Akkordelmélet
Pénzes-féle akkordhangzási elv
Amikor a mai modern akkordelméletről értekezünk, az voltaképpen alapjaiban már kidolgozásra került az Összhangzattan című fejezetcsomagban, éppen ezért az alábbi fejezetek előzetes olvasása mindenképpen ajánlott:
Az akkordok megjelenése az európai kultúrkörben a tonalitás, mint zenei rendezőelv talán legfontosabb eredménye, amelynek alapja a polifóniára (többhangúságra) épülő zenei gondolkodás (Monódia kontra polifónia című fejezet).
Ebben a fejezetben nem vállalkozunk az akkordelmélet újramagyarázására, helyette csakis annak „modern” elnevezésrendjének rövid ismertetésére. A „modern” elnevezés enyhén szólva ironikus, mert valójában a tiszta logikához képest tömör zagyvaság. Újfajta akkordelnevezésekre én is tettem javaslatokat a következő fejezetekben:
Ezen vizsgálódások csupán annyiban lényegesek, hogy igenis az egészet logikus alapokon újra lehetne építeni, persze ehhez a meglévőt, vele számos más, zeneelméleti maradványokat a kukába ki kéne hajítani.
Tehát szeretném hangsúlyozni, hogy az alábbi ismertetés -annak összes logikátlanságával, következetlenségével-, a már meglévő, "spontán" kialakult akkord-elnevezésrend leírása!
Ehhez rögtön tegyük hozzá, hogy
az akkord-elnevezésrendnek nincs világszintű szabványa, tehát a különböző
zenei kultúrkörökön belül jelentős különbségek lehetnek!
Véleményem szerint az akkordok fokozatosan, hangzás alapján alakultak ki,
(ugyanis kialakulhattak volna előzetes matematikai számítások alapján is).
Tehát előbb keletkezett, majd állandósult az akkord, még pedig hangzása
alapján és csak utána került elnevezésre. Szerintem ez a fő oka a viszonylag
kaotikus elnevezésrendnek.
A ma használatos akkordnevek betű-, és számkombinációkból állnak, például:
C11
A nagybetűk zenei hangokat jelölnek
és mivel 12 temperált félhangunk van, elméletileg
12 db hangnevünk lehetne. De nem így van! Az
enharmonikus mekegések miatt 1 hangnak
többféle elnevezése is lehetséges (ennek bonyolult szabályait itt most nem
ismertetem), ezt sajnos bele kell kalkulálnunk az alábbi listába:
C – Cisz/Desz – D – Disz/Esz – E – Eisz/F – Fisz/Gesz – G –
Gisz/Asz – A – Aisz/B – H/Cesz
4 + 1-féle akkordtípusunk lehet:
-
dúr – jelölése nagybetűvel történik, például: C (C-dúr akkord),
-
moll – jelölése nagybetűvel + m utótaggal történik, például: Cm (C-moll akkord)
-
szűkített – jelölése nagybetűvel + felső index o vagy dim utótagokkal történik, például: Co vagy Cdim (C-szűkített akkord),
-
bővített – jelölése nagybetűvel + felső index + vagy aug utótagokkal történik, például: C+ vagy Caug (C-bővített akkord),
-
illetve vannak sehová sem sorolható hibrid akkordok, amelyek nem jelentik azt, hogy nem illeszkednek a fenti hangzásrendszerbe, de szerintem érdemes különvenni őket.
Alapértelmezésben az akkordok hármashangzatok, azaz 3 különböző hangból álló
egységek. Például C-E-G hangok egy C-dúr hármashangzatot alkotnak. Ne keverjük a C-dúr
skálával! Míg a C-dúr hármashangzat így néz ki...
C-E-G
...a C-dúr skála így:
C-D-E-F-G-A-H-C
Közöttük van rokoni kapcsolat, amit most nem részletezek.
1 hang az akkordban többször is előfordulhat, ám ez még nem változtatja meg az akkord jellegét, például a gitáron lejátszott C-dúr akkord a következő hangokból áll...
