Zenei effektusok II.
A legato-technika
Erről a technikáról már részletesen írtam a Szólótechnikai Alapok I. fejezetben a "Néhány gondolat a legato-technikáról" című részben. Szerintem jó kiindulópont, ezért idemásolom.
A legato kifejezésnek számtalan jelentéstartalma van már a zongoránál is. A szó zenei jelentése: kötve. Ez a többszörös jelentéstartalom szintúgy fellelhető a gitárnál. Most számunkra az lényeges, amely a szólótechnikára érvényes: ebben a vonatkozásban a legato-technika azt (is) jelenti: úgy gyorsítjuk fel a gitárjátékunkat, hogy nem pengetjük ki a hangokat, csakis a húrváltásoknál.
Vegyünk például egy Pénzes-féle, azaz húronként háromhangos G-dúr skálát felfelé. Ekkor a technika szerint a pengetés egyedül a húrváltásos hangoknál lesz megvalósítva...
...a pengetések között lévő hangokat pedig "kilegátózzuk".
Annak idején, 3 közül az egyik (kókler) gitártanárom ezt a technikát úgy árulta, mint a sebességrekord legvégső, titkos technikáját. Nem csodálkoznék, ha azóta se lenne tisztában azzal, hogy tisztességes mértékben tévedett. Most nézzük azt meg, hogy miért!
A fenti ábra szerint a pengetések száma éppen harmadára csökkent, ezáltal kevésbé kellett figyelnünk a bal, és jobb kéz szinkronizációjára, illetve ebből következően pengetőnk is háromszor annyi ideig fogja bírni ☺. Yes, indeed!
Spóroltunk tehát eleget ahhoz, hogy kijelenthessük: rájöttünk a Tesco-féle (gazdaságos) pengetésre, ami a mai válságos világban nem volt semmi erőfeszítés! De megéri-e a takarékoskodás?
A minőségi különbségek valójában nagy teljesítményeknél, ebben az esetben gyors sebességeknél jönnek elő. Először is, a legato-technikának van egy nagyon puha, szinte folyós hangzása, amelyet nem lehet kontroll alatt tartani, főleg gyors játéknál. Azonban a technika minél elfolyósabb, a hangzás annál tökéletlenebb lesz, ezért bizonyos szint alatt az elfolyás óhatatlanul elkenésbe fog átmenni. Ennek orvoslására csupán egy klasszikus módszer létezik: kőkeményen ki kell gyakorolni a folyamatos fel-lepengetést, majd abból elvenni a "feleslegesnek" ítélt pengetéseket.
De miért tennék ezt, amikor a bombabiztos folyamatos fel-lepengetés végre ki lett gyakorolva?
Egyúttal jelzem, hogy éppen ezért a technika nem nagyon működik az akusztikus gitárnál, a legmakacsabb gyakorlási ellenfelünknél. Teljesen evidens, hogy kemény, géppuskaropogás-szerű hangzása (egyúttal biztos technikai alapja) gitártípustól függetlenül csakis a folyamatos fel-lepengetésnek van.
Másfelől azon is gondolkodjunk el, hogy mivel a "kilegátózott" skálában nincs minden hangon pengetés, ezért a skálahangok hangereje sem lesz egyenletes. Nyilvánvalóan a pengetett hang lesz a hangos, a többi pedig hozzá képest mindenképpen halkabb. Ezzel sem lehet mit kezdeni, mert magából a technikából következik.
További megjegyzésem, hogy szakmai tapasztalatom szerint szólótechnikai szempontból nem előnyös, ha a 2 kéz gyökeresen különböző dolgokat művel és a legato-technikában már erről van szó. Míg a folyamatos fel-lepengetésnél csupán 1 szabály van: fel-le és utána ehhez tartjuk magunkat, addig a legato-pengetés nem ad ilyen mélységű fiziológiai koherenciát. Bár az is igaz, hogy folyamatos fel-lepengetésnél örökkön bajok vannak a 2 kéz szinkronizációjával, ám nagyobb sebességeknél -erre én vagyok a tanú-, a 2 kéz már "egymást húzza". Azaz a gyorsabb kéz képes a lassabb kéznek megadni a megfelelő tempót.
Összességében: a legato-technika jóval tökéletlenebb megoldás a folyamatos fel-lepengetésnél és van egy határozott, sebességbeli felső határa. Ezt könnyen le tudjuk ellenőrizni, mert az összehasonlításhoz már magyar viszonylatban is kellő mennyiségű gitároktatási honlap áll rendelkezésre. A magam részéről a folyamatos fel-lepengetés előnyeit népszerűsítem a Zenés bemutatkozás II. című fejezetben 250-es taktusszámmal. Bár tudna ez gyorsabban is menni, csak sajnos a jelen pillanatban nem gyakorlok eleget. Persze megállapítottuk, hogy a gitározás nem rövidtávfutás, ám az már nem mindegy, hogy mit tanítok, azaz optimálisként mit mutatok fel a tanítványnak...
Ilyen szintű analízissel nehéz vitatkozni, főleg pedig ennek zenés bizonyítékaival. Hallgatnak is a "legátós" gitárosok, mint Kuka Hófehérke művésznő szoknyája alatt...
Önmagam gondolatait továbbpörgetve a dolog ennél azért bonyolultabb, hiszen a fenti analízis pusztán a technikai jelleget vizsgálja. A legato-technikának, mint zenei effektusnak igenis van létjogosultsága, de kizárólag a zene tartalmi megközelítésénél. Saját vagy zenei gondolatainak kifejezésekor ugyanis már nem maga a technika a lényeg, hanem a technika nyújtotta zenei kifejezés.
Azt hiszem, az olvasók többsége ezt nem fogja megérteni, ezért meg kell magyaráznom.
Ahhoz, hogy kellő átéléssel elő tudjuk adni Hamlet híres nagymonológját ("Lenni vagy nem lenni..."):
-
először meg kell tanulnunk beszélni,
-
majd meg kell tanulnunk a szöveget,
-
végül meg kell tanulnunk a színészmesterséget.
Nem lesz sikeres az előadás, ha a szöveget csak úgy felmondjuk, azt egyébként szimpla felolvasásnak hívják. A szöveget (éppúgy, mint a zenét) magasabb szinten meg kell tölteni tartalommal és ennek eszköze lehet a legato, mint alapjában véve nyers technikai elem.
Összességében megállapíthatjuk, hogy a legato-technika igenis lehet a zenei tartalom kifejezésének egyik eszköze, de semmiféleképpen sem katalogizálható alaptechnikaként.
Pénzes László