tolna.gitariskola.hu

Gyakran Ismételt Kérdések VI.

Ki a legjobb gitáros?

 

Jogos a kérdés, súlyos oldalakat el lehet vitatkozni felette és meglehet: értelmetlenül...

 

Nos, nyilvánvalóan nem úgy fogom kezdeni, hogy "a legjobb gitáros szerintem...", mert ebben az esetben ugyanis nem zárnám ki szubjektív véleményemet, amelyet -legalábbis első körben-, meg kéne tennem. Ehelyett olyan kiindulópontokat kerestem, amelyek a lehető legközelebb állnak az objektivitáshoz, azaz a tudást mintegy "mérhetővé" teszik. Nézzük ezt az eszmefuttatást!

 

1. A leggyorsabb kezű?

A YouTube mostanában tele van iszonyú technikai sebességre képes gitárosok videóival. Igen, ez mindenképpen előny, erre én is rendszeresen gyúrok, ám enyhén szólva nem minden a sebesség, mert a gitározás nem rövidtávfutás, sőt az öncélú skálafutamokat a szakma kivételével a közönség szavatoltan unja már az első 5 perc után. Egyébként Wolfgang Amadeus, aki valószínűleg minden idők legnagyobb zenei elméje volt, egyenesen gyűlölte a túl gyors játékot, mert az egyrészt a zene élvezete ellen hatott, másrészt túlságosan kiemelte a zenész jellegtelen, öncélú virtuozitását. Ez tehát önmagában a nyers egoizmus megnyilvánulása, noha létezhetnek olyan zenei szituációk, amelyekben ezt a fajta technikai tudást egyszerűen fel kell mutatni.

 

2. Az eredeti?

Ez már közelebb áll az igazsághoz. Eredeti az a gitáros, aki legelőször csinál valami meghatározót hangszerén. Ilyen volt például Hendrix, akit nagyon nagy gitárosnak könyveltünk el (valóban az volt), bár most, 2008. környékén, évtizedekkel Malmsteen és Blackmore gitártechnikai és tartalmi analízise után már könnyen fedezhetjük fel játékstílusának néhány apró fogyatékosságát is. De igen: az eredetiség fontos, bár nem a legfontosabb.

 

3. A "nagy név"?

Itt tehát a híres gitárosokról van szó. Ám ha alaposabban megfigyeljük, akkor rádöbbenhetünk, hogy minden nagy nevű gitáros valójában a saját stílusát erőlteti. Attól, hogy csakis önmagát játssza, még nem ő az abszolút legjobb gitáros.

 

Én többszöri nekifutásra sem találtam további referenciapontokat, éppen ezért a fentiekből következően a legjobb gitáros:

Észrevehetjük, hogy mennyire személytelen ez a meghatározás, épp ezért szerintem nem lesz nagyon népszerű. Megjegyzem: én is látom, hogy ilyen gitáros nincsen. Igaza is van a Tisztelt Olvasónak, ha nem tetszik neki a végkövetkeztetés, mert a zenét éppen a gitáros egyénisége kelti életre, azaz a csoda éppúgy keletkezik a gitáros személyiségében, mint a zene kottapapírra való lejegyzésekor.

 

A megoldást kissé ironizálva: a legjobb gitáros nem az, aki 10 másodperc alatt hárommillió hangot játszik le, hanem az, aki csak hármat, ám attól megőrül a közönség...☺

 

Szakmai véleményem szerint a világ legjobbjai a flamenco-gitárosok. Ők az akusztikus gitárból, ebből az elég nehezen kezelhető szárazfából a lehető legnehezebben megtanulható technikai apparátussal elképesztő mélységű zenei tartalmat képesek elővarázsolni. Azt hiszem, ha egyáltalán lehet itt említeni sokoldalúságot, akkor ők birtokolják azt.