Jimmy Hendrix-emlékfejezet I.
Bevezetés
Valóban, ő méltán megérdemel egy külön fejezetcsomagban vett megemlékezést, legalábbis szakmai szempontból.
Véleményem szerint a szólógitár történelme során eleddig csupán 3 olyan ember volt, aki után teljességgel átértékelődött a gitártechnika és ezzel egy kicsit maga a zene is:
-
Jimmy Hendrix
-
Ritchie Blackmore
-
Y. J. Malmsteen
A Pentaton skálák című fejezetben már megismert Georgie bácsi most itt ül mellettem és kézzel-lábbal kapálózva sipítja fülembe:
"And what about me, my son? - És én...?"
De most itt nem az utóbbiak a fontosak (bocsánat Georgie bácsi!), hanem egyedül Jimmy, más átiratban Jimi Hendrix. Ha megkérdeznek, hogy mit tartok Hendrix zenéjében a legmeghatározóbb elemnek, akkor mindig páratlan improvizációs készségét emelem ki. Ez már önmagában zenéjének minőségén is megmutatkozott, ám Hendrix sohasem játszotta dalait egyformán. Ez viszont azt is jelenti, hogy élete vége felé, amikor már látványosan megcsömörlött önnön hírnevétől, bizony egy-két koncertes improvizációja botrányosra sikerült...
Én mostanában viszonylag sokszor hallgatok Hendrixet merő műélvezetből és bár felvételei mostanában már kb. 40 évesek, én még mindig képes vagyok valami újra akadni bennük. Ezt csakis úgy tudom megtenni, hogy feszülten figyelek Hendrix szólóira, amely erőfeszítés nálam elég nagy szó, tekintve, hogy nálam a könnyűzene hallgatása rettentő felületesen történik...
Az alábbi néhány gondolat személyes, szakmai memento a nagy gitárreformátorról.
-
Bevezetés
Pénzes László