Tanítványi koncert
2012.12.22.
Tisztelt Közönség!
Köszönjük, hogy megtisztelték figyelmükkel a Pénzes-féle Gitáriskola tanítványi koncertjét. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Pénzes László vagyok, a Pénzes-féle Gitáriskola szerkesztője.
A Gitáriskola a jelen pillanatban 5 különböző honlapból áll, amelyek egyesített fejezetmennyisége majdnem eléri az 1300-at (→ Honlapstatisztika). A Gitáriskola ugyanakkor számos, máshol nem található zenei-zeneelméleti újdonságot is tartalmaz, ilyenek például a bináris skálakatalógusok, a skálavariációk óriási, de rendszerezett módszertana és ennek algoritmikus megvalósítása, az OSIRE nevű program, valamint a világon először itt modellezett hegedű, brácsa, cselló és nagybőgőskálák, hogy csak néhányat említsek közülük.
Vészes mértékű önteltség volna mindezt kizárólagosan saját érdememnek tulajdonítani. A magam részéről soha nem estem ebbe a hibába, hiszen a szakmai értéken felül van itt egy jóval fontosabb, ez pedig az emberi érték, ezt pedig nagyobbrészt a tanítványok képviselik.
A Pénzes-féle Gitáriskola egyértelműen sikertörténet és ahhoz, hogy ilyenné válhasson, sikeres tanítványok is kellenek. Ezt csak jóval később vettem észre, amikor már a sokadik olyan tanítvány jelentkezett, aki egyébként is valamiféle sikertörténetet tudhatott maga mögött.
Amit Önök most itt láthatnak, az a sikertörténetek zenei része. Éppen ezért szükségét érzem, hogy néhány szóban a fellépő tanítvány aktuális sikertörténeteit is bemutassam.
Itt kell felhívnom a figyelmet arra, hogy a fellépő tanítványok különböző fejlődési szinten vannak. Van, aki már képzett gitáros és van, aki csak éppen tanulja azt. Viszont mindegyikük rengeteget készült fellépésére, illetve zenei fejlődésük a Pénzes-féle Gitáriskola segítségével mindenképpen egyenletesnek és eredményesnek ígérkezik.
Amint látható, a színpadon nincsenek egyéb hangszerek. A zenei alapok többsége ún. backing track, azaz gitár nélküli teljes háttérzene, ezeket számítógépről fogjuk bejátszani. Mivel sok a fellépő tanítvány, ők a számok között sűrűn fogják váltogatni egymást, megpróbáljuk ezt gyorsan és zökkenőmentesen megoldani; az esetleges fennakadásokért türelmüket kérjük.
Kezdjük Móczár Zsuzsával, aki méltán példaképe sok, gitározó hölgynek, sőt úrnak. Éppen mesterszintű kertészmérnöki államvizsgájára készül, növényorvosnak tanul, de mintegy mellesleg most lenyom nekünk egy, a férfiakat is megszégyenítő szólódömpinget, amelynek címe:
Most pedig színpadra kérem Fonyó Ádámot, aki éppen most küzd Pécsen az építőmérnöki mester fokozatért. Ádám egyúttal kiváló matematikus olyannyira, hogy mostanában a Pénzes-féle Gitáriskola matematikai számításait szinte kizárólag ő végzi el. Egyébként ez is a Gitáriskola egyedülálló jellegét bizonyítja: noha alapvetően Gitáriskola, azaz zeneoktatási honlap, mégis sűrűn kell matematikához folyamodnunk. Van benne egy nagyon komoly fejezetcsomag, címe Zenei akusztika. A jelen pillanatban 2 tömör, matekos fejezetet tartalmaz, mindkettő teljes egészében Ádám munkája. Az általa választott dal szerzője és címe:
Most pedig egy egyszerű és őszinte dal következik:
Előadja Ármos Tibor és Pénzes László.
Most a Pénzes-féle Gitáriskola nyugdíjas szekciója következik. Színpadra kérném Holczer Andris bácsit, aki 66 éves kora ellenére még mindig hiperaktívan dolgozik, 1 részvénytársaságban munkavédelmi szakértő, mellette sokat kertészkedik és persze gitározik. Andris bácsi folkgitár-módszertant tanult, amely a Pénzes-féle Gitáriskolában a dalok akkordmeneteinek, tehát voltaképpen kíséreteinek sokféle lejátszását teszi lehetővé. A gitárórák során gyakran játszuk be az eredeti dalt és így gyakoroljuk be a dal akkordkíséretét. Ezt tesszük most is, az általunk előadott dal címe:
Mindketten a dal ritmusgitárjainak szólamát visszük, ez egyébként kőkemény és nehéz rumba-alapú pengetéseket igényel.
