Egzotikus skálák V.
Kína zenéje
Kína a világ talán legősibb civilizációja.
Forrás-Source: www.geographicguide.net
Ez alatt azt értem, hogy ősi kultúrájának magja évezredek során sem pusztult el és történelmének viharait egészen a 20. század közepéig viszonylag problémamentesen tudta átvészelni. A konzerválás sikere Kína főbb vallásainak, tágabb értelemben a kínai gondolkodásmódnak köszönhető. A kulcsszó, amely később vallási színezetet is kapott, a hagyomány. A hagyomány a múlt felé forduló, ezt sokszor liturgiává, szertartássá merevítő és ezen cselekedeteket nem vitatható tiszteletet jelent. Erre egész dinasztiák, velük egész korszakok alapultak és a rendszerező, államalkotó elv be is vált: Kína évezredeken keresztül volt vezető hatalom és ma is az, bár részben más okok miatt is.
A hagyomány tehát hasznos a nemzet létének szempontjából, bár a hagyományhoz való hithű ragaszkodás együtt jár a társadalmi (és persze egyéni) szokások, vele a társadalmi hierarchia merevedésével és a spontán egyéni kezdeményezés eltiprásával. (Következésképp a hagyomány alapvetően nagyon fontos tényező a nemzet önazonosításában: nem véletlenül kezdődött el a magyar nép történetének lendületes, néhol már misztikumba, ezért komikumba hajló kutatása a rendszerváltás után.)
Kína a 20. században a kommunizmus nemzetközi eszméjével kilépett az évezredekig meghatározó "népi" hagyomány kötelékeiből. Ez első lépésben egy iszonyúan véres polgárháborút produkált. Mivel a kommunizmus mögött valójában nem volt igazi társadalomrendező ideológia (amelyet ideológiának hirdettek, azt én csupán hatalomittas manipulációnak tartok), ez igen hamar leplezetlen elnyomáshoz vezetett. A kommunista Kína a régi hagyományt kezdettől fogva ellenségként kezelte, ezért minden embert ideológiai átnevelésre kötelezett. Ezt az utolsó kínai császár Pu Ji sem úszta meg...
...bár evvel az erővel akár le is számolhattak volna vele. Igaz, kertésznek való átnevelése szellemi leszámolásként hatott. Ez a nemzeti átnevelési hadjárat volt a "második lépés". Harmadik lépésben Kína 1951-ben lerohanta Tibetet, a passzív, vallási alapokon nyugvó ellenállás fellegvárát. (A régi, vallásos Kína -bár örökké befolyást gyakorolni igyekezett Tibetre, sohasem vetemedett ilyesmire.) Negyedik lépésben a drága Mao bácsi a "Kulturális Forradalom" nevű kampányával uszította rá elvhű, forrófejű diákjait a belső kommunista és egyéb ellenzékre, valamint arra, ami a régi rendszerből az óriási tisztogatások után még véletlenül megmaradt. Mindezek után kész csoda, hogy még tudunk Lao Ce, Konfucius és a csan-buddhizmus tanításairól, hogy a kínai zene gyökerei ma nem mozgalmi indulók harsogó dúr-tonalitása...
A kínai zene alapját képező pentatónia már részben ismertetésre került a Pentaton skálák című fejezetben. A magyarázatot az érthetőség miatt megismétlem, ám egyúttal új gondolatokkal is kiegészítem.
A kvintlépéseket C hangról indítva voltaképp megkapjuk a kvintkör alaphangjait, sőt mind a 12 félhangot...
C - G - D - A - E - H - Fisz - Cisz - Asz - Esz - B - F - (C)
Ez a rendszerezés nyilvánvalóan sok oktávnyi, valójában szinte az egész zenei hangtartomány (az egyvonalas C általános referenciaként négyszöggel van jelölve kb. a klaviatúra közepén)...
Az első 5 hangot egyetlen oktávba és hangmagasság szerint sorba rendezve megkapjuk a tiszta dúr-pentaton hangsort...
C - D - E - G - A
...amely a kottában...
...és a gitáron:
A hangok elnevezései:
-
C - Kung
-
D - Shang
-
E - Chiao
-
G - Chih
-
A - Yü
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy az évezredekkel ezelőtt élt kínai "zenezsenik" hogyan jöttek rá erre?
A legenda szerint, amikor Huang Ti, a "Sárga Császár" (i.e. 2500 körül) utasítást adott a császár hangjának (huang csung = sárga hang), azaz egyfajta alaphang megtalálására és elkészítésére, a minisztere Ling Lun kicsoszogott a bambuszerdőbe, hogy ott megfelelő hosszúságú bambuszszálakat találjon. Kis kísérletezéssel rájött arra, hogy a szálakból készített bambuszsípok hosszarányainak egyenletes változtatásával, amely arány egyébként 1/3, konszonáns hangsor keletkezik. A kvint hangköz ugyanis a maga 3:2 frekvenciaarányával az oktáv után (2:1) a legkonszonánsabb. Ezt az 1/3 arányú hosszváltozást az ősi sheng nevű fúvós hangszeren is megfigyelhetjük...
...és ebből következően az orgona sípjainak hosszváltozása sem a véletlen műve (nem számítva persze a díszítő elemeket):
Az így készült első, valószínűleg fúvós hangszer referenciasípjának hangja nemcsak császári alaphanggá vált, hanem a síp hossza egyúttal császári hosszmértékké is. (A hangközarányokról részletesen értekezem a zeneelméleti fejezetekben.)
