Skálák egyhúron I.

   

Az összes, alapskálával foglalkozó fejezet eddig arról szólt, hogy milyen sokféleképpen értelmezhetjük zenei rendszerünk talán legfontosabb skálaobjektumait, az alapskálákat. Ebben a fejezetben az alapskálákat, majd később más skálákat is egyetlen húrra húzzuk szét. Ezen speciális, spagettiszerű megközelítés elsődlegesen azért hasznos, mert – mivel a teljes skálaszerkezet egyetlen húrra kerül-, az teljesen átláthatóvá válik. Persze még így sem fogja megelőzni a zongora plasztikusságát, de legalább megközelíti. Másodlagosan, magasabb szinten a skálák összekapcsolásánál lehetnek fontosak az egyhúros megközelítések. Ezt általában kezdő tanítványaim nem látják át és a gyakorlást sürgető jótanácsot sem fogadják el, épp ezért nem szeretnek ezekkel a gyakorlatokkal foglalkozni. Persze ez később visszaüt, főleg abban, hogy nem bírják átlátni, azaz szintetizálni a megtanult skálatömeget.

 

Az egyhúros skálák ismeretének minden további érvet elsöprő előnye akkor merül fel, amikor a színpadon állva véletlenül elszakad valamelyik gitárhúrunk. Az egyik tanítványommal már megtörtént ez és szólóját szavatoltan az mentette meg, hogy képes volt folytatni egyetlen húron is...

 

A fő kiindulási és felvázolási pont most már hagyományszerűen az OSIRE, a saját gyártmányú skálarendszerező és skálavariációs szoftver. Mivel az OSIRE képes egy skála teljes, statikus megjelenítésére, célszerűbb ezt tennünk, azaz felvázolni a teljes skálát és utána gitárcentrikus zeneelméleti értelmezést adni neki.

  1. Bevezetés

  2. Zeneelméleti magyarázat

  3. Alapskálák egyhúron

  4. Egyéb egyhúros skálák

  5. Vedres Balázs egyhúros improvizációja

  6. Misirlou

  7. Cséffai Norbert mnemonikus módszere

  8. Vígh Gergely magyarázó táblázatai