Az improvizáció gyakorlata III.

Mi a blues?

A blues olyan, mint a foci vagy a gyermeknevelés: mindenki ért hozzá. Ez végeredményben a blues töretlen népszerűségét bizonyítja. Rendben, de mitől olyan népszerű?

Elsőként a blues zene ösztönös voltát emelném ki. Ez nemcsak a könnyed hallgathatóságot, hanem viszonylag könnyű játszhatóságát is jelenti. Utaltam már Hendrix híres mondására ("A bluest könnyű játszani, de nehéz érezni."), ám ettől még a kezdő tanítvány is könnyen ráérezhet a blues zenében lévő egyszerű zenei lehetőségekre. Kissé sarkosan fogalmazva: egy blues-pentaton skálát adott szint felett már nem lehet elrontani.

A blues tehát viszonylag gyorsan ad zenei örömet és azt se felejtsük el, hogy mindezt Észak-Amerika szinte teljes zenei termése támogatja, hiszen ott szinte minden zene a bluesból nőtte ki magát.

Honnan ered a blues?

Ösztönös jellegéből adódóan nem eredhet európai polgári szalonzenélésből. Igen, a Tisztelt Olvasó is tudja a választ: a blues eredetileg észak-amerikai fekete rabszolgák zenéje volt. Ez rendkívül fontos mozzanat, ami rávilágít a blues egy másik fontos jellegzetességére:

A blues a szabadság zenéje.

Ezt az amerikaiak jól tudják és mélységesen átérzik: a blues náluk majdhogynem nemzeti ügy, sőt a hidegháború idején -ezt később huncut szemlesütéssel vallották be a keleti blokknak-, a blues és a belőle származó zenékkel higították a kommunista ideológiát. Amikor ugyanis a munka végeztével az alabamai ültetvényen Georgie bácsi...

...kiült a tornácra és elkezdett nyekeregni hangszerén, minden szabadságvágyát a blues zenében élte ki. Ez a momentum később létfontosságúvá válik az egyik tartalmi, a Kötöttség-kötetlenség című fejezetben és általában a blues improvizáció során.

Az angolban van egy furcsa kifejezés: I feel blue, hiszen a blue eredetileg kéket jelent. Átvitt értelme viszont az, hogy szomorú vagyok. Talán éppen ebből származik maga a blues szó is. A rabszolgasors nem egy örömteli élethelyzet, viszont kevesen tudják, hogy kezdetben sok fekete bizony pénzért adta el magát rabszolgának. Mindenesetre a blues életérzés is; talán aki erre ráérez, az szinte mindent tud a blues zenéről.

Mivel a blues több mint 100 éves, immáron óriási mennyiségű zenei és egyéb irodalommal rendelkezik, amit egész Észak-Amerika lendületes üzleti szemlélete is támogat. Ezért ma már a blues nemcsak egy stílus, hanem tág gyűjtőfogalma a belőle származtatható rengeteg további stílusnak. Ezek a stílusok Amerika egy-egy jellemző korszakában keletkeztek, magukon hordozva a kor legfontosabb jellegzetességeit. Ilyenek például:

• korai jazz, ragtime - szerintem közvetlenül a bluesból származnak, bár a sok, ezen stílusokon meggazdagodott fekete zenész elsöprően életigenlő muzsikát varászolt belőlük. A feketékre egyébként sem jellemző a hosszútávú depresszió. Mellesleg -nem véletlenül-, sok ragtime-szerzeménynek határozott bárzenei hangulata van.

• Funky, soul - ugyanaz a bluesra jellemző blues-pentatónia, csak a feketékre jellemző masszív dobalappal. Ezen stílusok keletkezésekor a feketék már szabadok voltak, a masszív dobalap erőteljes használta ezt sugallja.

• 50-es évek rock and roll forradalma - a blues zenét közvetetten először ez a stílus ismertette meg a világgal és nem véletlenül, hogy a hidegháború idején.