Egyfekvéses skálák
Legelőször nézzük azt meg, hogy hányféleképpen lehet "szabványosan", azaz szólótechnikailag felhasználható módon felépíteni egy skálát. Ez eléggé behatárolja a lehetséges technikai skálaszerkezeteket. (Mostanában a teljes vizsgálatot is elvégeztem, amely az Alapskálák IV. című fejezetben tanulmányozható.)
A szabványos szerkezetek vizsgálata alapértelmezésben diatonikus-hétfokú skálák körüli vizsgálódásokat fog jelenteni. (A két fogalom nem azonos egymással; ezzel kapcsolatban az Alapskálák III. című fejezet idevágó részének tanulmányozását javaslom.)
Én úgy látom, hogy a világon a hétfokú skálafajtából van a legtöbb, illetve kissé lesarkítva, ezek vannak a legtöbbet használva. A gitár skálaépítésének technikája tehát a skála hétfokúságából és a húrok (túlnyomórészt) kvart hangolásából következik. A kvint hangolású vonós hangszerek tekintetében -a mindenkori optimalitást figyelembe véve-, skálaépítés már nem fokozható tovább. Konkrétan: a hegedű skáláit, a brácsa skáláit és a cselló skáláit egyszerűen nem érdemes másképp megalkotni. Ha a gitár kizárólag kvint hangolású volna, akkor a Hegedűskálák I. című fejezetben részletesen kidolgozott végtelenített vonósskálából következően...
...a gitáron lévő G-dúr skála így nézne ki (a legalsó húr marad E):
Ekkor a következő húrjaink volnának:
E - H - Fisz - Cisz - Gisz - Disz
Úgy tűnik azonban, hogy a kvart hangolás egyfajta variációs lehetőséget biztosít skálaépítkezés szempontjából. Más szóval: ugyan nem optimálisan, de lehetőségünk van többféle technikai "skálaformából" is válogatni. Ez egyszerre jó és rossz, hiszen a lehetőségek tárháza számunkra mindenképpen előnyös, ám aki ezzel nincs tisztában vagy ezt nem tudja kihasználni, az saját skálaformáját kizárólagosan fogja árulni, nem ismerve és nem tanítva a többit.
Ez szakmai tudatlanság és felelőtlenség.
Megjegyzem, hogy itt, a lehetséges skálaépítkezés vizsgálatakor bizonyos szabványosításra van szükségünk. Ezt azért kell megtennünk, mert ha semmilyen más alapelvet nem veszünk figyelembe, akkor rengetegféle öszvér-skálát leszünk képesek megalkotni (erről szól a már említett Alapskálák IV. című fejezet). Ennek a vége azonban garantált zűrzavar, amelyet senkinek nem ajánlok, mert ez technikailag is, zeneelméletileg is átláthatatlanná fogja tenni a gitárt. Ebben az áldatlan állapotban a gyakorló sohasem lesz képes a gitárt rendszerben átfogni. Tehát az én értelmezésem szerint a kvart-nagyterc (azaz standard) hangolású gitáron az alábbi három, kategorizálásra érdemes skálaforma építhető fel a pacsirtamezei G-dúr skála esetében.
A legegyszerűbb, szerintem több és fontos szólótechnikai alapelvet sértő, de még technikailag felhasználható skálaforma bichordok és trichordok, azaz kettes és hármas hangcsoportok variációiból építhető fel. Ennek hátrányairól nagyvonalakban már írtam A tükörkép-módszer és a Gitáriskola koncepciója című fejezetben, de elemzése alább részletesen kidolgozásra kerül. Technikai sablonja egy 12 érintős (például akusztikus) gitáron:
A továbbiakban ezt a skálaformát nevezem egyfekvéses skálának. Némely külföldi kiadvány ezt a megközelítést Caged-system-nek nevezi (cage = ketrec, kalitka), ezzel utalva a kissé beszűkített technikai skálaszerkezetre.
