Akkordok transzponálása
Tóth István Transzponátor nevű programja
A fejezet eredményes feldolgozásához először olvassuk el az Akkordok kezdőknek című fejezetet!
Ebben a fejezetben az akkordok gitáron történő transzponálását, azaz áthelyezését, még vulgárisabban szólva: ide-oda való toszogatását fogjuk egyszer és mindenkorra letisztázni. Majd látni fogjuk, hogy ez a gitáron sokkal egyszerűbb és emberibb, divatos szóval élve "felhasználóbarátoskodóbb" (☺) tevékenység, mint mondjuk a zongorán, vagy éppen kedvenc népi hangszeremen, Józsi bácsi köcsögdudáján.
Az európai temperált hangrendszer 12, úgynevezett félhangból áll. Ezt most én nagyon fél(sz)hangon jelentem ki, mert hogy valójában mitől félhang legkisebb zenei egységünk, arra sem az akusztika matematikája, sem pedig Györgyi néni, az alsós énektanárnő nem tudott nekem kielégítő feleletet adni, épp ezért bármit lehet kérdezni tőlem, de ezt nem, különben menten köcsögdudámba dőlök!
Tehát adott 12 egymás mellett lévő zenei hang, ennél kisebb zenei lépés hangrendszerünkben elméletileg nincs, gyakorlatban persze ki lehet még a rendszerből hozni sok más gyanús hangot is, ha a szomszédok részéről nem aggódunk hangszerünk vagy testünk fizikai épsége miatt. A gitáron könnyű felismerni ezt a 12 félhanglépést, hiszen a 12 darab, függőleges bund-fekvés éppen ezeket a hangokat reprezentálja. Ezt most a saját gyártmányú csodaszoftveremmel, az OSIRÉ-vel mutatom meg az immár klasszikussá vált Pénzes-féle tükörkép formátumban:
1 - 2 - 3 - 4 - 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12. fekvés
De tulajdonképpen melyek ezek a hangok?
Sajnos a gitáron nem is olyan könnyű átlátni rendszerüket, ám mielőtt megneveznénk a 12 hangú hangsor hangjait, még egy további bosszantó bejelentésem van: egy zenei hangnak többféle neve is lehetséges! Ezt a jelenséget nevezik egyébiránt enharmóniának. A kifejezés olyan gusztustalanul agresszív, hogy javaslom: itt a folkgitár-módszertanon belül közösítsük ki és ne is foglalkozzunk vele. Ennek ellenére néhány enharmonikus nevet meg kell majd említenem, hiszen a folkgitáros dalszövegek is sokszor dolgoznak velük, bár sokszor logikátlanul.
Először nézzünk meg a 12 félhangot (7 fehér + 5 fekete = 12) zongorán is, majd rögtön nevezzük meg a hangokat:
C - Cisz/Desz - D - Disz/Esz - E - F - Fisz/Gesz - G - Gisz/Asz - A - B - H
Láthatjuk, hogyha enharmonikus elnevezéseinket a lehető legbarátibb mértékben redukáljuk, akkor csakis 4 fekete billentyűnek lesz kétféle neve. (A B hang másik, Aisz elnevezése is elhagyható, a többség úgysem tudja, hogy mikor kell használni.) A 12 hangos teljes hangsorból (amelyet egyébiránt skálaügyileg kromatikus skálának is neveznek), a zongora fehér billentyűi, mint zenei rendszerünk törzshangjai (C-D-E-F-G-A-H) az alábbiak szerint csapódnak le a gitáron a Pénzes-féle tükörkép szerint:
Észrevehetjük a betűk (és vele a hangpontok) közötti hézagokat is: azok pontosan a zongora fekete, a tükörképben megnevezetlen billentyűi. A zongora másik fontos tulajdonsága lineáris billentyűzete...
→
...ezért nem képes megmutatni, hogy a 12 félhanglépés után a hangnevek voltaképpen ismétlődnek.
A zongora linearitásának hátrányaiból következően érdemes a 12 hangos hangsort inkább körformátumban ábrázolni:
A transzponálás kiszámításának kulcsa ez a körtáblázat!
Mit jelent az a szó, hogy akkord?