-
E
-
C
-
E
-
G
-
C
-
E
...amelyben például az E hang háromszor is előfordul.
A négyeshangzatok azt jelentik, hogy az alap-hármashangzatokhoz további +1
hang lett hozzáadva, ekkor 4 különböző hangunk van és itt már számok is
megjelennek, például:
C7 = C-E-G-B
A számok az akkordokat, illetve a skálákat felépítő hangközökhöz vannak
hozzárendelve, a hangközök azonban a dúr skálából indulnak ki, így a számozás
matematikai mértékkel nézve nem lesz következetes. Nézzük meg ezt a
hangközfüggő listát C
hangról kiindulva:
1 – C-C - prím
2 – C-D - szekund
3 – C-E - terc
4 – C-F - kvart
5 – C-G - kvint
6 – C-A - szext
7 – C-H - szeptim
8 – C-C’ - oktáv
9 – C-D’ - nóna
10 – C-E’ - decima
11 – C-F’ - undecima
12 – C-G’ - duodecima
13 – C-A’ - tredecima
A hangközökről részletesen írok itt:
Láthatóan így csakis a dúr skálát alkotó hangokat határoztuk meg számokkal, például C-dúr skála esetében a zongora fehér billentyűket...
...C-D-E-F-G-A-H-C...
...ám sok akkord tartalmaz további, alterált hangot is (C-dúr esetén fekete billentyűt). Ezt a klasszikus és jazz-elnevezéstan a # és b jelzésekkel jelöli, például:
C7b5 = C-E-Gesz-B
Mivel a hangokat nemcsak egyszeresen (# és b), hanem kétszeresen is lehet
módosítani (## vagy x és bb), innen a hangok elnevezése és számozása a teljes
összekutyulásba ment át. Vannak ugyanis:
-
kis,
-
nagy,
-
szűkített,
-
és bővített hangközök és módosításaik.
Aki akarja, itt tanulmányozhatja a "alapelvekből" kialakult gyakorlatot, az akkordnevek ezek alapján kerültek elnevezésre:
Az ötöshangzatok azt jelentik, hogy az alap-hármashangzatokhoz további +2 hang
lett hozzáadva, például:
C9 = C-E-G-B-D
A hatoshangzatok azt jelentik, hogy az alap-hármashangzatokhoz további +3 hang
lett hozzáadva, például:
C11 = C-E-G-B-D-F
A heteshangzatok azt jelentik, hogy az alap-hármashangzatokhoz további +4 hang
lett hozzáadva, például:
C13 = C-E-G-B-D-F-A
Pénzes-féle akkordhangzási elv
Ezen elv kizárólag az én meghatározásom, máshol nem olvasható.
Véleményem szerint az alapként felhasznált hármashangzatok a "legtisztább", legkonszonánsabb hangzásúak és mint ilyenek, a tonalitás legtisztább hordozói.
A hozzáadott hangok módszerével valójában elkezdjük az akkord hangzását árnyalni, mintegy "fűszerezni". Nyilvánvalóan ennek lennie kell bizonyos, csakis zeneileg meghatározható határának, hiszen minél több hanggal "szennyezzük" a hármashangzatot...
-
négyeshangzat esetében +1 hanggal,
-
ötöshangzat esetében +2 hanggal,
-
hatoshangzat esetében +3 hanggal,
-
heteshangzat esetében +4 hanggal,
...annál inkább távolodunk el a tiszta hangzástól.
Véleményem szerint a határ ebben az ötöshangzat, mert ott még a tiszta hangok aránya (3 db) dominál a hozzátett hangok felett (2 db). A hatoshangzat esetében már nem (3-3 db).
Az, hogy kinek mi tetszik: Mozart csilingelő, tonális zenéje vagy napjaink atonalitásához közelítő jazz-kompozíciói -amely most már értjük, hogy mit csinál: "túlfűszerezett" akkordokat használ "túlfűszerezett" skálákkal-, az zenei ízlés kérdése és nem érdemes vitatkozunk felette.
Pénzes László