Zenei effektusok VI.
A vibrato-technika
A vibrato egyfajta díszítő eleme a technikai repertoárnak, a zenei hang gyors vagy lassú remegtetését jelenti.
A vibrato és tremolo elnevezést általában azonos jelentéstartalommal szokták használni. A továbbiakban én a vibrato elnevezést alkalmazom.
A technikát alapértelmezésben valamelyik húrlefogó ujj hajtja végre (mert ugye a gitárnak lehet vibrato-karja is). Egyértelműen technikai effektus és a zenei tartalmi mélységeit hivatott erősíteni. Voltaképpen magasabb szinten mindenki vibrátózik, még az énekesek is (sőt, a fúvósok is!). Valahogy sokkal szebb, kifejezőbb lesz tőle a hang. A technika egyúttal jelzés is: aki nem tudja vagy nem akarja a vibrato-technikát alkalmazni, az zenei amatőr, aki magasabb osztályba nem léphet.
Az alábbi videón vibrato-technikát fogok alkalmazni (Brahms - 3. szimfónia 3. tétel):
A technika jellege szerint igen sokféle lehet. Az alaptechnikánál a húrlefogó kéz támasztó hüvelyujja nincs elemelve a nyaktól, az hátul rögzített, sok gitáros azonban olyan erőteljesen vibrátózik, hogy a hüvelykujj mégis kissé kiemelődik. A középintenzív vibrato-technikának ugyanakkor van egy másik jellegzetessége is: a csuklómozgás és a húrok fekvésének iránya nagyjából megegyezik (tehát vízszintes).
Azonban némelykor a vibrato olyan intenzívvé válhat, hogy a hüvelykujj teljesen eltávolodik a nyaktól és a vibrato iránya már függőlegessé válik a húrokhoz képest; sőt az egész kéz nagyon erőteljesen kezd mozogni. Például Malmsteen gyakran használja ezt az erőteljes vibrato-változatot:
Az utóbbi technika hátránya, hogy az erőteljes mozdulat miatt a vibrátózó ujj hozzáérhet a szomszédos húrokhoz, amely jelentős zajt eredményez.
A technika jelzése a kotta-tabulatúrában a vízszintes hullámos vonal:
Forrás - Source: Guitar Techniques
A hullámos vonal hossza és vastagsága hivatott szemléltetni a vibrato időbeli hosszát és intenzitását.
Pénzes László