Gyakran Ismételt Kérdések XLVI.
Margaritas ante porcos
Amiről most írok, az manapság szinte már általános, sőt, úgy vélem, hogy
már az ellenkezőjébe fordult át. A fenti idézet egy latin mondás,
fordítása szerint "gyöngyök disznók előtt". Átvitt értelemben azt jelenti,
hogy bár az érték előttünk hever, mégsem vesszük észre. Véleményem szerint
manapság ez már át is fordult az értéktelen totális elfogadásába, sőt
magasztalásába.
Egy kedves, láthatóan kissé nem normális gimnazista hölgy keresett meg
folkgitár-tanulás
végett. Ilyenkor általában kérésre egy ismerkedő-bemutatkozó órát
biztosítok, beszélek a módszertanról, a tanulási folyamatról és válaszolok
a kérdésekre. A hölgy egy irtózatos állapotú, majdhogynem behangolhatatlan
3/4-es gitárral érkezett, ám kedvencként szorongatta.
Igen, elkövettem azt a hibát, hogy nem voltam diplomata és a gitár állapota, valamint hangja alapján a Mekong áradása utáni, kínai uszadékfának minősítettem (az volt) és jeleztem neki, hogy ez a gitár magasabb szintre nem lesz elég (valójában még elkezdeni sem volt érdemes a tanulmányokat vele, mert nem lehetett jól behangolni). Az igazi produkció azonban csak eztán jött. Kérdeztem tőle, hogy milyen zenét szeret. Erre ő konkrét együttesnévvel és egy számcímmel válaszolt; többre már nem emlékszem. Ekkor felmentem a YouTube-ra, kikerestem a dalt, 2-3 perc alatt fülre leszedtem az akkordjait, beleillesztettem egy lejátszási sablonba, valamint további néhány perc alatt megoldottam a dal gitárszólóját is. Ezután kisebb hibákkal, de fejből -hiszen előtte nem is ismertem a dalt-, lejátszottam neki.
Csakhogy megértsük ezt a cirkuszi mutatványt: ez itt az én
rendszeremben a hallásfejlesztés non plus
ultra szintje volt, ez több év, ha nem esetleg több 10 év elmélete és
gyakorlata!
A hölgy azonban nem díjazta a produkciót, csak nézett rám szenvedéstelien,
mert megsértettem a gitárját. Ekkor hirtelen rádöbbentem, hogy fel sem
fogja a produkciót. Mondtam magamban egy Áment, mintegy megáldva őt és a
hozzá hasonló lelki szegényeket...
...majd gyorsan elbúcsúztam tőle. Az ilyen tanítvány ugyanis oktathatatlan, legalábbis a lelki szegénység és tudatlanság ilyen mélységeivel én (szakmailag) nem foglalkozom. Tökéletesen igaz tehát a mondás, miszerint:
Az ürességből soha sincs hiány!
Pénzes László