Nézzünk egy másik példát az egyhúros skálák hatékony használatára! Aki látta a Pulp Fiction című filmet, annak ismerős lehet az alábbi zene:

A szám valójában sokkal régebbi, pontosabban 1963-ból való Dick Dale pengetőjéből. A felvételt később törölték, de megfigyelhettük rajta a balkezes Fender-szólógitárt, amelynek furcsa, speciális húrozása van: a legalsó-legvastagabb E6 húr került fizikailag legalulra:

Jelenítsük meg a fenti kép szerint ezt a feje tetejére állított, balkezes gitártükörképet 1 darab pacsirtamezei G-dúr skála esetében!

Tonalitásügyileg a dal főként E-keleties (domináns) fríg skálában mozog és a dallam megvalósítása az E húrokon, egyhúros skálasablonon valósul meg. Ennek modellezéséhez villámgyorsan az OSIRÉ-t, a saját gyártmányú skálamodellező és skálavariációs szoftverünket rántottuk elő, és a fenti, általam statikus tabulatúra ábrázolásnak nevezett skálamodellezési módot átfordítjuk a Pénzes-féle tükörképbe, ahol tehát a legvastagabb E6 kerül legfelülre (megjegyzem: a legújabb OSIRE-verzió már képes statikus tabulatúrát is megjeleníteni):

A teljes skálából nekünk most csupán az E húrok szükségesek:

A többi nagyobbrészt egyhúros skálatámadás gyors alkar-pengetéssel ötvözve. No jó, azért nézzük meg mindezt balkezes tükörképeken is:

Dick Dale gitárja valójában az úgynevezett upside down-stílus hagyományait követi. Ezt a stílust vázlatosan bemutatom az Upside down-stílus című fejezetben.