Egzotikus skálák VI.
Egyéb egzotikus skálák
Alexander Szkrjabin orosz zeneszerző (1872-1915) már életében híres zenei kísérletezőnek számított. Ez természetesen nem öncélúan történt meg, hiszen Szkrjabin élete fokozatosan gyökeres fordulatot vett, amikor megismerkedett Kelet filozófiájával és misztikájával. Ez az érdeklődés azonban utóbb önmaga ellen fordult: később a zeneszerző határozottan az őrület jeleit mutatta, amely persze nem minősíti a tanulmányozott eszmerendszereket. Szkrjabin a misztikumot a zenében is be kívánta vezetni (valamint egész életében tervezett olyan léptékű "összművészeti" alkotásokat, amelyet Wagner valósított meg Bayreuthban), többek közt így találta fel a "misztikus" akkordot. Ez a hangzat szakít a hagyományos tercépítkezéses szabályokkal és helyette kvartokra, valamint variánsaira épül:
Erre a harmóniai alapelvre később egész kompozíciókat alapozott. A harmónia hangjai alulról felfelé:
C-Fisz-B-E-A-D
Ha ezen hangokat a skálaépítési szabályok szerint 1 oktávban elrendezzük, akkor megkapjuk a valójában hexachord (6 hangból álló) Szkrjabin-skálát. Induljunk ki a C alaphangból:
C-D-E-Fisz-A-B
A Szkrjabin-skála Pénzes-féle teljes tükörképben, valamint OSIRE-prezentációban...
...és trichord-szerkezetben (itt az OSIRÉ-t 20 érintősre kellett állítanom):
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a Szkrjabin-skála melyik skálához hasonlítható?
A skála alsó része (C-D-E-Fisz) a híres tritonus, amely 3 egymás mellett lévő egész hangot jelent:
Így egyértelműen csak egyetlen alapskála indul, a C-líd (C-D-E-Fisz-G-A-H):
Az ilyen skálaindítást az európai fül nem szereti, nagyobbrészt ezért is pusztult ki tonális szempontból a líd-skála. Illetve ez a skálarész még igen hasonlít a Debussy által oly sokszor használt egészhangú skálára (bár nem így folytatódik):
Ha a hangokat (C-Fisz-B-E-A-D) akkord szempontjából próbáljuk megvizsgálni, amelyet én most a kottában akkordszerűen így rendeztem el...
C-E-Fisz-A-B-D
...akkor sem tudjuk alkalmazni a klasszikus (tonális) akkordépítési szabályokat, mert hiszen hiányzik belőle a legfontosabb, a dúrterc: C-(E)-G. A G hang helyett azonban van Fisz, amely alapján igen erőltetetten, de így jelölhetjük az akkordot: C5b/7/6/9. Nem valószínű, hogy más alaphang választásával gyökeresen más akkord jönne ki, hiszen láthatóan kvartokkal építkezik. De ezen állításomat nem ellenőriztem le; ha valaki ezt helyettem megtenné, örömmel várnám vizsgálódásainak eredményét...
A skála zeneelméleti része már ismertetésre került Az alapskálák I. című fejezet "Az alapskálák eredete" című részében. Itt most csak gitárcentrikus értelmezését szeretném bemutatni. A skála maga nem keleti, de "görög-keleti", azaz a bizánci egyház egyik letűnt hangrendszer-értelmezése, amely talán az Arezzói Guido-féle hexachord skálaépítési elv elődje lehetett. Az állandó 1 egész - 1 fél - 1 egész - 1 egész hangközöket véghangjuknál összeragasztva...
...zeneileg eléggé szétesett, de archaikus skálát játszhatunk le. A kottáról egyébként 4 teljes pentachord hangcsoport olvasható le:
-
G-A-B-C-D
-
D-E-F-G-A
-
A-H-C-D-E
-
E-Fisz-G-A-H
A fenti kottában egy ötödiket is el kellett kezdenem, hogy kijöjjön a minden húron 3 hangos (trichord) skála. Ennek az ötödiknek az az érdekessége, hogy a C hangot rögtön fel is kellett magasztosítanom Cisz hanggá, hogy megtartsam az eredeti pentachord szerkezetet. A skála a Pénzes-féle módszertanba beillesztve:
Ennek a skálának nincs gyakorlati haszna, ám kitűnően mutatja azt a zeneelméleti irányvonalat, miszerint lehetséges skálák felépítése bonyolultabb alapelvekkel is.
A többszólamú (polifon) énekes zene egyik kiemelkedő alakja Giovanni Pierluigi da Palestrina (1525 k. - 1594) volt.
Élete és munkássága Rómához és az egyik közeli városhoz Palestrina-hoz kötődik. Az általa használt fő hangkészlet egy nyolcfokú skála, amelyet voltaképp modern értelmezésben kényelmesen modellezhetünk egy B hanggal kibővített C-dúr skálaként. Ebből az alapskálából bizonyos zenei szabályok betartásával egy 11 fokú skála is származtatható, ám ezt szerintem már felesleges ismertetni, hiszen maga az alapskála is inkább zenetörténeti kuriózum. A nyolcfokú skála léte azt bizonyítja, hogy a mester idejében a tonalitáshoz tartozó dúr-moll hangrendszer és a hozzá tartozó klasszikus zeneelmélet még nem szilárdult meg. A skála hangjai:
C-D-E-F-G-A-B-H
Látható, hogy gitárcentrikus értelmezésben 2 helyen került B hang a skálába, ezáltal ott az eredetileg trichord-skálaépítkezés tetrachord-skálaépítkezéssé fajult. Ám ez az archaikus nyolcfokúság is csupán egy lehetőség az Alapskálák VI. című fejezet valamilyen módon bővített, modern megközelítésű skáláihoz képest.
Pénzes László