A legáltalánosabb és általam optimálisnak vélt skálaforma tercekkel (trichord) építkezik:
Már említett módon a skálát megalkothatjuk négyes hangcsoportú (tetrachord) egységekből is. Ezt skálaformát a Tetrachord skálák című fejezetben dolgoztam ki, illetve a témához kapcsolódó további oldalak a következők:
Melyek az egyfekvéses skálák előnyei és hátrányai?
Alkalmazásánál a legfontosabb szempont a kényelem lehet. Ez alapértelmezésben jó dolog, ha nem szeretjük a szellemi és fizikai erőfeszítéseket. Egy kétoktávos G-dúr skála lényegében egyetlen fekvésben megoldható és ez főleg a lassú kezű, kiöregedett gitárosoknak és a sehová sem rohanó szórakoztató zenészeknek lehet kedvező. Nem viccelek, nézzünk meg ilyen jellegű videókat: én már pusztán az egyfekvéses skála látványától is elalszom...
Hátrányként hozható fel, hogy ez a skálaforma nem ad oly homogén pengetési lehetőséget, mint például a trichord skálaépítkezésnél (ahol minden húrra 3 pengetés jut). Folyamatos fel-lepengetésnél ez ugyan nem igazán számít, ám a húrokra nézve a pengetési szám nem oly következetes, mint a többi skálaformánál. Ellenőrizzük ezt le a fenti G-dúr esetében:
-
E6 - 2 pengetés,
-
A5 - 3 pengetés,
-
D4 - 3 pengetés,
-
G3 - 3 pengetés,
-
H2 - 2 pengetés,
-
E1 - 2 pengetés.
Ez nem előnyös, de ami ennél is rosszabb: enyhén szólva nem optimális.
További hátrányként említem meg, hogy a skálaforma építőkövei sem homogének, hiszen kis-, és nagyszekundok (bichord), valamint tercek (trichord) variációiból állnak. Én úgy vélem, hogy az egyfekvéses skálaforma felhasználói leginkább az 1-2-4, esetleg 1-3-4 nagyterc...
...technikai szerkezettől irtóznak leginkább, ám ezt sajnos nem tudjuk elkerülni némelyik alapskála esetében.
Ugyanakkor az sem előnyös, hogy a következetlen skálaépítkezésből adódóan az egyfekvéses skálák közötti váltás nehézkes, mert a skálaszerkezet nem olyan átlátható, nem olyan "egymásba érő", idegen szóval koherens, mint például az alapskálák esetében.
Ezek után nézzük át a 7 alapskálát egyfekvéses megoldásban villámgyors OSIRE-OGRE tükörképekkel!
Látható, hogy a dór skálánál egyszerűen nem tudjuk elkerülni az 1-2-4 nagyterc technikát vagy csak úgy, hogy drasztikusan kilépünk a kényelmes egyfekvéses szerkezetből. (Ezt az erőltetett skálaszerkezetet most nem vázolom fel.) Az alábbi megoldásban ugyanakkor igen könnyen észrevehetjük a G-dórhoz tartozó egyik (csonka) trichord alapskálát, az F-dúrt. Először az egyfekvéses, majd a teljes szerkezetű F-dúr trichord skála:
Összességében megállapíthatjuk, hogy a nagyobbrészt kényelemből fakadó "egyetlen fekvés" elve nem valósítható meg következetesen, hiszen egyrészt a dór skála esetében nem tudjuk elkerülni a kellemetlen 1-2-4 nagyterc technikát, másrészről nem vagyunk képesek minden alapskálát csupán egyetlen fekvésben (azaz 4 fekvésnyi terjedelemben, 1-2-3-4 ujjrenddel) megoldani (vö. a dór, a mixolíd és a moll skálával).
Véleményem szerint a legnagyobb probléma viszont az, hogy az egyfekvéses skálaszerkezet nem ad olyan átlátható szerkezeti koherenciát, mint a többi skálaforma, pedig oktatásnál, kezdő tanítványok esetében ez létfontosságú volna.