A legenda pontosan idáig tart. Innen a zenei könyvek sajnos egymásnak ellentmondó állításokat tartalmaznak. Egyikük például azt állítja, hogy Kína a pentatóniát Mezopotámiából kapta. Igen, már a régi sumérek is...
Engem Mezopotámia egy hatalmas emésztőgödörre emlékeztet, amibe a régészek mindent olyan holmit beledobálnak, amiről nem tudnak hitelesen nyilatkozni. Én a fenti felfedezések megtételéhez látok megfelelő mélységű eredetiséget a kínai kultúrában.
A kínaiak tehát már kb. 5000 évvel ezelőtt felfedezték azt a 12 hangot, amelyet ma nyugaton használunk, amelyet mi kromatikus skálába rendeztünk és tágabb megközelítésben temperált hangrendszernek nevezünk.
Ám ez a nép nem lenne az, aki, ha nem kapcsolta volna össze a zene és az "ég" harmóniáját. Épp ezért a kínai zene mindvégig tevékeny része maradt a kínai vallásos gondolkodásnak. Erre egy kiváló példa:
A hangsorból -amelyben az éles szeműek már felfedezhették a fenti 12 hangot-, két egészhangú sor származtatható, egyik G-ről, a másik C hangról indítva:
-
G - A - H - Cisz - Disz - Eisz
-
C - D - E - Fisz - Gisz - Aisz
A felső hangsor jelképezi az összes létező entitás, dolog "női" (jin) oldalát, míg az alsó a "férfit" (jang), noha láthatjuk azt, hogy a származtatott hangsorok nem elkülönültek egymástól.
(Belátom, hogy ez elég ködös magyarázat, de ehelyütt a zene és vallásfilozófia kapcsolatáról nem kívánok nyilatkozni.)
A kínai zene alapja a fenti 12 hang, más néven lü. A szó idevágó jelentése törvény, szabály.
Amikor Zs.-t, a tündéri kínai gyorséttermes hölgyet kérdeztem erről, a szó sokféle jelentését mondta el nekem a maga nagyon kedves, szórakoztató módján. Kiderült, hogy a lü jelentése leginkább attól függ, hogyan "énekeljük". Csodálatos nyelv ez a kínai! Sőt, még szamarat is jelent, ha rosszul énekeljük (ellenőriztem a szótárban):
A botfülűek vigyázzanak, ha kínaiakkal tárgyalnak kínaiul!
Mivel 12 hangunk van és a kör F után ismétlődik (az európai temperált hangrendszerben)...
C - G - D - A - E - H - Fisz - Cisz - Asz - Esz - B - F - (C)
...ezért erre 12 pentaton skála építhető. De mivel mindegyikre 5 pentaton skálafokunk van, ez 12 x 5 = 60 alaphangnemet fog jelenteni. Ez természetesen elméleti megközelítés, viszont kiválóan példázza a kínai zene mindent megelőző fejlettségét. Ez az ötfokú rendszer később heptaton, azaz hétfokú rendszerré bővült, amikor a pentaton skálában megjelent két vendég (pien) hang, amely voltaképpen 2 további kvintlépés eredménye:
C - G - D - A - E - H - Fisz
A hangok elnevezései:
-
C - Kung
-
D - Shang
-
E - Chiao
-
Fisz - pien Chih
-
G - Chih
-
A - Yü
-
H - pien Yü
Ez a hangsor megegyezik a mi C-líd skálánkkal:
A bővülés eredménye, hogy megjelentek az eredetileg anhemiton (félhangnélküli) rendszerben a félhangos lépések is. Tehát ezután a kínai zene már 12 x 7 = 84 elméleti hangnemet használhatott fel. Konfucius idejére (i.e. 551-478) a zene már államügy, külön zeneügyi miniszterrel és hivatalnoktömeggel. A zene ilyen magas minőségben már egyaránt szolgált vallási, etikai és államalkotó célokat. Véleményem szerint a zene soha nem kapott és nem fog kapni olyan kitüntető szerepet, mint az ősi kínai társadalomban.
Kevés gyakorlati tapasztalattal rendelkezem Kína zenéjét illetően. Amely zenét eddig hallottam tőlük, az dúr-pentaton dallam volt, néha pedig moll-pentaton, némelykor pien hangokkal kiegészítve. Természetesen a nyugati zene is hatással volt a kínaira, így jelent meg náluk is például a dúr hangsor. Ám ez a jelenség az említett 84 hangnemes rendszerből is származtatható. A kínaiak egyébként általában a hétfokú skálát a "vulgáris", azaz hétköznapi gondolatok kifejezésére tartogatták, míg a tiszta pentatónia hagyományosan a "menny" zenei leképeződése. Ezt főként akkor érezhetjük, ha például Mao bácsi derűs arcára pillanthatunk...
(Még rémálmaimban se...)
A Pentaton skálák I. című fejezetben letölthető egy eredeti kínai dallam; a zenei file-t azt hiszem felesleges idemásolnom. Ugyanakkor az ott ismertetett pentaton skálafokok is kiválóan felhasználhatóak, ha éppen egy kínai dallamba botlanánk; azok a rendszer alapjait teljesen lefedik. Ezt személyesen tapasztaltam, amikor a Zs.-től kölcsönkapott CD hanganyagát elemeztem.
Pénzes László