Backing track
Alapozás
Rövid gondolati összefoglaló az Improvizáció című fejezetcsomag nyomán
Figyelem!
Az alábbi tanulási időtartam akár 1/2-1 év is lehet!
A zenei improvizáció saját zenei gondolataink kifejezése valamilyen hangszer segítségével. Ebben a minőségében hasonlatos egy idegen nyelv tanulásához, ahol ugyan más tanulási környezetben, de a cél szintén önmagunk kifejezése (ebben az esetben verbálisan vagy írott formában).
A zenei improvizáció legelső állomása a nyers hangszertechnikai alapozás. Ez magában foglal hangszerspecifikus technikai, skála-, és egyéb alapozó gyakorlatokat. Ezek nélkül felesleges nekiállnunk az improvizációnak, hiszen így még a legalapvetőbb eszköztár sem áll rendelkezésünkre.
Semmit sem tudunk kizenélni magunkból, ami nincs benne ujjainkban.
Amikor már középszinten birtokában vagyunk a nyers hangszertechnikának, elkezdhetünk foglalkozni az improvizációval. Először vegyünk egy backing track-et és a hozzá tartozó tonalitás egyik skáláját és roamingoljunk rá, azaz kényelmesen sétálgassunk a skálában azt figyelve, hogy eközben milyen egyszerű zenék, dallamtöredékek keletkeznek. Alább egy C-moll pentaton blues alapot próbálhatunk ki egy C-blues pentaton 1. fokú skálára (R'n'b - a fejezetben a rhythm and blues több variációját is megtalálhatjuk):
Amikor ez jól megy, roaming közben kezdjük el keresni a zenei gondolatokat.
Zenei gondolat az, amit annak vélünk, annak érzünk. Ez tehát nem olyan egzakt fogalom, mint a kimondott vagy leírt verbális gondolat, ennek ellenére egy idő után rá fogunk érezni, hogy improvizációnk tartalmas-e, azaz telve van-e zenei gondolatainkkal. Mindeközben nyers technikával, skálagyakorlatokkal folyamatosan fejlesszük hangszertudásunkat.
Amikor a fentiek viszonylag jól mennek, próbáljuk ki a C-blues-pentaton 1. fokot is, amely voltaképpen egy szimpla C-moll pentaton skála további, zeneileg "fűszerező" blues-hangokkal:
Amikor a fentiek viszonylag jól mennek, próbáljuk ki a C-blues-pentaton többi skálafokát is (az 1. tükörkép a C-pentaton teljes skálaszerkezete):
A blues zene nagyon jó az improvizáció elkezdéséhez, mert egyszerű, de ismert zenei stílus, ezáltal nagyon hamar rá tud érezni a még kezdő tanítvány is.
További, blues alapú backing track-ek:
Amikor alapszinten beindult a blues-alapú zenei gondolkodás, vehetünk egy moll tonalitású zenei alapot.
A moll-pentaton és moll tonalitás között köztudott, hogy igen szoros rokoni kapcsolat van, emiatt nagyon sok esetben (de nem mindig) adódik arra is lehetőségünk, hogy a zenei alap felett váltogassuk a moll-pentaton, a blues-pentaton és moll skálákat.
A Casio-alapok közt csak 2 db C-moll tonalitású van, ez pedig a Mambo 1 és a Reggae 1. Próbáljuk ki felettük mindhárom skálalehetőséget (alább Mambo 1-et hallhatunk):
Fogjuk tapasztalni, hogy mivel a moll skála 2-vel több hangot tartalmaz a moll-pentatonnál, ezért sokkal árnyaltabb zenei gondolatok kifejezésére alkalmas. Ez persze egyúttal növekvő tartalmi nehézséget is jelent. Ha mindegyikben magabiztosnak érezzük magunkat, kóstoljunk bele a C-mollhoz tartozó többi alapskálába:
Ezután kipróbálhatjuk a nemes arcélű, klasszikus zenei hagyományokon alapuló C-harmonikus moll skálát is (1. fok). Főleg a Mambo 1 fog jól hangzani vele:
Későbbiekben próbáljuk meg a C-harmonikus moll többi skálafokát is:
A következő és nehéz lépés az improvizációban egy dúr skála fantáziadús felhasználása. Kiválóan alkalmas erre néhány agyoncsépelt könnyűzenei sablon, amelyeket sok backing track tartalmaz is. 2 ilyen zenei közhelyet (akkordmenetet) említenék:
-
TSDT - C-dúr tonalitás esetén: C - F - G - C,
-
TTpSDT - C-dúr tonalitás esetén: C - Am - F - G.
Az ezekhez tartozó gitárcentrikus skála pedig a következő (a backing track pedig Rhumba 1):
Később kipróbálhatjuk a C-dúrhoz tartozó további 6 alapskálát:
E-fríg (üres húros) - F-líd - G-mixolíd - A-moll - H-lokriszi - C-dúr - D-dór - E-fríg
Alább a teljes C-dúr skálaszerkezet kerül bemutatásra:
A backing track-ek többsége C-dúr tonalitásban van, de sokuk már bonyolultabb akkordmenetet is tartalmaz. Itt merül fel tehát a kérdés, hogy kell-e figyelnünk az akkordmenetet vagy ha igen, milyen mértékben?
A kérdés már részletesen megválaszolásra került a Kell-e figyelnünk az akkordmenetet? című fejezetben.
Ha a fentiekben nagyon vagányoknak érezzük magunkat, akkor bizonyos, hogy mindezt már évek óta gyakoroljuk.
Természetesen nemcsak 4 tonalitás létezik (dúr, moll, moll-(blues) pentaton, harmonikus moll), hanem jóval több. Íme néhány további nem oly elterjedt, de izgalmas hangzású:
-
dúr-pentaton - a kínai zene misztikus alaphangsora,
-
dór - moll hangzású, ezért gyakran használják fel moll tonalitású zenékben (például Hendrix - Purple Haze híres gitárszólója), J. S. Bachnak is van egy BWV 538 - Toccata & Fugue in D Dorian mode című műve,
-
mixolíd - pentatonnal keverve izgalmassá teszi a hangzást (funky), voltak klasszikus zenei kísérletek is vele, például Ottorino Respighi (1879-1936) zongoraversenye mixolíd hangnemben,
-
keleties (domináns fríg) - zsidó klezmer, arab népzene (bár jegyezzük meg: a makam más hangrendszer!), authentikus flamenco alaphangsora.