Összhangot, összhangzatot, azaz több hang egyidejű megszólalását jelenti. Nem minden hangcsoport alkot egymással jól összehangzó (konszonáns) hangzást, de bizonyos zenei szabályok szerint valójában zenei rendszerünk bármelyik hangjára építhetünk szép hangzású akkordokat. Ezek a zenei szabályok most nem lényegesek, helyette koncentráljunk magára az akkord-transzponálásra.
Egy E-dúr akkord (amely 3 hangból áll: E-Gisz-H) -nem számítva a hangszer egyedi jellegzetességeiből adódó hangszín-különbségeket-, zeneileg minden hangszeren ugyanúgy fog hangzani. A "globális" zeneelmélet tehát nem változik, standard állapotban mintegy éterként "lebeg" a hangszercsaládok felett, lecsapódása azonban minden hangszeren más és más.
Nézzük meg ezt az E-dúr akkordot először zongorán, majd gitáron:
-
0 - E
-
2 - H
-
3 - E
-
1 - Gisz
-
0 - H
-
0 - E
Az E-dúr akkord legfontosabb hangja maga az E, mint alaphang. Ezt (azaz a mindenkori alaphangot) tudnunk kell megtalálni a gitár fogólapján, esetleg a tükörkép alapján...
... és fenti körtáblázatban is...
...mert ezen ismeretek nélkül nem fogjuk tudni végrehajtani az akkordok áthelyezését.
Hogyan transzponálhatjuk ezt az E-dúr akkordot mondjuk F-dúrrá (amely szintén 3 hangból áll: F-A-C)?
Először meg kell találnunk az F-dúr alaphangját, ami természetesen F. A tükörkép szerint ez a hang csak 1 fekvéssel van az E felett, ezért gitáron nagyon egyszerű a megoldás: a megfelelő technikai apparátus bevetésével (ez ebben az esetben az 1. ujjal elkövetett barré-technika bevonását jelenti), az akkordot eggyel feljebb eltoljuk a fogólapon:
↓
-
1 - F
-
3 - C
-
4 - F
-
2 - A
-
1 - C
-
1 - F
Figyelem! Az alaphang azt jelenti, hogy általában az van hangmagasságban legalul, hiszen erre épül rá aztán a többi hang. Ettől alaphang. Azonban a kijelentés nem mindig igaz: az akkordépítkezés, a technikai kényelem, sőt néha a kényszer megengedi, hogy NE az alaphang legyen legalul.
Ilyen például az üres húros D-dúr akkord, amelyben D alaphang helyett A hang van legalul:
-
x
-
0 - A
-
0 - D
-
1 - A
-
3 - D
-
2 - Fisz
Zongorás transzponálásnál azonban már ismernünk kell a globális zeneelmélet akkordépítő összefüggéseit, másként nem értjük meg ugyanazt a végeredményt:
A fejezetnek nem célja az utóbbinak ismertetése, de az alapszintű különbségeket fel kell ismernünk.
Ugyanakkor vegyük észre azt is, hogy az akkordok gitáron történő technikai lefogása (tehát az akkordok technikai szerkezete) kizárólag a gitár alaphangolásától függ, hiszen más hangolás esetén más technikai szerkezet jönne ki. (Erről részletesen elmélkedem a Gitár hangolása című fejezetben.) Ez tulajdonképpen igen megkönnyíti a gitarista transzponálás lehetőségeit, mert elég egy technikai szerkezetet megjegyeznünk, a többi már a körtáblázat, vagy valamelyik lineáris táblázat segítségével kiszámítható. Lássunk erre egy konkrét példát!
A már említett E-dúr akkord üresen megpengetett húrokat tartalmaz:
Mivel E és F hangok között nincsenek további hangok, a közöttük lévő lépésszám 1. Ezt ha E hangtól kezdve lelépjük a körtáblázaton...
...akkor az E-dúrból F-dúr lesz:
Természetesen az akkord lefogásánál már barré-technikát is alkalmaznunk kell, amit eddig az üres húrok helyettesítettek. Ebből következően -belerajzolva az 1. ujj barré-technikáját-, F-dúr akkordot ilyen módon is felvázolhatjuk (ezt más fejezetekben NEM fogjuk megtenni):
Sőt, ciklikus körtáblázat helyett használhatunk lineárisat is, ahol csak arra kell ügyelni, hogy 0. fekvésben mindig a kiinduló alaphang legyen (ebben az esetben E):
Jól láthatjuk, hogy 0. fekvésben, azaz üres húros pengetésekkel E-dúr akkord volt a kezdő pozíció.
