Gyakran Ismételt Kérdések XLVIIe.
Csodakomment
Ilyenek nyilvánvalóan a különböző közösségi oldalakon fordulnak elő.
A csodakomment jelensége ellenére nem állítom, hogy a Facebook, az
Instagram, az X haszontalan volna (a továbbiakban csakis a Facebook-ot
említem):
én is értékelem benne a rendkívül gyors, alternatív információáramlást, a közösségek önszerveződő képességét és virtuális egybetartását, valamint elterjedtsége miatt kiterjedt kommunikációs lehetőségeit.
Ám mint szinte minden esetben, az átlagember itt is túlzásba esik.
Túlzás például az, hogyha vadidegen emberek szavára bármit adunk
(egyáltalán: meghallgatjuk, elolvassuk), mégha az névvel ellátott is (mert
akkor is idegen).
Fide sed cui vide!
...mondták már az ókori Rómában is, azaz bízzál nyugodtan, de nézd meg, hogy kiben. Talán a lelki stabilitás legfontosabb ismérve ez, hiszen az ilyen habitusú ember érzelmileg stabil, nem befolyásolható. Ennek hiányában azonban minden rossz bekövetkezhet: rosszul reagálunk a bejegyzésre, "szívünkre vesszük" a bántó kritikát, az egész nagyon súnyán eszkalálódhat.
(Ostoba Facebook-bejegyzés miatt vertek már meg embert, amely később büntetőüggyé fajult.)
Az egésztől meglepő egyszerűséggel tarthatjuk távol magunkat: nem
foglalkozunk vele. Ha pedig ezt kell tennünk, azt inkább már fogadott
ügyvéd tegye.
Vegyük észre, hogy a Facebook bár hasznos, de nem szól semmiről,
csakis önmagáról, ráadásul az egész virtuális, nem valós. Nem állítom,
hogy én sokat olvasgatom a Facebook-ot, a magam részéről
legtöbbször várakozásképpen, például, amikor a tanítvány késik, azaz
üresjárati idő kitöltésekor. Ráadásul tanítványaim egy része folyamatosan
rajta lóg, ezért ilyen módon roppant gyorsan elérhetők. Használjuk ki
tehát lehetőségeit, ám csakis a cél érdekében. Viszont akit nagyon
beszippantott ez az ördögi komment-, és böngészési kör, az lelkileg már
eléggé eltorzult.
Jól látható ez a kommentek minőségén, amelyek formai és tartalmi
elemeik sok esetben a szociálisan elvárható kulturális, sőt etikai
alapszintet sem ütik meg. Számomra ez sem lényeges, mert nem foglalkozom
vele, én ugyanis már régen leszálltam erről az értelemben és etikában
süllyedő hajóról.
A Facebook "semmibevételének" számomra van egy fontos további
szempontja is. A Facebook nem az Internet legfelső szintje, hanem
eggyel alatta van. Valójában egy "belső" közösségi adatbázis, ahová
mindenki szabadon feltöltheti fotóját és szövegét. Jól látható ez a
keresési találatokban, amelyek ugyan jelezhetnek a Facebook-on
létező entitásokat (például személyeket), ám annál mélyebbre már nem
hatolnak. Jól tudja ezt minden legfelső szintű entitás, mert ugyan már
majdnem mindegyiknek van Facebook-profilja, de kommunikációs
stratégiájuk mégsem arra helyeződik át, hanem az Internet legfelső
szintjén marad.
Pénzes László