Egzotikus skálák III.
A végtelenített roma skála
A skálák végtelenítésének módszertana már részletesen kidolgozásra került a Végtelenített alapskála-rendszer című fejezetben. A gitáron megjelenő (bármilyen) skálafokok voltaképpen egy végtelen skálakompexum hatos szeletei (mert a standard gitár hathúros). Semmi más dolgunk nincs, mint ezeket a hatos szeleteket összeilleszteni és így megláthatjuk a skálában lévő "megaszerkezeteket" is. Az említett fejezetben és itt a magyarázatokat én mégis egy héthúros és kvarthangolású gitárral kezdem, mert a héthúrosság már képes megmutatni mind a 7 skálakezdetet, valamint a kvarthangolás technikailag koherensebb, vizuálisan jobban átlátható skálaszerkezetet eredményez.
A standard hangolás ehhez képest a skálaszerkezetet a H húron eggyel, azaz félhanggal mindig jobbra tolja (→).
Ha ezt képesek vagyunk az alábbi szerkezetekbe beleszámolni, akkor már nem is szükséges a kvarthangolású felvázolást standardon is megjeleníteni. Egyúttal jelzem, hogy a húrvastagságot ne figyeljük: az OSIRE nyilvánvalóan nem képes 84 húrt egyszerre megjeleníteni, ezért az alábbi mega-skálaszerkezet összeillesztett héthúros tükörképek.
11 húr már képes megjeleníteni mind a 7 skálafokot függőlegesen teljes skálaszerkezetben. Ehhez a húrokat fentről lefelé kell számolnunk:
Ezután nézzük meg a mi 84 húros gipsy-gitárunkat ☺:
A megaszerkezetben észrevehetjük, hogy nincsen meg benne az letisztult skálaépítkezési koherencia, mint például az alapskálák esetében. Ezért lényegében nem lehet függőlegesen bejelölni egyetlen elvárható szerkezetet sem, kivéve talán egyet:
Ez viszonylag rendszeresen jelenik meg a megaszerkezetben, de függőleges irányban meglehetősen rövid, ami a skálaépítkezési széttöredezettséget (inkoherenciát), tágabb értelmezésben a klasszikus európai tonalitástól eltérő skálaépítkezést bizonyítja.
Nagyon érdekes tehát, hogy az ilyen skálák általánosabb, tonális jellegű tulajdonságaira nemcsak hallás útján következtethetünk, hanem megaszerkezetének vizuális szétboncolásával is.
Pénzes László