Itt kell azt is megjegyezni, hogy az akkord fajtája sem lényeges (gyorsan a 4 fajta: dúr-moll-szűkített-bővített), pusztán annak kezdőhangja, mint alaphang (a jelen esetben E), mert a számolás mindig a kezdőhangtól indul. A tehát kezdőhang mindig az akkord alaphangja és erről van elnevezve maga az akkord is.
Például:
-
A-moll = A alaphang,
-
G-dúr = G alaphang,
-
H-szűkített = H alaphang,
-
stb.
Sajnos itt kell megjegyeznünk, hogy a négyféle akkord közül csakis a dúr és a moll tonális hangzású. Ez azt jelenti, hogy ezen akkordfajták felcsendülésekor viszonylag könnyen meghallhatjuk az alaphangot, míg a szűkített-bővített akkordpáros esetében a hangzás garantáltan sejtelmes, tonális szempontból teljesen átmeneti lesz. Zeneelméletileg ez úgy csapódik ki, hogy egy szűkített vagy bővített akkord bármelyik hangja megnevezhető alaphangként. Például egy H-szűkített akkord...
-
x
-
2 - H
-
3 - F
-
1 - Gisz
-
4 - D
-
x
...egyúttal F-Gisz-D-szűkített akkord is!
Most pedig térjünk vissza az üres húros E-dúr akkord transzponálási szabályaira!
A lineáris táblázatban megjelenik az 1 szám, mint a transzponálás mértéke. A táblázatból az is leolvasható, hogy például 5. fekvésben ugyanez a technikai szerkezet egy A-dúr akkordot eredményez:
A barré-technikát is belerajzolva:
Most nézzünk egy másik szerkezetet, legyen mondjuk a 0. fekvéses C-dúr (amelynek 3 hangja: C-E-G):
-
0 - E
-
3 - C
-
2 - E
-
0 - G
-
1 - C
-
0 - E
A lineáris tábla felvázolja a potenciális transzponálási lehetőségeket:
Belőle kiderül, hogy 5. fekvésben ezzel a technikai szerkezettel éppen egy F-dúr akkordot kapunk:
Hoppá, gyorsan levonhatjuk a következtetést, miszerint a gitáron -ellentétben a zongorával-, ugyanaz vagy pozíciójában ahhoz hasonló akkord többféle technikai szerkezetben is lejátszható! Ennek oka a gitárhúrok hangjainak többszörös ismétlődése, átfedettsége.
Természetesen a körtáblázat szintén ugyanezt a végeredményt fogja mutatni, hiszen C és F között 5 félhanglépésnyi távolság van:
Nézzünk meg egy harmadik példát is!
Legyen mondjuk a 0. fekvéses A-dúr (amelynek 3 hangja: A-Cisz-E):
-
0 - E
-
0 - A
-
1 - E
-
2 - A
-
3 - Cisz
-
0 - E
Ez természetesen zeneelméletileg ugyanaz az akkord, amely fentebb már említésre került az 0. fekvéses E-dúr 5. fekvésbe való transzponálásánál:
A 0. fekvéses A-dúr a 7. fekvésbe transzponálva a lineáris táblázat szerint...
...E-dúr akkord lesz:
Az alábbi táblázatok a körtáblázat 12 hangos lineáris szeletei, mind a 12 hangról indítva.
Tóth István Transzponátor nevű programja
Nemrégiben akadtam bele az Interneten Tóth István egyszerű, de roppant praktikus és elmés programjába. Az alkalmazás a fenti félhangos lépésszám beírásával képes teljes dal-akkordmeneteket azonnal áttranszponálni bármelyik hangnembe. A program részletes használati utasítása a programban tanulmányozható. Köszönjük Istvánnak ezt a hasznos programot!
Az ingyenes program ebben a fejezetben Tóth István írásos engedélyével vált letölthetővé!
Pénzes László