Egyéb zeneelméleti skálák
A skála a lehető legkisebb, zeneelméletileg még meghatározható, azaz félhang-lépéseket tartalmaz. Most csak gitáron lecsapódó skálaszerkezeteit vázolom fel. Teljes skálaszerkezete nagyon komikus:
Valójában a fenti sorminta csal, hiszen benne rengeteg hangismétlés keletkezik. Üres húr E6-ról indítva a kromatikus skála így néz ki (1 fekvésen belül)...
…ahol többségében a húronkénti 5 fel-lepengetés szinte példaértékű (egyúttal technikailag nagyon hasznos) kivételt eredményez. Az alapértelmezésben kerülendő üres húr megszólaltatása itt teljesen aszimmetrikussá teszi a pengetési rendet, amelytől a skála még izgalmasabbá és tanulságosabbá válik. Aki egyszer le kívánja játszani Rimszkij-Korszakov Dongó című mesterművét...
...az először ezen a skálán, valamint kromatikus variánsain kísérletezzen (miután persze végiggyakorolta a Pénzes-féle módszertan főbb objektumait). Az egyhúros gyakorlatok kivételével az üres húros pengetésekre hangsúlyozottan ne építsünk, épp ezért gyorsan nézzük is meg E6 G hangról indítva:
Az utóbbi szerkezethez az ujjrendet nekünk magunknak kell kitalálnunk a következő alapelv szerint:
valamelyik ujjunkkal mindenképpen fekvésváltást kell végeznünk.
Ez elméletileg bármelyikkel lehetséges, gyakorlatban azonban célszerű a szélső, az 1. vagy 4. ujjal tenni ezt meg, kivéve a G húron, amelyre 4 pengetés jut. Ebből következően véleményem szerint az optimális ujjrend:
-
felfelé 1-2-3-4-4,
-
lefelé 4-3-2-1-1.