az improvizáció gyakorlata IV.
Már több helyen említésre került, hogy a tiszta, moll-pentaton skálához nem tartozó, további hangokat, amelyeket a Pénzes-féle tükörképben pirossal jelöltem...
...én önkényesen blues-hangoknak neveztem el. Megjegyzem, már maga a hangok kiválasztása is kissé önkényes megközelítés eredménye, hiszen ez voltaképpen az én blues-skála értelmezésem. A "tirannuszi" önkény ilyen szintjétől nem kell megijedni, mert mindegyik gitároktatási anyag másképpen mutatja be és értelmezi a blues-skálákat. Ez a blues műfaj megkérdőjelezhetetlen kötetlenségét, rendkívül magas "szabadságfokát" bizonyítja.
A szabad improvizáció során a blues-hangok csak másodlagos, alárendelt szerepet játszanak, tehát képszerű hasonlattal a blues-hang nem a főétel, hanem annak csak fűszere, ízesítője (a szakácsok pedig mi vagyunk).
A konkrét probléma az, hogy tanítványaim gyakran teszik fel a jogos kérdést:
"Megmutattál 1 darab blues-pentaton skálafokot. Ez az 1. fokú, azaz 1. hangról indított skála. De hol van a többi kidolgozva?"
A válasz már elhangzott a box-fejezetben:
"Megmutattam egy boxot. Ez az első box, ám egyben az utolsó is. A hosszabb távú feladat, hogy találd meg saját boxaidat az improvizáció során."
Ez a kijelentés egy az egyben érvényes a blues-hangokra is, tehát a blues-hangokkal kibővített pentaton skálafokok garantáltan nincsenek és nem is lesznek kidolgozva a Pénzes-féle módszertanban. Ha ezt megtenném, akkor egy, szintén már említett elvet sértenék meg: a boxok, velük a blues-hangok nem statikus, hanem dinamikus szerkezetek. A dinamikára pedig a változékonyság és sponteanitás jellemző, amelyek aztán az improvizáció egyik fő kiindulási alapjai lehetnek. Nem fogom elkövetni azt a hibát, hogy a változékonyságot statikus szerkezetbe kényszerítem, mert ezáltal bizonyos határok között a tanítvány zenei fantáziáját kötözném meg. Sőt, ellenkezőleg!
A tanítvány feladata az legyen, hogy zenei fantáziája és hallása alapján önmaga állítsa fel önmaga blues zenéjének belső játékszabályait! Ez az igazi megismerés, a megismerés igazi lelki-technikai útja, nem pedig a nagyok mozdulatainak kritikátlan szintű ellesése!