A harmonikus moll skálafokok III.
Fekvéstáblázat harmonikus mollra
A jelen fejezet bevezető elmélete az Alapskálák IIIc. - Fekvéstáblázat alapskálákra című fejezetben tanulmányozható, az ott ismertetett alapelveket és megközelítéseket fogjuk a harmonikus moll skálákra alkalmazni.
A legelső gondolat egy szintén újszerű megközelítést felvető kérdés: használható-e a 7 alapskála elnevezése (és persze vele pozíciója) a harmonikus moll skálák pontosabb meghatározásához?
Ehhez először hasonlítsuk össze például az A-természetes és A-harmonikus moll 1. fokát:
A-természetes moll 1. fok
A-harmonikus moll 1. fok
Amint azt a harmonikus moll bevezető fejezetében megállapítottuk, közöttük csupán 1 hang különbség van: harmonikus mollban G helyett Gisz hangunk lesz, mert a skála mindenkori 7. foka fel lett emelve. Egyébként pedig (láthatóan) semmi más különbség nincs, például mindkettő az 5. fekvésből indul, stb.
Ha ez így igaz, használható-e ez a hasonlóság más pozíciókra is? Igen és ehhez vegyünk egy F-líd skálát, majd az A-harmonikus moll 6. fokát:
A különbség megint csak kizárólag a felemelt Gisz hang, egyébiránt az A-moll tonalitáshoz tartozó F-líd skála és az A-harmonikus moll 6. foka teljesen azonosak.
Ilyen módon az alapskálák abszolút elnevezései alkalmazhatók a harmonikus moll skálafokokra is.
Összesítve:
-
harmonikus moll 1. fok - moll pozíció
-
harmonikus moll 2. fok - lokriszi pozíció
-
harmonikus moll 3. fok - dúr pozíció
-
harmonikus moll 4. fok - dór pozíció
-
harmonikus moll 5. fok - fríg pozíció
-
harmonikus moll 6. fok - líd pozíció
-
harmonikus moll 7. fok - mixolíd pozíció
Fontos kihangsúlyoznunk, hogy ezzel nem kevertük össze az alapskálák különböző tonalitásait és a harmonikus moll skálafokokat, az egyesítés csupán a könnyebb, abszolút azonosítást teszi lehetővé.
Ebből következően az egyesített fekvéstáblázatot nem a harmonikus moll relatív elnevezések (1-2-3-4-5-6-7. fok), hanem az alapskálák abszolút elnevezéseivel határozzuk meg. Mivel a módosított hang mindig a moll pozíció "alatt", a mixolíd pozícióban van, a módosításokat csakis ebben az oszlopban, a mindenkori 7. fok oszlopában kell megtennünk:
A következő tisztázandó probléma a kétszeres módosítások, vele az enharmonikus elnevezések jelenléte, hiszen az már 2# előjegyzéstől felfelé fellép. A megoldás követi a klasszikus zeneelmélet enharmonikus "mekegéseit", ahol például Fiszisz = G hanggal. Ebből következően:
-
2# - Aisz = B
-
3# - Eisz = F
-
4# - Hisz = C
-
5# - Fiszisz = G
-
6# - Ciszisz = D
Az utolsó megoldandó kérdéskör pedig 2b előjegyzés feletti hangnemek esetében lép fel, mert ott a 7. fokok már 1b előjegyzéssel lefelé módosított hangok. Ezek:
-
3b - B-6
-
4b - Esz-11
-
5b - Asz-4
-
6b - Desz-9
Fogalmam sincs, hogy klasszikus zeneelmélet hogyan oldja ezt meg, de számomra az egyetlen logikus lépés (amit azért tőle ne várjunk) a módosítások lokális, ütemen belüli feloldása. Ezt a megoldást tartalmazza a fekvéstáblázat végső formája 3b előjegyzéstől felfelé:
Pénzes László