A harmonikus moll skálafokok Va.
Zeneelmélet és gyakorlat inverz harmonikus mollra
Az előző fejezetben Marosi Sándor és Farkas Tamás bemutatta, sőt egzakt módon le is vezette a harmonikus moll skálafokok "elméleti" tükörképének létezését, amelyről egyúttal azt is megállapították, hogy az valójában már felfedezett skálaügy, hiszen a keleti kultúrkörökben -nagy valószínűséggel ilyen skálaszerkezetben, de a temperálttól különböző frekvenciasorozatban-, már régóta ismert.
Ami újat talán még hozzá tudunk tenni, az a klasszikus zeneelméleti szabályok inverz harmonikus moll skálán való alkalmazása; gyanítjuk, hogy ezt még nem tette meg senki. Ehhez hasonló dolgot már műveltünk a Zeneelmélet és gyakorlat testvér alapskálákon című fejezetben, amelynek végeredménye 1 gyökeresen új megközelítésű és hangzású zenei improvizáció lett.
Itt és most az ott ismertetett zeneelméleti eljárásokat fogjuk majd alkalmazni. Ezek a következők:
-
az inverz harmonikus moll skálafokokból kiválasztjuk azt, amelyik skálaszerkezetében a legközelebb áll a dúrhoz, ennek 1. fokú hármashangzata lesz a tonika,
-
megnézzük, hogy a klasszikus akkordépítkezési szabályok inverz harmonikus moll skála esetében milyen hármashangzatokat eredményeznek,
-
a kapott elméleti akkordsorozatból zenei fül és tapasztalat segítségével jól hangzó akkordmeneteket gyártunk, olyanokat, amelyek alapjai lehetnek improzivációknak,
-
betanuljuk az inverz harmonikus moll néhány skálafokát, majd ráimprovizálunk az alapokra,
-
megesszük az előkészített eperfagyit, mert júliusban, a felvétel idején veszett meleg tud lenni a gitárstúdióban.
Kezdjük a skálakiválasztásnál!
Ez viszonylag egyszerű, egyedül a 7. fokú hasonlít kezdésében a dúr skálához:
Így meglehetősen nehéz zeneelméletileg kezelni (legalábbis nekem), éppen ezért áttranszponálom C kezdőhangra:
Ekkor a skála hangjai a következők lesznek:
C - D - E - F - G - Asz - H - (C)
Láthatjuk, hogy majdnem C-dúr skála, attól csupán 1 db Asz hangban különbözik. Most pedig végezzük el a hagyományos hármashangzat-származtatást a skálából!
-
fok - C - E - G = C-dúr hármashangzat
-
fok - D - F - Asz = D-szűkített hármashangzat
-
fok - E - G - H = E-moll hármashangzat
-
fok - F - Asz - C = F-moll hármashangzat
-
fok - G - H - D = G-dúr hármashangzat
-
fok - Asz - C - E = Asz-dúr hármashangzat
-
fok - H - D - F = H-szűkített hármashangzat
4. fokú, szubdomináns pozícióban F-mollt kapunk, 5. fokú dominánsban pedig változatlan G-dúrt. Az igazi érdekesség, hogy párhuzamos moll helyett Asz-dúr hármashangzatot kapunk, ezenfelül pedig 2 szűkített akkordot.
Első gondolatként próbáljuk meg a csontig lerágott, sablonos akkordmenetet (TTpSDT - C-dúr tonalitás esetén: C - Am - F - G) az inverz harmonikus moll tonalitású akkordfűzérre alkalmazni. Alább először a backing track, majd maga az improvizáció tanulmányozható:
C - Asz - Fm - G
Majd vehetünk 1 fokkal bonyolultabb akkordmenetet is, ám ez akkordfűzésében már igen közel került az eredeti C-dúr tonalitáshoz:
C - Em - Fm - Asz - G
Pénzes László