Az improvizáció I.
Bevezetés
Itt az idő, hogy a honlapomon szerteszéjjel heverő, az improvizációval foglalkozó írásaimat a teljesség igényével rendszerezzem és kibővítsem! Ez persze romantikus túlzás, hiszen a zenének, az improvizációnak sohasem lesz vége; egyes emberekből egész életük során -mintegy betömhetetlen gyógyforrásként-, folyamatosan fog buzogni.
"It was a bloody good thing, you know, my son... - Ez egy irtózatosan jó dolog volt, fiam..."
...mondta a pentaton skálákban már megismert, alabamai Georgie bácsi életének és magának a zenének végső konklúziójaként, amelynek filozófiai tartalmában Baruch Spinoza és Friedrich Nietzsche értekezéseinek tanulmányozása után egy kissé kételkedtem, bár mostanában már belátom: nem biztos, hogy a nyugati filozófia ennél messzebbre jutott.
Georgie bácsi tehát ösztönösen ráérzett arra, hogy néha nem jó, nem szükséges, nem illő bizonyos dolgokat a végletekig szétboncolni. Ennek abszurd voltára már Karinthy Frigyes is rámutatott az "Utazás a koponyám körül" című remekművében, amikor erőteljes kételyét fejezte ki azon szituáció létjogosultsága felől, miszerint egyszerre gondolkodhat az agyával és turkálhat benne Doktor Olivecrona.
Ebben a fejezetcsomagban tehát először a mindenképpen tisztázandó "zenefilozófiai", majd zeneelméleti alapfogalmakat kell kidolgozni, majd mindezt a Pénzes-féle módszertanba illeszteni, végül pedig efelett a végletekig elvitatkozgatni, persze a jóízlés határain belül, nem feledve, hogy a jó zene, mellette a jó improvizáció a pillanatnyi "élő egész" varázsa, nem pedig kórboncnoki munka látlelete.
Elmélet
-
Bevezetés
Gyakorlat
Ugye hogy el lehet dumálni az improvizációról frázispufogtatások nélkül is?
Pénzes László