Ezután a lendület után nem is jöhet más, mint:
S most színpadra kérem Horváth Istvánt, aki számítógépes szakemberként a Pénzes-féle Gitáriskola számítógépeit is karbantartja. A Pink Floyd - The Wall című korszakalkotó, egyúttal korszaklezáró albumról hallhatjuk a
című számot. István megpróbálja nekünk az eredeti, David Gilmoure által alkotott gitárszóló hangzását, zenei karakterét visszaadni. A dal eredetileg énekes részei alatt pedig -mivel az énekes az utolsó pillanatban mondta vissza fellépését-, bravúros beugrással Szilágyi Tamás improvizációit hallhatjuk.
Műsorunk következő szakaszában a 70-es évek zenéjét alapvetően meghatározó zenekart, a Led Zeppelin együttest idézzük meg.
című szerzeményük a fehér blues zene egyik csúcspontja.. A dal improvizációra épülő dallamvonala a gitárra és az énekre összpontosít. Tamás megkísérli ezt a 2 dallamvonalat egyetlen gitárszólamba sűríteni, amit tehát most láthatunk-hallhatunk, az nem maga a szám, hanem annak sajátos parafrázisa, átdolgozott változata. Ennek ellenére lesznek benne bizonyos részek –ilyen például a Jimmy Page gitáros által alkotott fő gitárszóló-, amelyet Tamás megpróbál nekünk hangról hangra visszaadni.
S ha már itt tartunk, legyen ünnepnap továbbra zenében is:
Led Zeppelin - Rock & Roll + Celebration day
Ez a 2 dal szünet nélkül, egymás után a híres, 1976-os The song remains the same című koncertalbumon ugyanígy hangzik el, amit majd most is hallhatunk.
Most színpadra kérem vendégeinket, Illés Ferit és Kádár Dávidot, akik a manouche-gitárstílus kiváló hazai képviselői. A stílus keletkezése egyértelműen egyetlen személyhez, Django Reinhardt nevéhez fűződik, aki bár Belgiumban született, életét nagyobbrészt Dél-Franciaországban élte le. A manouche-stílus a korai jazz technikai és tartalmi elemeiből fejlődött ki; Django Reinhardt a maga ösztönösen zseniális módján gitárcentrikusságot, azaz a szólógitár dominanciáját, virtuozitást és rendkívül mély dallamosságot tett hozzá. Feri szintilyen elkötelezett híve ennek a stílusnak, olyannyira, hogy a folyamatos koncertezésen és oktatáson felül a stílus témakörében hazánkban egyedülálló honlapot is szerkeszt, amelynek webcíme: www.jazzmanouche.hu. Itt rengeteg további információt találhatunk a manouche-stílusról: zenéket, videókat, művészismertetőket, skála-, és akkordtant, valamint zeneelméletet. Feri és Dávid 3 dalt fog most nekünk előadni:
Django's Tiger (Django Reinhardt)
Waltz a Rosenberg (Stochelo Rosenberg)
Minor Swing (Django Reinhardt, Stephane Grappelli)
Most pedig a koncert zárószámához színpadra kérném Szalók Mártont, aki a jelen pillanatban az ELTE-BTK lengyel mesterszakának utolsó évét tölti Krakkóban, Erasmus-ösztöndíjon és kizárólag a jelen koncert kedvéért utazott haza. Márton volt az egyik tanítvány, akitől néhány éve úgy búcsúztam el, hogy én már neked nem tudok mit tanítani. Gyakran mondogatom, hogy rossz a mester, ha a tanítvány nem szárnyalja felül (ezt egyébként Elsner, Frederic Chopin első tanára mondta), nos, ez a kijelentés Márton esetében abszolút igaz. Az általa választott dal ugyanis kamaszkorom gitáros ideáljának, Yngwie J. Malmsteennek egyik korai, virtuóz szerzeménye, címe:
A Pénzes-féle Gitáriskola tanítványi koncertje ezzel a fergeteges lendületű számmal ért véget. Én úgy vélem, hogy a koncert nemcsak szórakoztató volt, hanem egyben tanulságos is. Először is, a koncert bizonyítja, hogy bárki képes egy általa és persze mások által is elfogadhatónak értékelt tudásszintet elérnie, ha van hozzá elég kitartása és egy jó módszertan hozzá. Szerintem ez a 2 a legfontosabb. De természetesen ez a koncert sem volt mentes a kisebb hibáktól, hiszen egy adott tudásszint elérése nem jelent sem technikai, sem tartalmi tökéletességet, csiszolnivaló tehát mindig akad. Aki esetleg mást gondolna erről, jelzem, hogy téved, mert lényegében ez a hangszertanulás. A másik lényeges tanulság, hogy milyen jó, ha a koncertszervezőnek vannak önkéntes segítői, ezúton szeretném tehát megköszönni nekik azt a rengeteg segítséget, amellyel támogatták az előkészületeket. Külön ki szeretném emelni Szilágyi Tamást, aki nélkül ez a színvonalas hangosítás, lényegében maga a koncert sem jöhetett volna létre.
Pénzes László