tolna.gitariskola.hu

Gyakran Ismételt Kérdések XLVIIc.

Csodaember és csodamódszere

 

Csodaember és csodamódszere mindig összetartozik, legfeljebb néha nem ismerjük magát a forrást, az embert. Az előbbi esetben "Azt hallottam, hogy..." állítással kezdődik a tanítványi érdeklődés, míg pontos forrás esetén "Azt láttam X.-nél, hogy...".


A nyers egoizmus főképp a csodamódszerekben bontakozik ki. A "nagy" gitáros bármit mondhat, hiszen már bizonyított. S valóban: néha hajmeresztőket tudnak mondani. De mit is bizonyított? Csakis gitáros, nem pedig gitároktatói tudását. (Ennek nem elhanyagolható különbségeiről részletesen írok a A gitáros és a gitároktató közti szakmai különbségek című fejezetben.) Szakmai véleményem szerint azonban sok olyan "nagy" gitáros van, akinek tudása egyszerűen nem üti a 21. században elvárt alapmértéket. ("Nagy" gitárossá válásához jelentős, ha éppen nem egyeduralkodó mértékben járult hozzá az angolszász szolgáltatásexport, erről részletesen írok a X. híres gitáros Budapesten! című fejezetben.)

De ha már itt tartunk, nézzünk meg néhány csodamódszer-bombát és egyúttal hatástalanításukat is!


1.


Nemrégiben egyik tanítványom csillogó szemmel mutatott meg egy olyan sajátos bemelegítő gyakorlatot, amelyet ő "nagy" gitárosától látott a YouTube-on. A skála mennyiségileg csak 1 db volt, a videó erről a csodaötletről szólt néhány percnyi hosszban. Ezt azért szükséges kihangsúlyozni, mert azonnal láttam rajta, hogy az egyik Sápi-féle ujjrendi skála, amelynek összvariációs mennyisége több 10000 darab, további szempontokkal kibővítve pedig átlépi a 100000 darabot. Tehát míg a "nagy" gitáros 1 ötletből kihoz 1 db konkrét implementációt, addig a Pénzes-féle módszertan ennek a százezerszeresét. 1 a 100000-hez (1:100000). Boncoljuk tovább ezt vagy megértettük az arányokat?
 

2.


"Nekem sok évvel ezelőtt azt tanították, hogy az akkordok váltásánál 1 ujjat mindig hagyjunk lent, mert így gyorsabb lesz a váltás." - mondta egyik tanítványom.

Ez egyrészt nem oldható meg minden akkordváltás esetében, másrészt nem lesz tőle gyorsabb az akkordváltás, harmadrészt éppen ezek miatt nem is érdemes erre koncentrálni. Tanítvány ilyen csodaötletekkel voltaképpen saját gyakorlásán szeretne spórolni, azonban ezúton jelzem, hogy ez, tehát az idő-, és energiaspórolás nem fog sikerülni. Véleményem szerint az akkordváltás finommechanikáját már nem érdemes tovább bontanunk vagy hozzá további csodamódszereket keresnünk; azt úgy, egy az egyben, lényegében egyetlen mozdulatként kell kigyakorolni. Ezzel jutunk legelőbbre a tudásban.
 

3.


Az alábbi dialógus nagyjából így hangzott el chat formájában.

Tanítvány – Nem megy a gyors játék, ezért megnéztem néhány nagy gitárost (X. Y. Z.), hogy mit mondanak róla...

Oktató – És mit mondtak?

Tanítvány – X. például azt állítja, hogy 22 éves koráig megtanult mindent. Én meg most vagyok 35.

Oktató – 2 év aktív gyakorlás és tapasztalat után Te valóban azt állítod, hogy X. tud gyorsan játszani?

Tanítvány – Nem is tudom...

Oktató – Jó, akkor légy szíves mutass már legalább 1 videót, ahol elszáll a keze. (A tanítvány nem tudott ilyen videót prezentálni, mert X. nem tud gyorsan játszani.)

A dialógus bizonyíték, hogy a "nagy" gitáros szinte bármit mondhat. Természetesen maga X. sem állította, hogy képes a gyors játékra, a naiv tanítvány viszont a marketinges agymosás miatt nála kereste a csodamódszert. Egyébként is, ki az a fafejű, aki azt állítja magáról, hogy 22 éves korára már mindent tud hangszeréről? Ott valami nagy gond lehet a játszott zenei stílussal, az azt hallgató közönséggel, no meg önértékelésével.


4.


Az alábbi dialógus nagyjából így hangzott el chat formájában.

Tanítvány – Néztem a honlapon egyik tanítványodat. Én sohase fogok tudni ilyen gyorsan és pontosan játszani. Nézd, én már gyakorolok egy ideje és még mindig nem megy...

Oktató – Ilyenkor mindig sajnálatot szoktam színlelni... Miből gondolod, hogy nem fog menni?

Tanítvány – Hát már olyan régen csinálom...

Oktató – Az a 2 év, amely óta gitározol, szerinted olyan hosszú idő?

Tanítvány – Nem is tudom...

Oktató – Tudod egyáltalán, hogy hány év gyakorlás volt a tanítványom mögött a felvétel pillanatában?

Tanítvány – Nem.

Oktató – Hát akkor mi alapján állíthatod, hogy te sohase leszel képes ilyen gitárjátékra? Ha majd annyit gyakoroltál, amennyit ő, ígérem, hogy szólni fogok. Egyébként neked hány éved volt az egyetemen?

Tanítvány – 6.

Oktató – No, akkor erre gondolj, amikor szólótechnikát magasabb szintre tervezel. Nekem nem célom, hogy eddig elhúzzam veled, ám ez a te fejlődési ütemed. Ezt vagy elfogadod magadban vagy mindig frusztrálni fogod magad ilyen ellentételezésekkel. Egyébként pedig bármikor abbahagyhatod, de akkor vesztes vagy...

Vegyük észre: a chat indításakor nem is a tanítvány kételye volt az hangadó, hanem inkább bátorításra, ahogy én szoktam mondani: "virtuális buksisimogatásra" vágyott. A chat későbbi részeiben ezt természetesen megkapta, bár férfiak esetében azért ilyenkor szóvá teszem az kisasszonyos kesergéseket. (Hiába, MMA-küzdelmek során röhögve verjük szét egymást, egyszerűen nem tudom figyelmen kívül hagyni az ilyen nyafogásokat.)


5.


Tanítvány – Többen is mondták a YouTube-on, hogy azért 2 hét alatt illik megtanulni az alapakkordokat...

Oktató – Hát, ez szerintem komplett ökörség. Én mindennap látom az alapozás vergődéseit attól függetlenül, hogy később a tanítvány milyen szintet ér el. Ám az alapozás -mint minden kezdet-, legtöbbször elképesztően nehéz. Nem én vagyok a referencia, de nekem is nagyon nehezen ment, ezt felesleges tagadni. A kérdés mindezek után már csak az, hogy miért állít valaki ilyet?

Először is, a 2 hetes akkordtudás tanítványi megszerzése garantáltan elszigetelt jelenség. Azaz ha az oktató erre hivatkozik:

A kijelentés mögött valójában rejtett önmegerősítés rejlik, ilyenkor őfensége Ego türemkedik elő, ilyesfélét sugallván: "Emberek, lehet, hogy nektek nem ment, de nekem igenis 2 hét alatt sikerült!" A magam részéről ez a mozzanat egyszerűen szánalmas.