Gyakran Ismételt Kérdések XLVIII.

Playing together

Nemrégiben egy Budapesten élő ír hölgy keresett meg engem, hogy szeretne gitárt tanulni. A bemutatkozó beszélgetés angol nyelven zajlott és nem volt mindennapi erőfeszítés elmondani neki, mint teljesen kezdőnek, hogy milyen lehetőségek közül választhat (szólógitár, folkgitár, basszusgitár, klasszikus gitár, flamenco gitár) és hogy ezek között milyen technikai és zeneelméleti különbségek vannak. A hölgy hangsúlyozta, hogy számára nagyon fontos az oktatóval való közös gitárjáték (playing together). Ezzel én is egyetértettem és jeleztem, hogy az alapozás után ezt mielőbb el fogjuk kezdeni. Úgy éreztem, hogy az 1. óra jól sikerült, a hölgy teljesen kezdőként a folkgitárt választotta, ezért az óra végéig nagyjából az optimális gitár-, és kéztartás, valamint az üres húros akkordok megismeréséig jutottunk el. A hölgy azonban másnapi levélben kifogásolta, hogy nem játszottunk együtt és a továbbiakban nem kíván tőlem gitárórákat venni.

Bizony jó ideig gondolkodtam azon, hogy vajon mit érthet egy teljesen kezdő együttzenélés alatt, miközben még a gitárját sem tudja normálisan tartani. Egy idő után feladtam, mert még súlyosan algoritmikus elmém (www.informatika-programozas.hu) szerint sincs logikus magyarázat ezen felém támasztott elvárásra. (Talán egy mégis van: nem tetszett az arcom és ez volt a mondvacsinált ok.)

Később rájöttem, hogy voltaképpen nem kell megértenem a helyzetet, mert őrültek szavaiban nincs logika. Azóta ehhez tartom magam.

Tulajdonképpen én voltam a hülye, hogy nem kérdeztem rá az együttjátszás kifejezés (playing together) etimológiai és további, még mélyebb tartalmi jelentésére, mert akkor -metsző, kristálytiszta logikával trancsírozva szét a jelentéstartalmat, tágabb értelemben a hölgy lehelletpuha agyát-, már jóval hamarabb kiderült volna az őrült beszéd.

Az esetet elmeséltem több tanítványomnak is és ők is csak pislogtak megrökönyödve, szóval nem bennem volt a hiba.