Egyéb zeneelméleti skálák
A kiterjesztett szűkített skála
A szűkített skálának létezik egy, extra hangokkal továbbfejlesztett változata, amelynek katalogizálását eddig sehol nem láttam, holott igen népszerű, főleg a metál-irányzatokban. A kiindulópont még mindig a közönséges Gisz-szűkített skála...
...ám 2 helyen további hangokkal bővített: E és A hanggal. A magam részéről ezen különleges skálát kiterjesztett szűkített skálának neveztem el:
Miért hangzik jól ez a skála és milyen zenei környezetben?
Nos, a skálatan összhangzattani részében már felfedezhettük, hogy a harmonikus moll skála akkordképzéseinél 2 helyen is keletkezik szűkített skála, a 2. és a 7. fokon. Ezt a klasszikus zene, illetve manapság a metál részben erre a tonalitásra épülő irányzatai (Malmsteen, Impellitteri, sok esetben Paul Gilbert) tonálisan és szólótechnikailag szintén kihasználja.
Ha a fenti Gisz-szűkített skálát az A-harmonikus moll tonalitásba illesztjük és a már említett E és A hangokkal bővítjük, akkor észrevehetjük, hogy valójában tonalitáshoz közeli hangokat használtunk fel, hiszen az A-harmonikus moll tonalitásban az A hang tonika és E pedig domináns pozíciójú.
Most pedig nézzük meg a kiterjesztett szűkített skálát a további skálafokokban! OSIRE-tulajdonosok könnyen meg tudják ezt tenni, hiszen csak beírják a beviteli mezőbe a...
efg#ahd
...karaktereket (vagy innen bemásolják) és a skálafordítások máris elérhetővé váltak. Szabványos zenei hangjai:
E - F - Gisz - A - H - D
Érdekesség, hogy a skálának nem 5, nem 7, hanem 6 skálafoka van!
Észrevehetjük, hogy a skálát csakis középtáján könnyű lejátszani...
...egyébként iszonyúan tág ujjterpeszek keletkeznek benne:
Emiatt valószínűleg nem lesz népszerű skála, legalábbis nem az ujjterpeszes pozíciókban. Az alábbi rövid, A-harmonikus moll tonalitású improvizációban a "kényelmes" skálapozícióban maradok olyannyira, hogy ki sem lépek a kiterjesztett szűkített skálasablonból:
Az A-harmonikus moll skálához hangkészletében tökéletesen hozzátartozó E-domináns (keleties) fríg skálával is ugyanez a helyzet: itt maga az E a tonika, (bár klasszikus zeneelméleti értelmében ezt a fogalmat nem használhatjuk a dúr-moll rendszeren kívüli tonalitásoknál), az A pedig már csak az alap E hanghoz képesti kvartjelleg miatt is jól illeszkedik valójában bármelyik tonalitásba.
Az alábbi rövid, E-domináns (keleties) fríg tonalitású improvizációban pontosan ugyanezt teszem olyannyira, hogy ki sem lépek a kiterjesztett szűkített skálasablonból:
Pénzes László